Reggel 8-kor fel, rendezkedés, tisztolkodás, öltözés, holmimat összeraktam, s el, reggelizés, s ki Központra, ott várnom kellett Lachnitra kis ideig, míg megjött, beszéltem vele; úgy látszott, mintha megismert volna, a jövő holnapra [hónapra] bíztatott. Egyenesen át, s fel Góthoz, kinek Borszéky kártyáját átadtam, s ügyemet neki elmondtam; úgy nyilatkozott, hogy a felvételemre szóló okmány már ki van állítva, csak az igazgatóság vizsgaeredményi jóváhagyását várja. Herkovics éppúgy, Sczerbovszky pedig kinyilatkoztatta, hogy a jóváhagyást holnapra megkapom. Egy hivatalszolgával beszélgetés, s azután át Sanyihoz. Egy karintiainak kissé mint Cicerone szolgáltam. Ebédlés, naplóírás, tisztolkodás, durákozás. Tehát talán mégis csak leend ennek a tétlenségnek vége. Ideje már volna egyszer. Át Pestre, én az Esztiveli találkára ki a temetőbe, a sírokat megnéztük, az öregén [az apa sírján] a flóra [a növényzet] ugyancsak buja. Onnan, pénzt kapva, be Wohlmuthoz, Weimann is ott volt, beszélgetés, Weimann után, az megvárt, beszélgetés kis ideig, vasárnapra ígért határozatot. Vissza, Gyula mesélte, hogy a szülésznővel a bekezdést megtette. 7-kor el, Petőfi térre, Feri kisvártatva jött, figyelmeztetve őt a közelgő bajra, tanácsokat adtam neki, kisétáltunk Hegedűsékhez, azt felkértem, hogyha esetleg jönne levelem, azt vegyék át. Onnan be, Petőfi téren kissé ülve, Ödön is odajött, ½ 9 után el, s sietve kis Esztihez, ott jó ideig járkáltam, míg végre ¾ 10[-kor] minden tekintetet félretéve beosontam az üres lakásba; képzelhetni helyzetemet, ha ez a nimet [a német származású Bendl Feri, Eszti férje] tudta volna, milyen vendége van. Vacsorázás, végre 11 után lefeküdtem, nyugtalan alvás, többször felébredtem. Az idő délelőtt szeles s hűvös, délután szép derült, este hűvös volt. Ma, Szent György napján, 8-kor harangoztak este.
Az előző bejegyzés: 1890.04.23.
A következő bejegyzés: 1890.04.25.
Utolsó kommentek