Lowetinszky János József nem szívlelte a Habsburgokat; 1889. augusztus 18-án ezt írta naplójába: „nem bírtam elnyomni gyűlöletemet, mely egy Habsburg ház megsemmisítését kérő imába tört ki”. Ennek ellenére 1916. december 30-án, IV. Károly koronázásakor átvéve a tömeg lelkesedését ő is teli torokból éltette a királyt - amellett, hogy az arisztokrata hölgyek szoknyája alá is belesett.
Az alábbiakban Lowetinszky naplóbejegyzését olvashatjuk a spórolós koronázásról,a kacsóival bájosan integető 4 éves Ottó trónörökösről és a billegő koronája miatt kissé merev Károly királyról.
1916.12.30.:
Koronázunk! Szombat, decz. 30.
Megkoronázzuk IV. Károlyt királynak és feleségét, Zitát királynénak.
Reggel ½ 6-kor fel (K), így nyitottam, rendezkedés, toilette, testgyakorlatok; miután az eső esett, a sötétkék hétköznapi ruhámba öltöztem, felvéve a jó télikabátot és az astrachan [finom prém] sipkát; reggelizés, Mari rendet csinált s felöltözött, Pimperl Ernő szintén rendbe szedte magát, elmosogattam az edényt s 7-kor el hazulról s villamoson át Budára a Lánczhídon [sic], ott leszállva, a Király-lépcsőhöz; azt hittem nem igen lesz ott ember, hát nagy tömeg gomolygott ott, úgy akarva a lépcsőre feljutni, amit egy kordon akadályozott meg.
Nagy nehezen a lépcsőre jutottunk, onnan lépésről lépésre mentünk előre, az Albrecht útbai betorkolásnál ismét megállt a tömeg, nem gondolkodtunk sokáig, hanem a partan bokrokba kapaszkodva felmásztunk az Elipsis útjára, s onnan csakhamar feljutottunk a Várba; a Dísztér keleti oldalán volt kijelölve a VIII. szakasznál a helyünk; néztünk ide, néztünk oda, míg végre a Vörös Kereszt házának a Dísztérre néző sarkánál [a mostani beépítetlen telek helyén] a járda szélén megállapodtunk, Ernőt előre tolva;
[Lowetinszky koronázási belépőjegye a Várba]
azután néztük a színdús és mozgalmas képet: fogat fogat után vonult díszmagyarba öltözött atyafiakkal, czifra ruhás hajdúk a bakon egy-egy régi banderiális lobogót szorongatva a kezükben, automobilok tisztekkel, főpapokat hozó, parókás kocsisú, hátul 2 czifra huszáros, gyönyörű díszhintók; udvari fogatok udvarhölgyekkel és tisztviselőkkel, száguldozó tisztek, azután fehér pálczás nemzeti színű csokros, díszmagyarba öltözött kamarások, akik mint rendfenntartók szerepeltek; a vár lobogódíszben, a honvédelmi minisztérium ízlésesen feldíszítve, mindenütt szép nemzeti színeink, itt-ott elvétve horvát színekkel és a pármai ház sárga színeivel. Gypsből hevenyészett magas obeliskok a tetején magyar pajzsot tartó alakokkal és a magyar koronával, átfonva fenyő[vel] és babérguirlandokkal [füzérekkel], az ablakok tömve nézőkkel.
9 órakor hangos harsonaszó, 8 vörös ruhás, Árpádházbeli czímeres harsonás fújta a diadalmi indulót, utána jöttek a Mária Theresia korabel aranyozott díszhintók, előttük két-két lipiczai mén lánczolva, sörényét lobogtatva, oldalt egy fekete-sárga liberiába bújtatott udvari f[…]r lépkedett, benne diadémes, hermelin palástot főherczegnők udvarhölgyeikkel, egyik a másik után gördült a koronázó Mátyás templom felé. József főherczegné 4 lovas magyaros fogata kivált közülük.
Ezután jó idő múlva fél escadron [század] honvédhuszár teljes díszben, utánuk gyalog a darabontok fehér köpenyben alabárddal; a kordont a 30. honvéd népfelkelő hadosztály legénysége tartotta fenn, akiket magyar vezényszóval vezényeltek, és rendőrök forgolódtak mindenütt.
9 órakor megdördültek a Gellért hegyen az ágyúk, azután jött a magyar lovas testőrség gyönyörű csapata csupa szürke lovon, az eső miatt leterítve hosszú fehér köpennyel, nyomukba feltűnt a fekete-sárgába öltöztetett csatlósok által vezetett, 2 überreitertől lovagolt 8 fehér lovas díszhintó Rubens festményeivel díszítve s benne ült a király, a királyné és közöttük fehér díszmagyarban aranydíszítéssel, kis kucsmácskával a 4 éves Ottó trónörökös, aki apró kacsóival bájosan integetett; óriási éljen rivalgás, zsebkendők lobogtatása, a király és királyné nem győztek bókolni és köszönetet integetni, azután hosszú pausa következett.
[Habsburg Ottó és a koronázás]
10 órakor megdördültek a Gellért hegy ágyúi, ezt megelőzte 3 szép díszlövés, ekkor tehette le a király az esküt a templomban, az udvari és egyéb fogatok visszajöttek; azután élczeket faragtunk topogva a sárban, az eső megunta az esést, hideg szél fújdogált, amely szétoszlatta a felhőket, az ég kékje is reánk kezdett mosolyogni. Tisza Pista is hajtatott, igen integetett, de kutya sem üdvözölte.
½ 12-kor szállingóztak vissza az udvari fogatok, amelyekből élénken integettek a hölgyek, Augusta főherczegnőt megéljeneztük. A magyar testőrség most már köpeny nélkül vonult ki, fehér ló, zöld nyeregtakaró, piros ruha, a nemzeti színünk, kaczagány, nyusztkaplag kócsagtollal, sárga csizma és fényes, kivont magyar kard; feltűnt a királynét és trónörököst hozó 8 lovas díszkocsi, körülvéve magyar testőrökkel és fullajtárokkal; a királyné karcsú alakja egyenesen, szoborszerűen ült a kocsiban, a kis 4 éves trónörökös vígan ficzánkolt s apró kacsóival hányta az üdvözleteket, míg anyja boldogan mosolygott; azután tisztek, díszmagyaros atyafiak, huszárok, papok, csupa erethi plethi száguldozott a Szent György téren levő koronázási dombhoz; sajátságos iróniája a sorsnak, hogy a koronázási domb azon a helyen áll, amelyiken Hentzi szobra valamikor állott.
Ismét megdördülnek délben az ágyúk, a harsonások már a fogatok előtt mentek el, fél escadron honvéd huszár, utána gyalog egész erdeje a megyék, városok lobogóinak, díszmagyarba öltözött képviselőik a hajdúikkal, azután a főrendek és országgyűlési képviselők magyar díszben, diplomaták pofoncsapott kalpagjaikkal, egy jól megtermett horvát atyafi a hagyományos szűrnadrágban, bocskorban; Skerlecz Iván horvát bán lovát két régi serezsán [horvát határőr] ruhába bújtatott alakkal vezették;
egyszerre óriási rivalgás, lóháton jönnek a főrendek, az ország zászlaival körbefogott „krestos” lován ballagott a király, fején Szt. István koronája bizony billegett, s ezért mereven ült a lovon, de megnyerő mosollyal köszönte a rengeteg ovátiót, megállva itt-ott. Szt. István palástja fedte vállát;
elragadott engem is a lelkesedés, ugyancsak harsogtattam az „éljen a király”-t; mint egy álomkép vonult végig ez a menet, gyönyörű, színdús, káprázatos kép, felejthetetlen emlékeket hagyva szívben és agyban egyaránt. A korona arany fényben ragyogott s nyakig esett a király nyakába s homlokába.
A menetet és a királyt a magyar testőrség vette körül. Az elindulás előtt a Szentháromság térről – ahol a király egy baldachin alatt az esküt letette – idehallatszottak a mi Hymnusunk fenséges accordjai, amelyet a király egyenes parancsára a Gotterhalte [az osztrák császári himnusz] után húztak, így már mégis tűrhető a helyzet; azután jött a menet farka, német tisztek, bolgár tisztek, metropoliták, csatlósok, huszárok, pálczás díszmagyarok; e felett az öreg harang mélabús kongása, Csernoch Jancsi herczegprímás kocsin, a bolgár czár [Ferdinánd] az udvari fogatok egyikén, más előre ment, bezárta a menetet egy fél escadron honvédhuszár.
Eltartott jó negyed órát, míg szemem magához tért a káprázatos színpompától. Kőszeghi főlevéltárnok [Kőszeghy Sándor, Pest-Pilis-Solt Kiskun vármegye főlevéltárnoka] állt közelemben, Korb is előkerült, a menet elhaladtával a Mátyás templom felé igyekeztünk, találkoztunk Kónya Lajossal, Stremplnével, Dankó Micivel, Varga Antival, a gyerekek szeme csak úgy ragyogott az örömtől a látottak felett; a nép mind a gyönyörűen feldíszített Mi Asszonyunk templomához igyekezett, amelynek ajtójában állt a baldachin vörös-fehér-zöld selyemből, amely alatt a király az esküt letette; tribünök is voltak számosan, a nép a zöld guirlandokat [füzéreket] kezdette leszedni, nem voltam rest, s vagy fél guirlandot kézhez kaparintottam, s azon megosztoztunk, hasonlóképp fél girland babért is szereztem, meg fenyőágakat.
[A koronázási útvonalon volt füzérekből emlék]
A templom körüli árkádokban hamarosan bevettük a magunkkal hozott kis elemózsiát, megíva reá Varga borából egynehány kortyot, megbeszéltük az eseményeket; a rendőrség a Dísztérhez vezető utat elzárta, és így a Lovas úti lépcsőn lementünk a Vármezőhöz, s onnan villamoson át Pestre. Varga és Ernő elugrottak a főpostára koronázási bélyegekért, de nem kaptak, nekem egy postáskisasszony adott át 2 drbot, egyet odaadtam Ernőnek belőle.
Villamoson el, haza [a VII. kerületi Garay u. 45. sz. alá], igen ki voltunk fáradva, de egy cseppet sem sajnáltuk. Az apostoli keresztet lóháton gróf Csekonics vitte. Szt. István állítólagos kardja is ragyogott, rozsda nem marta, az országalmát nem láttam. Jó ómen az új királyra a koronázás időjárása: borúsan esővel kezdte, hideg szelesen folytatta, kiderült s enyhe volt; vajh szegény nemzetünkre nézve is így kiderülne uralkodása alatt.
½ 3 lett, mire hazaértünk, vetkőzés, ruha, lámpa tisztítása, czipők kitisztítása, kikészítettem a fehérruhát [alsóneműt] és ékszereket, felraktam a képekre az egyedüli zsákmányt, a guirlandokat; mert hát hogy ez a koronázás a spórolás és túlóvatosság jegyében folyt le, nem volt ökörsütés, pedig ökör van elég az udvarnál, még pediglen nagy; nem volt borok csapra verése, azt megitták a nagyfejűek maguk; nem volt pénzszórás, azt elcsaklizta valószínűleg a mungópárt [a Nemzeti Munkapárt] a pártkassa javára; de legalább egy az volt, úri közönsége a koronázásnak, mentes minden tolakodástól, előzékeny, s nem volt a Vár túlzsúfolva, és ment[es] minden csőcseléktől, bár a jó vidéket azért sajnálattal nélkülöztem. Az óvatosság meg onnan volna, hogy hír szerint állítólag Wienben egy katona merényletet követett volna el a király ellen, s azért nincs megengedve a katonaságnak a kimenés a koronázás, illetve a király ittléte alatt.
Na, így hát mindnyájan jól jártunk: a nemzet kapott egy valamit ígérő királyt (meglássuk, mit vált be), a király kapott egy koronát, és a publikum kapott egy jókora náthát, nyögje egészséggel.
[IV. Károly királlyá koronázása]
Kávézás, Ernő jött Micivel és a Szöghy fiúval, utóbbival elment koronázási bélyeget hajszolni, de nem kapott; heverészés, szundítottam egyet, azután Mari heverészett le, míg a fiúk visszajöttek s nemsokára elmentek. Én meg a naplókat rendeztem, ami derekas munka volt.
A villamoson apró nemzeti, fővárosi, fekete-sárga és német színű zászlócskákat lengetett a szél. A koronázás alatt az összes még meglevő harangok félóráig zúgtak. Érdekes volt, hogy a rendőrség a [lovas]kocsin és automobilokon késve érkezetteket tekintettel késésükre, de tekintet nélkül rangjukra, a Dísztér előtt leszállíttatta fogatjaikról, s így láthattunk nehány mágnás asszonyt selyem czipőben az utcza sarában, felfogva felső selyemruháikat, az alsószoknyák régi és igazi gyönyörű csipkéit bámulhattuk, akik a legnagyobb phlegmával gázolták a templom felé a sarat; megesett ez több kihizlalt praelatussal is. Egyáltalán az aristokratia hölgyei gyönyörű arczélűek és elsőrangú szépségek, szemük csak úgy villogott, jobban, mint rengeteg gyémántjaik.
Az ökörsütés hagyományos szokása devalválódott arra, hogy aki arra reászorult, az elöljáróságok utalványa alapján d.e. 10-től d.u. 4-ig az erre kijelölt helyeken fél liter gulyást és 10 deka kenyeret kapott; na, ez sófli kis koronázásocska volt, de hát ha már panem [kenyér] nem is, de volt circensis [cirkusz].
A koronázáson részt vett a király egyenes rendelkezésére a komaróvi báró Auffenberg Móricz is, talán házizsidaja az új királynak?
Befejezve a naplórendezés nehéz munkáját, ami eltartott 5 órától ¾ 9-ig, vacsorálás, olvasgatás, még megbeszéltük az eseményeket s a látottakat, 10-kor bedörzsöltem magam [a naplóíró rühtől szenvedett ebben az időben], azután fekvés s nemsokára alvás.
Az idő reggel komor, borult, az eső esett d.e. 10 óráig, azután szél támadt és szétszórta a felhőket a koronázási menet tartamára. 2-kor már újból beborult s szemzett az eső, d.u. 4-kor pedig esett az eső csendesen és hosszasan; reggel 3 f, d.u. 3-kor 9 f, esti 9-kor 7 f volt.
Ez volt hát a koronázás nagy napja, adja Isten, hogy felvirradjon Szép Magyar hazánknak és nemzetünknek.
[Fényképfelvétel a naplóíróról, 1913 k.]
Utolsó kommentek