Reggel fel, Witunak Lindtner részére levelet, s bevásárlásokra pénzt adtam, amit Mari nénitől nagy nehezen ki bírtam csikarni, s ismét befeküdtem. Későbben fel, reggelizés, tisztolkodás, naplóírás. Az idő kezd kiderülni, talán megváltozik. Már unalmassá kezd válni az ittmaradás, de nemsokára tán vége lesz; az öreg [Mari néni] „in vino veritas” [borban az igazság] kinyilatkoztatta, hogy hamis ugyan nem vagyok, de könnyelműségemben nem bízik, no, én meg őbennük még kevesebbet bízom. Kíváncsi vagyok Esztire, hogy mi lelte, nem-e valami história van a nemfelelés mögött. Csak a ruhával meg az útipénzzel, persze bőségessel, jönnék valahogy ki, majd megfordítanám a rudat Anna nélkül is, csak otthon legyek. Olvasás, ebéd, utána ismét olvasás; czigarettám elfogyott, szivarokat szíttam egész nap. Délután Mari nénivel expectoráltam [kiöntöttem neki a lelkemet], s aztán Dworzsákékhoz mentem, s onnan ki a földekre, segítettem a cselédleánynak a lent behozni kocsival; ma körülbelül szép nap van, kissé derült volt. Vacsorára szilvás gombóczot főzettem, de ilyent még nem láttam: kemény tészta 1 szilvával, de oly burkolattal, mint a gránátgolyók. Vacsora után el Dworzsákékhoz, ott időzve egy ideig, haza, beszélgetés 11-ig; egy kis ideig a pajtában az ott dolgozó nőstvényeket maczeráltam. Fekvés s alvás.
Az előző bejegyzés: 1889.09.18.
A következő bejegyzés: 1889.09.20.
Utolsó kommentek