Otthonszülés 1894-ben Budapesten. Az alábbi naplóbejegyzés a naplóíró Lowetinszky János József egyetlen gyermekének születését örökíti meg.
1894. január 15.:
Hétfő. Reggel 3 óra után Mari felkeltett, szegényre reájött a vajúdás, hol járt, hol feküdt, hol leguggolt, jó ideig tartott, míg az álmot szemeimből kiverhettem; segíteni nem tudva, reágyújtottam egy szigarettára, végre ¾ 6-kor bementem Samodaynéhez [a főbérlőhöz], s felkértem, menne el a szülésznőért.
El is ment, én meg úgy amint voltam, a szeneshez néztem, de még nem volt nyitva, visszamentem, befűtöttem a szobában, Irma [Samodayné] is visszajött, szegény Mari igen rosszul érezte magát, alig lehetett vele bírni; végre 7 után megjött a szülésznő, künn is tüzet gyújtottam, ahogy a szenes a fát meghozta.
Hordtam a vizet, nyargaltam, egész beleizzadtam, 8 óra 25 p[erc]kor fokozottabb jajgatás hallatszott a szobából, aztán egy sikoly, s reá gyermeksírás hangja, melyeknek Ami [a naplóíró kutyája] élénken accompagnált [kíséretet adott].
Isten segedelmével tehát az aprólék világra jött, úgy ő, mint anyja a viszonyokhoz képest egészségesek. Hát bizony nem nevem továbbviselője, hanem kis leány lett, no, de sebaj, az is Isten áldása.
A szülésznő 10-re rendben volt. Nekem még el kellett mennem Nagynéhez ingecskét s fáslit kérni. Nagyné is jött, Mama [Samoday Eszti?] is átment, erre aztán hozzáláttam a rendcsináláshoz, reggelizés, mosogatás, rámolgatás, aztán theát főztem a kicsinek s Marinak, végre az ebédemet melegítettem fel, toilette, előbb azonban, hogy Nagyné itt volt, felöltöztem, s bementem Lachnit főnökhöz s dispenzácziót [eltávozást] kértem, mit meg is adott, bementem ezt tudatni a fiúkkal, fel Üb-be, beszélgetés, s az orvoshoz, de ott sokan levén, haza;
otthon megebédelve, 3 után Mari utófájdalmakat kapott, de a szülésznő jött, s segített rajta, addig én Mama magyarázgatását hallgattam. Visszamenet – Nagyné s [Nagy] Béla is ott voltak – jöttek az öregek [a naplóíró pesti nagynénje és nagybátyja: Lowetinszky Anna és Józsa Márton], bemutattam nekik családunk legifjabb sarjadékát, minek néném láthatólag örült. Nagybátyám reservált [visszafogott] magaviseletet tanúsított, azt hiszem, vallásos elfogultságból eredt, oktondi beszélgetés; midőn elmentek, elkísértem őket a lóvonatig [az omnibuszig], vissza Mama bejött, s miután volt itt valaki, elmentem Csillagékhoz, hol csak az öreget találtam, értesítve őt, nemsokára el.
Elfelejtettem említeni, hogy délután még beugrottam Irmával [Samodaynével] a consumba [az áruházba] bevásárolni, s el is hoztuk azt mindjárt. Ami mind a két utamban kísért.
Csillagéktól elmentem [Papp] Sándorért, ki jött is, de nem szóltam neki semmit sem az egész úton. Otthon Marira színleg reászóltam, hogy már megint fekszik, azután tetettem, mintha most látnám először az aprólékot, amire azután elhűlt, s örült is [Sándor], hogy Mari már túl van a bajon, biz én magam is.
Beszélgetés, thea-, tejmelegítés, magamnak is főztem. Sándor 10 tájt ment el, ezek is elmentek haza. Vacsorázás, thea, miben Ami is részesült, egész meg van szegény kutya a gyereksírással zavarodva.
Azután megcsináltam a fekvőhelyet, a szőnyegeket s szalmazsákot, etc. ily holmit összehordva, asztalt Marihoz tolva, csináltam egy helyi telephon[t], oly formán, hogy a zsineg egyik vége lábamhoz, másik vége Marihoz közel volt erősítve. Fekvés, Ami mellém.
Az idő borús, nyirkos, nyirkos, hideg volt, egész nap hópelyhek szállingóztak.
Alvás, ugyancsak ki voltam fáradva a sok ugrálástól.
[A naplóíró Marival és a kilencéves Margitkával]
Utolsó kommentek