Tragédia a VII. kerületben, öngyilkossági kísérlet Mihálkáéknál 1900-ban. Mari, a naplóíró Lowetinszky János József felesége sietett először a szomszédságban lakó, életének önkezével véget vetni akaró Róza asszonyhoz. Az alábbiakban a drámai esemény lefolyását, valamint az azt követő napok fejleményeit olvashatjuk.
1900. január 3. [részlet]:
[…] El, haza, Mari otthon [VII. Garay utca 45.] majdnem magánkívül főzött; Mihálkáné ír neki pár sort, hogy gyermekeit, míg temetése meglesz, tartsa nálunk, ez [Mari] átszalad [Mihálkáékhoz, a VII. Cserhát utca 14. alá], hát a boldogtalan [Mihálkáné] gyufaoldatot ivott;
1854-től 1894-ig csak Bécsben 6522 öngyilkos halt meg úgy, hogy gyufaoldatot ivott (forrás);
Lowetinszky anyja is gyufaoldattal ölte meg magát 1881-ben (lásd itt).
ez [Mari] orvosért szalad, valami dr. Csányi [vsz. Csányi Aladár], az azt feleli, dolga van sürgős, s ma nem mehet el; no, ez a válasz nekem kellett volna. Szerencsére eszébe jutott tejet itatni vele, mire kihányta szegény a gyufaoldatot, s hasmenést is kapva, ez könnyített rajta, de azért félrebeszél s beteg;
sajnálom őt, de elítélem, mert gyermekeire nem gondolt, ha bármi bántja is, szegény kicsikéket nem szabad elhagynia, míg egy csöpp élet van benne.
Hamarosan megebédeltünk, segítettem rendet csinálni, azután Mari átment, víve magával a gyermekeknek ételt. Én Margitát [a naplóíróék 6 éves lányát] elhelyeztem Marosiéknál [Marosi József, postás, VII. Garay utca 45.], czukrot, diót etc. adva az egész gyermekhadnak, azzal el, borotválkozni, feljövet beadtam a kulcsot Marosiékhoz, s siettem a testületbe [a Budapest Székesfővárosi Szobafestő, Címfestő, Mázoló, Aranyozó és Fényező Ipartestületbe, ahol jegyzőként dolgozott másodállásban Lowetinszky].
[…] 8-kor vége lett az ülésnek, siettem el, Mihálkáékhoz, ott persze nagy felfordulás volt. Mihálka hazajött, Mari szerint úgy nyilatkozott, „bár fekve maradt volna az ágyon [felesége], amikor odadűlt, úgyis vénebb, mint én”; no, ez brutális nyilatkozat, mondhatom. Az asszony önkívületben van, ami természetes ilyen állapotban; szegény, ha bármit hibázott is, meg lehet neki bocsájtani.
A naplóíró így mutatta be Mihálkát az 1920-as években írt visszaemlékezésében:
Mihálka László postafőtiszt
Rendes, családját kedvelő, nagy ritkán, de akkor alaposan a hámból kirúgó, máramaros megyei jó családból való ember, hihetetlenül gyáva. Egy alkalommal lakásukban egér zöröghetett, úgy, hogy felzavarta őket, noszogatta a feleségét: „eridj előre, Róza, a lámpával, majd én jövök utánad”, sokat bosszantottuk vele.Egyebekben correct úriember és gavallér, nem sajnálta, ha volt pénze. Hosszas időkig tartó összeköttetésben állottunk, különösen gyermekeink révén, de mi fehér madarunk elhunyván, lassan-lassan felbomlott a barátság.Felesége meghalt, az öreg nem soká gondolkodott, hanem újból megnősült, elvéve egy nyugdíjas postáskisasszonyt, akivel elég boldogan éldegélt. 1926. év február elejéig, amikor is meghalt, s a rákoskeresztúri temetőben temettük el.
El haza, otthon elmondtam Marinak a délutáni [munkahelyi] eseményeket; szenet hoztunk fel, vetkőzve, beszélgetés az eseményről, mely, mint vettem észre, Marit nagyon megrendítette; vacsorálás, theázás, olvasgatás, 10 után fekvés, nemsokára alvást vártam, de soká henteregtem álmatlanul, veszem észre, hogy ha felizgatnak délután, este nem bírok aludni.
Az idő sáros, lanyha, ködös, czudar.
1900. január 4. [részlet]:
[…] 2-kor el Victorral, haza, beszélve s nevetve jóízűeket. Mari nem volt hon, át Mihálkáékhoz, ott volt [Mari] s főzött is azoknak; szegény gyermekek, különösen Terus [Mihálka Terus 1933.03.13-án még élt, lásd itt], szinte jól érezték magukat; Mihálkáné igen rosszul van, a férfi [férje] meg őrzi, orvos is volt nála, ki feljelentést akart tenni, de Mari lebeszélte róla.
Ebédlés, időztem egy kissé, 3 előtt elmentem Samodayhoz, akinek, úgy látszik, pásztoróráját zavartam meg, mert mielőtt beeresztettek volna, szörnyen öltözködtek; kis ideig időztem, megkérve, hogy hozzon nekünk valamit, mit megígért, pénz átadtam neki.
[…] 8-kor el, Mihálkáékhoz, beszélgetés, borozás, az asszony még rosszul van, az ember [a férj] meg van rémülve, mert az orvos azon nyargal, hogy feljelentést kell tenni a rendőrségnél, amitől fél, hogy feltűnés lesz, amiben igaza van.
El, haza, otthon befűtöttünk, vetkőzés, Margita nyomban el is aludt, mi Marival egy kicsit összezördültünk, mert folyton és mindig szimatolódzik [a naplóíró nőügyei után]. Vacsorálás, olvastam kissé, aztán fekvés, nemsokára alvás.
Az idő ködös, locspocs s sáros, nem igen hideg.
1900. január 5. [részlet]:
[…] 2-kor el Mihálkáékhoz, ott várt reám a malacz, melyet [Samoday] Jancsi hozott, elvittem haza, azzal vissza [Mihálkáékhoz], ebédlés, Mihálkáné már jobban van, eszik, iszik, de még fekszik. Beszélgetés, megvártam, míg Mari rendet csinált, azzal el, haza, félig előkészítettem holnapra;
leöltük a malaczot, a kis disznó eltörte a nagy uborkás üveget, valahogy kiszabadulva a kufer háta mögül; el a testületbe […]
Mariért el kellett mennem Mihálkáékhoz, onnan haza, otthon vetkőzés, ruha- s czipőtisztítás, előkészületek holnapra, nagy mosdás, vacsorálás, fekvés (K 2), azután alvás.
Az idő derültes s lanyha.
1900. január 6. [részlet]:
[…] 12-kor el Victorral, haza, útközben egy csinos nőt üldöztünk, de én nem vittem a dolgot túlságosan.
„a gázlámpa alá áll és elkezd hányni, csak úgy dől belőle a szesz, közbe bele-bele kapkod a kiömlő sugárba” – a naplóíró jellemzése Victorról, azaz Kertész Győzőről; bővebben lásd itt.
Otthon, letéve a köpönyegem, el, borotválkozni, azután fel, s hozzáláttunk az ebédléshez, mely hatalmas volt, leves, malaczpecsenye quantum satis [’amennyi elég’], rizsfelfúvott szedercompóttal, bor, desszert; jóllakva, heverés, olvasgatás, alvás.
4 után fel, toilette, s elmentünk Mihálkáékhoz, ott én Mihálkával leültünk schachozni [sakkozni], vagy 8 parthiból én nyertem 5-öt, közte egy gyönyörűt, 8-ik húzásra mattot adtam; theázás, az asszonyok benn pletykáltak.
½ 10 után el, haza, otthon vetkőzés, vacsorálás. Mihálka egy rengeteg papucshős, még egy pohár bor adhatásáért is engedélyt kellett kérni nejétől, no, ez nekem kellene. 10 után fekvés.
Az idő derültes, kissé fagyos.
Utolsó kommentek