Reggel Sanyi munkába ment, ½ 8-kor fel, rendezkedés, tisztolkodás, naplóírás, Gyulától levelet kaptunk. Az éjjel esett az eső; kártyázás, öltözés, okmányaimat összeszedtem, mert felmegyek az üzletvezetőséghez. Ebédlés, s át Pestre, fel Herkovicshez, az azt mondá, hogy már [április] 30-án bocsátotta ki az okmányt. Keresgélés iktató[ban], kiadóban, míg végre az V. osztályban reáakadtam, azonnal levitték a kiadóba, bementem Kovács irodafőnökhez kérni, hogy a dolgot mihamarabb intézze el, szerdára ígérte. Onnan el, Raksányinéval találkoztam, azzal Esztit kihívatva, vártam reá, kijött, de ismét bement felöltözni. Később kijött gálában, s el a temetőbe, doboz czukorkát hozott a számomra, éjjelre ki akart maradni, igyekeztem lebeszélni, de hát ha egyszer a nő bódul, nem lehet ellenezni. „Femme la veut, dieu la veut”. Zsörtölődve, végre meghatároztuk a dolgot, az igazat megvallva: a dolog kényelmetlen. Wohlmuthoz, ő is odament. Weimann s Sanyi is ott volt, Kopcsek is jött. Olvasás, beszélgetés, 7 után el, Eszti már várt, Sanyival s vele sétálás, beszélgetés, ¼ 9-kor Sanyitól megváltunk s egy vendéglőbe, ott vacsorázás, s 9 után el, s a Hôtel Garniba, ott szobát kivéve. Fekvés s az őrületes szerelmi mámor következett (3 K.), míg végre elég volt, s elaludtunk. Az idő változó, borús, közbe-közbe [hol] esős, hol derült volt. ½ 7 tájt heves mennydörgéssel záporeső, de az felhagyott, s este 9 tájt ismét esni kezdett.
Az előző bejegyzés: 1890.05.04.
A következő bejegyzés: 1890.05.06.
Utolsó kommentek