UPDATE 2014.06.28.: A napló közlése folytatódik - az I. Világháború hátországának napi eseményeit követhetjük nyomon a napló révén: nap mint nap olvashatjuk, mi történt 100 nappal ezelőtt - a naplóíró szemszögéből. Az első bejegyzés: itt (Ferenc Ferdinánd meggyilkolása).
Lowetinszky János József (1866, Pest - 1935, Budapest) naplói és egyéb iratai (FSzEK) a 19-20. század legértékesebb társadalomtörténeti forrásai közé tartoznak, a blog keretében ezen naplók közreadását kezdem meg az 1886. szeptember 30-i naplóbejegyzéstől kezdve (hősünk életének első húsz évére - 1866-1886 - vonatkozó visszaemlékezéseit is itt, az Előtörténetekben közlöm: itt /1866-1878/, itt /1878-1880/, itt /1880-1883/ és itt /1883-1886/); másnap, október 1-én vonult be katonának a naplóíró, és mivel morvaországi illetőségű, osztrák állampolgár volt (hogyhogy? - válasz) - ahogy ez tizenéves korában kiderült -, ezért a katonai szolgálatot Iglauban (csehül Jihlava), a mai Csehország területén kellett teljesítenie.
A blog címével („A magyar Švejk”) mindössze a cseh/morva környezetre, és az Osztrák-Magyar Monarchia alulnézetből bemutatott laktanyai/katonai életére utalok; Jaroslav Hašek regényének főhőse - Švejk, a derék katona - ugyanis lényegesen különbözött a mi naplóírónktól. Utóbbiról most legyen elég csak annyit elárulni, hogy egyszerre volt cseh/morva származású osztrák állampolgár (egészen 1902-ig), és önérzetes, élete során változó mértékben szocialista, illetve antiszemita, de mindvégig erősen - magyar érzelmű - nacionalista (olykor soviniszta is), aki szerette a kártyát, a bort és a nőt, és aki mindemellett vallásos is volt, de a papokat és az egyházat megvetette.
A blog révén megismerhetővé válnak egy kisember mindennapjai, keservei és örömei - elsősorban saját, rögzített tapasztalati alapján -, és talán az is kiderül, hogy a történelem lehet másmilyen is, mint ahogy az általában a (tan)könyvekben szerepel.
Lowetinszky emlékei szerint 1882-ben kezdett el naplót írni - barátjával, Papp Sanyival - (kisebb-nagyobb naplótöredékek 1883-ból és az 1886-os év megelőző részeiből is fennmaradtak, ezek közlésétől azonban itt most eltekintek), de a távolban töltött katonáskodás volt az a megrázó esemény - meg ha nem is volt háború -, amely végül igazán megerősítette a napi eseményeket akkurátusan rögzítő grafomán hajlamát: haláláig egy mintegy 40 millió karakter terjedelmű, összetett struktúrájú korpuszt hozott létre.
A szöveg közzététele jelen esetben nem kritikai kiadást jelent, vagyis nem betűhíven írtam át a naplót, mivel úgy nem lenne túlságosan „olvasóbarát” (a szövegre ugyanis jellemző a központozás és a hosszú magánhangzók jelölésének nagy fokú hiánya, a zavaró helyesírási hibák jelenléte, bizonyos köznevek nagy kezdőbetűvel való írása - ez utóbbi feltehetőleg a német nyelvű környezet hatása - stb.). Szögletes zárójel - [...] - közé írom a saját kisebb korrekcióimat, illetve magyarázataimat; a nagyobb lélegzetű jegyzetet, terjedelmesebb bemutatást igénylő elemekhez viszont linkeket rendelek, és külső oldalakra hivatkozok. A linkek igen jelentős része egy testvér-blogra, a magyarsvejkjegyzetek.blog.hu-ra navigálja az olvasót, ami tulajdonképpen csak egy - a blog.hu korlátaiból fakadó - szükségmegoldás (pl. Oldalak kategóriába is lehetne tenni ezeket a posztokat, de úgy korlátozottabb függetlenséggel rendelkeznének - címkék szerinti áttekintés stb. szempontjából); de igyekszem tőlem független oldalakat is - belinkelve azokat - felsorakoztatni a jegyzetapparátus összeállításához.
Mivel a blogot, a forrásközlést nem magamnak készítem, ezért várom az észrevételeket, a kérdéseket és a javaslatokat a „felhasználóktól”; az egyébként már most bizonyos, hogy az elkövetkezőkben lesznek kisebb-nagyobb változások a blogon.
A blogra mindenesetre tekinthetünk úgy is, mint egyfajta folytatásos regényre, itt is lesznek - persze itt nem fiktív - drámai fordulatok, de például a főhős élete miatt nem kell aggódnunk...
És végül pedig, de nem utolsó sorban, köszönetet mondok mindazoknak, akik segítettek, ösztönöztek a projekt eddigi fázisai során, különösen Dankó Bencének, Deák Ágnesnek, Halmos Károlynak, Kövér Györgynek, Medzihradszky Mihálynak és Sándor Tibornak.
Balogh János Mátyás
Utolsó kommentek