Hétfő, szenteste. Reggel fel, rendezkedés, aztán le az udvarba, sétálás, az idő egész tavaszias. ¾ 8-kor fel, tisztolkodás, fűtés s borsóválogatás, Jancsitól levelezőlapot kaptam, melyben mint öreg reservista [tartalékos] tudatja velem szomorú szívvel, hogy nem küldhet nekem semmit sem, az egészben vígasztal, hogy mégis egy ember megemlékezett reám. Menage: az obligátus gulyás. Reggelit nem főztek, tehát egy tojást vágtam be. Kis pihenő után ismét munkára mentem, hatalmasan ég a kályhámban, s meglehetős meleg van itt benn. Így töltendem az utolsó szentestét, ha Isten akarja, a katonaságnál. Múlt évben éppen a lyukból jöttem ki, az idén pedig holnap fogok kimenni; belenyugszom az ég akaratába, majd csak kihúzódik ez a 8 hónap [ami még hátra van a leszerelésig] is valamiképpen. Az öreg 4 után jött fel, csevegés, aztán be; az a szőrszem [lásd itt] kezd mozogni, a mandulám leesett, én meg erővel felnyomtam, pár percz alatt hatalmasan fel volt dagadva, s úgy veszem észre, mintha az a szőr a nyelvem alatt volna, sétálás, testgyakorlatok. Irtózatos fájdalmaim vannak, nem volt lehetséges elaludni, felkötöttem az állam, köpni nem tudok, nyelni kínnal, a szájam folyvást teli nyálkával, gyönyörű karácsony estém volt, megemlékszem reá, amíg élek.
Az előző bejegyzés: 1888.12.23.
A következő bejegyzés: 1888.12.25.
Utolsó kommentek