Karácsony első ünnepe. Reggel fel, kínnal nyeltem be a reggelit, a fájdalom majd megőrjített; átadtam a szalmazsákomat s pokróczokat a foglyárnak, sétálás. Kamenik különféle megbízásokat adott; az idő ködös s nedves; fel, fűtés, betegnek érzem magamat, egészen semmi kedvem sincs semmihez, nekiálltam mindent díszbe helyezni, s aztán a kályha mögött gunnyasztottam; bárcsak ez a fájdalom elmúlna, azt hiszem, meg kell vele őrülnöm. Felöltözve, menagera, burgonya, kínnal bírtam begyűrni, elbúcsúztam, másfél adag kenyeret szétosztottam; az idő irtózatos hosszú, végre ½ 2 után jött az öreg, 60 vasat adva, kibocsátott, s [egy]magamat elküldött a transportházba, onnan ¾ 3-kor el a pályára [vasútállomásra], s azonnal el;
egy Glaser nevű kárpitossal (ki Bekes kárpitosnál Pesten, Harminczad utcza 4. szám alatt van), ki Iglauba Pestről utazott, élénk eszmecsere, újságolvasás. Az előbbit [Glasert] megpumpoltam 20 vasig. 7 tájt értem haza [Iglauba], általános örömmel fogadtak mindenfelől; Stehlik is otthon volt, ma reggel jött meg Olmützből. Vacsorázás, fekvés, de nem bírtam elaludni a szájambani fájdalom miatt.
Az előző bejegyzés: 1888.12.24.
A következő bejegyzés: 1888.12.26.
Utolsó kommentek