A magyar Švejk

1917. október 1.: Reggel ¼ 7-kor fel, rendezkedés, toilette, testgyakorlatok, felöltözve, reggelizés, azután beballagtam a hivatalba; ¼ 7-kor fel, rendezkedés, toilette, testgyakorlatok, felöltözve, reggelizés, azután beballagtam a hivatalba; bementem a csíptetőmmel Heller[hez], ahol megtaláltam a receptet is, s megigazította a csíptetőt; a hivatalban dolgozgatás, Kathonay 9-kor jött be, beraktuk és kiszedtük az ő részét is, azután kiírtam, felvettük a fizetést szép, vadonatúj, ropogós bankókban. Visky Áron amint felvette, nyomban el is tűnt. Kónya Lajos is odavolt vagy 2 órát a fia fizetését felvenni; felmentem a főorvoshoz, aki a mellemen levő kiütésekre azt mondotta, nem gyanús, zinket kell reá használni, a hímvesszőmön való sebre [pedig azt], hogy az lágyfekély, s menjek dr. Havashoz vele, na, ennyi tudománnyal én is lehetnék főorvos. Lejövet, hozzáláttam, és segítettem szerelni. Puza kiírt, Kovács Juliskával soroztattam, s ¼ 2-kor írhatták a postát, pedig mondhatom, hogy szép csomó volt. Én azután beraktam a magam részét, és kiszedtem a határidőseket. 2-kor tisztolkodás, és villamoson el, haza; otthon átadtam Marinak a fizetést, vetkőzés, beszélgetés. Murtin ma kapta meg a IX/21-én Liptószentmiklóson feladott csomagot, amelyben a holmi tönkrement, ez már mégis disznóság a postától a mai drága világban. Ebédelés rövidesen, azután heverés, olvasgatás, alvás. Mari rendet csinált, és hajtogatott, amiben én is segítettem. Naplórendezés, azután lementünk mángolni, én húztam, ő rakta, rövidesen el is végeztük a dolgot. Feljövet, Mari elment Nagyékhoz, én meg olvasgattam, később a fiúkkal beszélgettünk, Murtin jóízűeket nevetett. ½ 10-kor fekvés, nemsokára alvás. Az idő reggel-este ködös, hűvös, napközben derült s meleg. Reggel 5°+, d.u. 2-kor 16°+, esti 10-kor 10°+ volt.

Előszó

Jelen szöveggondozás Lowetinszky János József 1917. július 1. és 1917. szeptember 30. között keletkezett naplóbejegyzéseit tartalmazza – folytatva a naplóíró világháborús (hátországbeli) naplóinak általam megkezdett szöveggondozását. A szöveg értését és „használatát” – a bevezető íráson, valamint a naplókat követő kronológián, jegyzékeken és kimutatásokon túl – szövegen belüli jegyzetek, magyarázatok segítik.

A Bevezetőben – kontextusba helyezve a naplóírót és a naplót – röviden ismertetem Lowetinszky életét és életének fő művét, diáriumát. Bemutatom, hogy a világháború negyedik évében milyen főbb cselekményszálai voltak a naplóíró életének, és hogy milyen lehetséges szempontokra érdemes figyelni a szöveg olvasásakor.

A dolgozat fő részét maguk a naplók képezik. A tárgyalt négy hónapra vonatkozó naplókból a napi események bejegyzéseit adom közzé itt (a párhuzamosan vezetett politikai összegzéseket – ahogy a naplóíró nevezte: „Történelmi események”-et – nem közlöm, tekintve, hogy azok lényegében a Pesti Hírlap napilap tudósításainak kivonatai).

A naplóbejegyzéseket nem betűhíven adom közre az olvasás megkönnyítése érdekében, így ékezetekkel és központozással láttam el a szöveget. Szögletes zárójelbe tettem az egyes kifejezésekre vonatkozó magyarázatokat, illetve a bizonytalan olvasatra, vagy a kimaradt szavakra, szórészletekre való utalást is. A cirill betűkkel, valamint morze-jelekkel titkosított részeket átírva közlöm (kurzív kiemeléssel, valamint utalva a titkosításra).

A naplóbejegyzéseket követi egy általam szerkesztett tájékoztató kronológia, valamint egy a naplóban előforduló személyeket (háromszáz személyt) számba vevő jegyzék.

Bevezetés 

„Azért írtam le mindent pontosan, hogy ha naplóim valaha valamilyen lusta fráter kezébe kerülnek, tanulja meg, hogy mit tud még végezni – bár őszintén megvallva, már nehezére esett – egy 52 éves, épkézláb ember”

(részlet a naplóból, 1917. szeptember 24.)

Az 1917 nyarán/kora őszén keletkezett naplókban a napi események közé csak egy-két  politikai, illetve háborús hírt jegyzett le, csak néha említi meg a katonák fővárosi jelenlétét, illetve front- és hadifogság-beszámolóból is csak egyet-egyet közöl ebben az időszakban. Ugyanakkor a behívó elkerüléséért, a protekciós felmentésért való igyekezet változatlanul jelen volt a naplóíró környezetében. Míg korábban a kunszentmiklósi barát, Retkesné gazdaságához beosztott orosz hadifoglyot, Ostyapenkó Nikolaj szinte barátként kezelte a naplóíró, addig 1917 nyarán már kifejezetten ellenszenvvel viszonyult hozzá, főleg azután, hogy az állítólag közeledni próbált volna Lowetinszky feleségéhez. Ivánnal, a vármegyéhez rendelt orosz katonával viszont jó volt a viszonya, többször is adott neki borravalót Lowetinszky

Lowetinszky számára a naplóírás jelentős időbeli elfoglaltságot, olykor kifejezetten terhet jelentett. A „naplórendezés” órákig tartó délutáni/esti elfoglaltság volt számára, ha közbejött egy-egy program, akkor nehezen pótolható elmaradásai keletkeztek – Lowetinszky nagy bosszúságára. A tárgyalt időszakban is a „napi eseményeknél” nagyobb volt az aránya a „történelmi eseményeknek” – vagyis lényegében az újságokból kiírt politikai és hadiesemények rögzítése – a naplókban. Ez a korábbi naplókban nem volt jellemző (és minden bizonnyal a fáradtság, fásultság számlájára írható), de 1917 szeptemberében többször is kisebb zavarok érhetők tetten a naplóban: olykor kétszer is leír dolgokat, máskor pedig kénytelen saját magát korrigálni Lowetinszky.

A naplóíró napi rutinja a következőképpen nézett ki a jelen forrásközlés során közreadott naplók keletkezésének időszakában: reggeli előkészületek, munkahelyen délután 1-ig, ezután otthon ebédelés, heverés és olvasgatás, majd délutáni alvás, naplórendezés, esetleg ismerősök (leggyakrabban Pimperlék unokahúga, Király Rózsi, valamint – Lowetinszky nagy bosszúságára – Fazekas Jenő) látogatása (vagy ők látogattak meg ismerőseiket, illetve az egyetlen budapesti rokont, a szegényházban lévő nagynénit), vacsora, majd lefekvés.

A sokszor kábultságra, kedvetlenségre panaszkodó, kiábrándult és pesszimista naplóírót 1917 nyarán sem kerülték el a betegségek, előbb egy makacs meghűléssel küszködött, majd egy lágyéki daganatot és altesti bajait kellett kúrálnia.

Lowetinszky János József a tárgyalt időszakban Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye központi hivatalában, az árvaszéki kiadójában dolgozott, ő irányította a szerelők munkáját, de gyakran maga is végezte a kiírást, berakást, az ügydarabok keresését. Szinte minden nap lejegyezte a  naplóíró, hogy kollégái mikor értek be (rendszerint egy-két óra késéssel) és hogy mikor mentek el (rendszerint jóval hamarabb), valamint azt is, hogy hogyan dolgoztak bent létük alatt – már amennyiben ha dolgoztak. Sokszor meggyűlt a baja az általa lustának és megbízhatatlannak tartott szerelőkkel, különösen Vargával került többször összetűzésbe. A naplóból képet kapunk az irattári feladatokról, munkamegosztásról, problémákról és összetűzésekről, összetartásról és széthúzásról, a „felek” (az ügyfelek – olykor privát, felvilágosításért és ügyintézésért fizető ügyfelek is) és volt kollégák látogatásairól és történeteiről.

Áruhiánytól, illetve drágaságtól – jogosan – tartva a naplóíróék folytatták az élelmiszer és a készletek felhalmozását, Thököly úti lakásuk belső udvarán, illetve a pincében csirkéket és kakasokat is tartottak. Lowetinszky és Mari legfőbb gondja a készletek beszerzése volt. Folyamatosan jártak piacokra és boltokba, igyekeztek mindenből hónapokra, akár egy évre elegendőt beszerezni. Munkájuknak meg is lett a gyümölcse, kamrájuk szinte mindig tele volt, akárcsak a szenespince. Tejből is kevesebbszer láttak hiányt Lowetinszkyék a jelen forrásközreadás által felölelt időszakban. Lowetinszkyék továbbra is gyakran leutaztak Kunszentmiklósra Retkesnéhez, a naplóíró volt kollégája és barátja anyjához, és mindig élelmiszerrel megpakolva tértek vissza az ellátási nehézségekkel küszködő fővárosba. Néha kettesben is, de általában csak Mari járt le egy-egy napra, vagy akárcsak fél napra, Kunszentmiklósra – így volt ez 1917 nyarán is. A kunszentmiklósi ismerősök (Retkesné, Fodorné) is feljöttek néhány alkalommal Budapestre – és olykor meg is szálltak Lowetinszkyéknél.

Lowetinszkyék nem egyedül éltek lakásukban. A naplóíró és felesége már évekkel korábban megkezdték a kisszoba kiadását albérlő diákoknak. A liptószentmártoni szlovák Murtin Jankó 1915 szeptemberétől lakott náluk, 1917 nyarán pedig Murtin mellé (az időközben bevonult Kart nevű albérlő helyére) egy újabb albérlő diákot találtak, a gyulai Kukla Lajost.

Lowetinszky János József naplójának jelen közreadása révén vizsgálhatjuk az 1917-es év háborús hátországát, a világháború civil megélését a fővárosban. Ünnepek és hétköznapok, bosszúságok és örömök, munkahelyi intrika és IV. Károly mosolya – mindezen témák, mindezen cselekményszálak is végig követhetők az 1917 júliusa és szeptembere között keletkezett naplóbejegyzésekben.

Az 1917. július havi naplóbejegyzések: itt

július 1.: Vasárnap. Reggel 7-kor fel, rendezkedés, borotválkozás, toilette, testgyakorlatok, felöltözve, reggelizés, azután beballagtam a hivatalba, átvettem a fizetésemet, Puzáét is, rendbe szedtem az öreg Sarusnak a pénzt, amelyet összezavart; tegnap fenn voltam vele gyermeke érdekében a főorvosnál, hogy az tejet kapjon, a gyermek úgy néz ki, mintha pellagrás volna. Elbeszélgettünk Stremplnével, aki csak azt várja, hogy kinevezzék, s 10 éve meglegyen, akkor nyugdíjba megy, na, ez a kinevezés majd nehezen fog menni. Innen villamoson el, haza, otthon Mari toilettet végzett; átöltöztem, ½ 11-kor össze lévén csomagolva, elmentünk, villamossal át Budára a Zugligetbe, a legkedveltebb helyünkre, kiérve, vettem fél liter bornak elkeresztelt vinkót, s szikvizet ereszttettem rá; azután ballagtunk szép lassan fel a hegyre, az Anna rétre, szokott helyünkre, meg-megpihenve egyet. Felérve 1-re, kényelembe helyeztük magunkat, jóízűen megebédeltünk, megittuk a vinkót, azután heverészve, olvasgattam, aludtunk egyet. 4 tájt nagy dübörgés, az eső is esett, de csak kevéssé, a nép elszaladt, mi azonban nyugodtan maradtunk 6 óráig, élvezve a csendet, nyugalmat és felséges levegőt, azután lassan leballagtunk; a Disznófőtől hoztam 1 üveg jéghideg, pompás vizet, azt megittuk, többet ért a bornál; az almafáknál még leheveredtünk félórára, azután lementünk, s rövid várakozás után a villamosra szállva, jöttünk haza; a Vígszínháznál összeszidtam a kalauznőt, olyan megvető undorral bánt a közönséggel ez a ringyó, hogy reá kellett mordulnom, a 227-es [számú] volt. Hazaérve, elraktuk a holminkat, kávézás, beszélgetés. ½ 10-kor fekvés, nemsokára alvás. Az idő nagyrészt változó, borultas, délután Pesten nagy szélvihar, Budán mennydörgés és nehány csepp eső; reggel 18°+, d.u. 2-kor 20°+, esti 9-kor 17°+.

augusztus 1.: Szerda. Reggel ¼ 6-kor fel, rendezkedés, toilette, testgyakorlatok, felöltözve, reggelizés, megbeszéltük még Marival a megbeszélnivalókat, és elmentem Tóth Imréhez, akit otthon találtam, ígérte elvinni a kannát haza. Innen beballagtam a hivatalba, dolgozgatás, kiszedtem a határidőseket. A fizetést Székely Berti vette fel és osztotta szét, összeadtunk vagy 5 koronát Ivánnak, a szolgát helyettesítő muszkának, derék, becsületes ember, s egész kifogástalanul végzi a munkáját. Visky Áron 9-kor eltűnt. Puza 11-kor elment a Vámházba, Kónya Lajos is oda volt 1½ óra hosszat fia fizetését felvenni; úgy látom, Székely Berti szeretné, ha megszabadulhatna tőlem, de én is tőle. Azt mondja Dankó Mici, hogy Kathonay 2 nappal előbb 84 koronás nyugtáját eladta Vargának 80 koronáért, hm, hiszen ez egészen a nagybátyjára, Székely Bertire üt, az is ilyenfajta üzleteket kötött annodazumal [egykoron] Rutkay[val] és Henniggel. Kiírtam, serkentettem a fiatalokat, kikerestem a dubiózus darabokat. A posta 12 órára készen volt, és ki volt szedve a mai határidős is, és be is volt rakva minden, el is eresztettem a fiúkat. Puza elment Székely Bertivel 12-kor, én meg ½ 1-kor tisztolkodva, villamoson el, haza. A kis Saári József gyakornok üdvözölt nagy melegséggel, 3 évi háborúskodás után hazajött. Mari otthon az útra készült, megmondotta még, mit tegyek; hoztam bort és szikvizet; vetkőzés, rendet csináltam. Tóth Imre jött a kannáival, benne 10 csomag dohány Balogh Imrének, kiküldöttem a pályaudvarra; ebédelés jóízűen, leöblítve azt jéghideg boros szikvízzel. 2.45-kor hozzák Retkesné táviratát, hogy Mari csütörtökön menjen, na, ennek már lőttek, gondoltam. Elmosogattam, kitakarítottam a tűzhelyet, rend levén, heverés, olvasgatás. ½ 4-kor fel, hozzáláttam a havi számadás előkészítéséhez, rendeztem a pénzes dolgokat és a mon amourst [a titkos szerelmi ügyek diárumát] is. Nagynénak, a házmesternének már zavarai vannak egy kisebb lakóval a házbér miatt, most azt állítja, hogy az nem fizetett, ez meg [azt], hogy ő pontosan fizetett, erre jó a nyugta. Mari elmenetele után ki is fizettem neki a lakbért, 180 koronát, aláíratva a nyugtát vele, engem nem fog becsapni. Rend levén, naplók rendezése, azután levittem a levivendő holmikat a pinczébe, beöntöttem [megittam] az ott vízen lévő tejet uzsonnára, czigarettát készítettem 100 gramm dohányból szép lassan. Megöntöztem a virágokat, kávézás, olvasgatás. 11-ig voltam fenn, azután is [csak nagy-] nehezen tudtam elaludni. Az idő szép, derült, perzselő hőséggel s széllel; nem tudom, mi lesz velünk, ha ez még sokáig így tart. Reggel 18°+, d.u. 2-kor 27°+, esti 9-kor 22°+ volt.

szeptember 1.: Szeptember. Szombat. Reggel ½ 6-kor fel, rendezkedés, toilette, testgyakorlatok, felöltözve, feketézés (ami tulajdonképp 3 rész árpa- s 1 rész igazi kávéból főződik), azután ballagtam be a hivatalba a levelezőlapokat vadászva, vettem is belőle egy sikerült példányt. Átöltözve, dolgozgatás, utószerelgettem. Solnay panaszkodik a szerelésre és az utószerelésre, van is reá oka, majd ha letelt a szabadság, majd rendbe szedem a dolgot, addig pihenjen. Székely Berti fúj, de nem igen hederítünk reája; felvette a fizetéseket, szétosztotta azokat. Varga a pénzért bejött, suttyomban szökött ki. Visky a fizetését felvéve 9 után eltűnt, hasonlóképp Kónya, az meg 10 után tűnt el felveendő fia fizetését, ez minden elsején így történik, jó kis hivatal ez, csak érteni kell a módját. Kiírtam a vétíveket, berakattam s kiszedettem, ami volt. Puza úgy jár-kel mint valami holdkóros közöttünk, a felekkel bíbelődik, abból nekünk kevés hasznunk van. A posta délre elkészülvén, utószereltettem a fiúkkal. 1-kor tisztolkodás, valamennyien elmentek már a hívek, én maradtam utolsónak. Villamoson el, haza, vetkőzés, beszélgetés. Mari engesztékenyebb [engedékenyebb] hangulatban volt, délelőtt takarított; vetkőzés, ruha, lámpa és czipő tisztítás[a], kikészítettem a fehérruhám. Ebédelés rövidesen, maradványokat, azután heverés, olvasgatás, naplók rendezése, minek végeztével letörülgettem mindenütt a port; körmök és szipka tisztítása; vacsorára almabefőtt járta vegyesen vörös szilvával. Katya asszony ismét meghonosodott, s szépen eszik kézből, alaposan kifejlődött Pimperléknél. A balszemem rohamos látóképesség-csökkenését constatálom, pedig azelőtt azon a szememen láttam jobban; hiába, kezd az épület roskadozni, s elmondhatom Ferencz bátyámmal, készülődhetek lassan arra az útra, amelyikről még senki sem jött vissza. Ismét összezördültünk Marival; a fene tudja, hogyan, de kilyukasztottam az egyik 2 literes ecetes üveg oldalát, és kezdett folyni belőle az ecet, persze én voltam a hibás, mert az ilyesmit láb alatt kell tartani, hogy mielőbb eltörhessen. Olvasgatás. 9-kor fekvés, nemsokára alvás. Az idő szép, derült, de az ősz már kezdi éreztetni hatását, a fák erősen hullajtják leveleiket, ami bizony még korai; reggel 14°+, d.u. 2-kor 20°+, esti 9-kor 16°+ volt.

1917. július 1.: kirándulás Zugligetre, összetűzés egy kalauznővel a villamoson
1918. július 3.: rendőrségi kihallgatáson
1919. július 5.: munkahelyi összetűzés a főjegyzővel
1920. július 6.: Mari leutazik Kunszentmiklósra
1921. július 7.: Mari visszaérkezik Budapestre
1922. július 9.: erős nátha kezdete
1923. július 11.: Lovászy Márton vármegyei számvizsgáló agyonlövi magát a munkahelyen
1924. július 15.: szabadság kezdete
1925. július 16.: régi pénzek rendezgetése
1926. július 20.: Mici kutyát elgázolja egy bicikli, elpusztul
1927. július 21.: Rác-fürdőben
1928. július 22.: kirándulás Máriaremetére, kolduló, zaklató bosnyák katonák
1929. július 26.: a naplóíróék leutaznak Kunszentmiklósra
1930. július 30.: visszautaznak Budapestre
1931. július 31.: a nagynéni meglátogatása Óbudán

Balogh János Mátyás

Előszó

Jelen forrásközlés Lowetinszky János József (1866–1935) 1917. január 1. és 1917. június 30. között, vagyis a világháború negyedik évében keletkezett naplóbejegyzéseit tartalmazza 

A szöveg értését – a bevezető íráson és a csatolt jegyzékeken és táblázatokon túl – szövegen belüli jegyzetek, magyarázatok segítik. A naplóbejegyzéseket nem betű híven adom közre az olvasás megkönnyítése érdekében, így ékezetekkel és központozással láttam el a szöveget. Szögletes zárójelbe tettem az egyes kifejezésekre, szavakra, illetve személyekre vonatkozó magyarázatokat, illetve a bizonytalan olvasatra, vagy a kimaradt szavakra, szórészletekre való utalást is. A cirill-betűkkel, valamint morze-jelekkel titkosított részeket csak átírva közlöm, kurzív kiemeléssel, valamint utalással a titkosításra.

Bevezetés

1917 első felében, a háború negyedik évében a napi események közé kevesebb politikai, illetve háborús hírt jegyzett le Lowetinszky mint a megelőző időszakban. Elmúlt már a háború kitörésével járó lelkesedés (illetve sokk), nem számított már újdonságnak a budapesti utcákon a sebesültek jelenléte, valamint a frontbeszámolók borzalma sem. 1917 első felében Lowetinszky már nem is vett részt szolidaritási mozgalomban, közgyámi tisztségét már nem látta el a VII. kerületben.

Míg korábban még többször is elismeréssel ír a német katonákról, 1917 első hónapjaiban már csak kritikusan ír róluk. A naplóíró bevonult, de még frontra nem küldött kollégái és ismerősei a jelen forrásközlés által tárgyalt idősszakban is küzdöttek a katonai szolgálat alóli felmentésért, a behívó elkerüléséért; a jelen közlésben közreadott naplókban felbukkan egy katonaszökevény-szál is. A korábbi időszakban jól megragadható, az orosz hadifoglyok iránti empátia 1916 második felére megszűnt, és 1917 első felében is csak egy gesztusról számol be Lowetinszky. A korábban szinte barátként kezelte Ostyapenkó Nikolajt, a Retkesnéhez beosztott orosz hadifoglyot, továbbra is ignorálta, a tárgyalt időszakban is kitér azon pletykára, miszerint a fiatal oroszt és Retkesnét gyöngéd szálak fűznék egymáshoz.

Lowetinszky számára a naplóírás jelentős időbeli elfoglaltságot, olykor kifejezetten terhet jelentett. A „naplórendezés” órákig tartó délutáni/esti elfoglaltság volt számára, ha közbejött egy-egy program, akkor nehezen pótolható elmaradásai keletkeztek – Lowetinszky nagy bosszúságára. A tárgyalt időszakban is a „napi eseményeknél” nagyobb volt az aránya a „történelmi eseményeknek” – vagyis lényegében az újságokból kiírt politikai és hadiesemények rögzítése – a naplókban.

A naplóíró napi rutinja a következőképpen nézett ki a jelen forrásközlés során közreadott naplók keletkezésének időszakában: reggeli előkészületek, munkahelyen délután 1-ig, ezután otthon ebédelés, heverés és olvasgatás, majd délutáni alvás, naplórendezés, esetleg ismerősök (leggyakrabban Bucskóék, Pimperlék és Nagyék) látogatása (vagy ők látogattak meg ismerőseiket, illetve az egyetlen budapesti rokont, a szegényházban lévő nagynénit), vacsora, majd lefekvés. Továbbra is rendszeresen járt hozzájuk ebédelni a katonai kórházban lábadozó Vrkoc Pepi, Lowetinszky bécsi unokatestvérének fia.

Lowetinszky bőrbetegsége szinte teljességgel végigkíséri a tárgyalt hónapokat: az 1916 őszén felbukkanó rühességet eleinte félrediagnosztizálta a vármegyei orvos, gyógyulást csak a háromhetes 1917. januári kórházi kezelés jelentett, majd a rákövetkező hónapokban is még kezelnie kellett a nehezen múló betegséget.

A tárgyalt időszakban a naplóíró Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye központi hivatalában, az árvaszéki kiadóban dolgozott (miután hosszabb felfüggesztés után 1915 decemberében ide áthelyezték a vármegyei főügyészségtől), feladata általában a referensek aktáinak utószerelése volt. A sok fáradtsággal, sok létrázással járó munkát nehezen tűrte Lowetinszky, új pozíciót csak 1917 januárjában kapott, ekkortól lényegében ő irányította a szerelők munkáját, és maga is végezte a kiírást, berakást, az ügydarabok keresését. Szinte minden nap lejegyezte a sértett naplóíró, hogy kollégái mikor értek be (rendszerint egy-két óra késéssel) és hogy mikor mentek el (rendszerint jóval hamarabb), valamint azt is, hogy hogyan dolgoztak bent létük alatt – már amennyiben ha dolgoztak. (Míg Lowetinszky nagyon ügyelt arra, hogy pontos legyen – mind a munkában, mind a munkába járásban –, újabb fegyelmit nem kockáztathatott meg.) Sokszor meggyűlt a baja az általa lustának és megbízhatatlannak tartott szerelőkkel, különösen Flesch-sel. A naplóból képet kapunk az irattári feladatokról, munkamegosztásról, problémákról és összetűzésekről, összetartásról és széthúzásról, a „felek” (az ügyfelek – olykor privát, felvilágosításért és ügyintézésért fizető ügyfelek is) és volt kollégák látogatásairól és történeteiről.

Lowetinszkyék továbbra is gyakran leutaztak Kunszentmiklósra Retkesnéhez, a naplóíró volt kollégája és barátja anyjához, és mindig élelmiszerrel megpakolva tértek vissza az ellátási nehézségekkel küszködő fővárosba. Míg korábban leginkább kettesben, 1916 szeptemberétől lényegében csak Mari járt le egy-egy napra, vagy akárcsak fél napra Kunszentmiklósra – így volt ez 1917 első felében is: a naplóíró csak egyetlenegyszer utazott le. Áruhiánytól, illetve drágaságtól – jogosan – tartva a naplóíróék 1917 első felében is folytatták az élelmiszer és a készletek felhalmozását, Thököly úti lakásuk belső udvarán csirkéket is tartottak. Igyekeztek mindenből hónapokra, akár egy évre elegendőt beszerezni. Munkájuknak meg is lett a gyümölcse, kamrájuk szinte mindig tele volt, akárcsak a szenespince.

Ugyanakkor a kunszentmiklósi ismerősök is (Retkesné, Fodorné) is gyakran feljöttek Budapestre – és olykor meg is szálltak Lowetinszkyéknél. Társalgásuk központi témája – a háború mellett – az általános drágaság és áruhiány volt (az élet minden területén: élelem, ruházat, tüzelő stb.). 1917 első felében is hiánycikk volt Lowetinszkyék életében a tej, különösen nagy öröm volt számukra, ha tudtak szerezni.

Naplóba ragasztott zsírjegy. 

Lowetinszkyék nem egyedül éltek lakásukban. A naplóíró és felesége már évekkel korábban megkezdték a kisszoba kiadását albérlő diákoknak. A liptószentmártoni szlovák Murtin Jankó 1915 szeptemberétől lakott náluk, 1916 nyarán pedig Murtin mellé egy újabb kosztos albérlő diákot találtak, Kartot; utóbbit 1917 elején sorozták be. Bár olykor mérgelődött a fiúk viselkedésén, alapvetően jó, olykor atyai viszonyban volt Lowetinszky az albérlőivel, különösen Jankóval.

Lowetinszky János József naplójának jelen közreadása révén vizsgálhatjuk az 1917-es év háborús hátországát, a világháború civil megélését a fővárosban. Ünnepek és hétköznapok, bosszúságok és örömök, választójogi tüntetés, bőrgyógyászati kezelés, vasútállomáson történő összetűzés és munkahelyi intrika – mindezen témák, mindezen cselekményszálak is végig követhetők az 1917 januárja és júniusa között keletkezett naplóbejegyzésekben.

Az 1917. január havi naplóbejegyzések: itt

január 1.: Újév. Hétfő. Pont éjfél után, mintha valaki kiverte volna szemeimből az álmot, óriási viszketésem volt a jobb lábon, és azt vakargattam erősen, a herék körül és a hímvesszőn daganatok képződtek, na, jó lesz, ha ez az egész esztendőben így fog menni. Alvás. Mari reggel 7-kor kelt, és elment disznóhúst venni, én is felkeltem, rendezget, lámpatisztítás, szájmosás, befogtam az új fogkefét, tegnap meg az új körömráspolyt, borotválkozás. Mari csakhamar megjött, toilette, testgyakorlatok, felöltözve, reggelizés, kitűnő fehér kávé és friss, csokoládés kuglóf. Elsőnek ma a postás zörgetett be, salláriumot kapva. Plein paradéba [teljes díszbe] öltöztem, új gallért is véve, villamoson be a hivatalba, ½ 10-re értem be. Puza gratulált, azután én a két Székelynek, és általános gratulálások, felvettem a fizetést, a szolga kapott 1 koronát. Kónya Lajos ¼ 11-kor jött be, Visky láthatatlan volt, már eltűnt szokás szerint, csatolgattam a Solnay darabjait. ½ 12-kor kérdem Székely Bertit, intézkedett-e felváltatásom iránt, mézes pofával mosolyog a szemem közé, hogy ő megtette a jelentését, hogy az irattárnoki állásról lemond, és nem vállal érte felelőséget, mennék fel az elnökhöz már most én is; tisztolkodás, nagy dühösen megmondottam a véleményemet, s fel az elnökhöz, de az már nem volt ott, benéztem a kiadóba, gratuláltam Rácz Gyurkának és Márton Benőnek, Podobják Jancsinak, Újfalusy meg nekem. Küll Béla is itt volt, vérhas és malária miatt felülvizsgálatra megy. Megbeszéltem Ráczcal a tejszállítás módozatait, azután vissza a hivatalba, Kajnár volt itt, hogy a lisztet júniusig részletekben fizethetjük; felöltözve, el a barátokhoz [a ferencesek templomába], megköszöntem az Úrnak a múlt évi jóságát, és kértem a jövő évre való kegyét. Azután gyöngyvirágot véve Marinak, villamoson el, haza, átadtam a virágot, amelyet ősi szokása szerint megkritizált, amiért dühös lettem, jó, hogy reggel még gratuláltunk egymásnak; vetkőzés, ruha- és czipőtisztítás, elraktam a naplómat, vaskos egy kötet lett belőle, kiszorította két könyvemet; előkészítés az ebédhez. A házmesterné ő nagysága nem méltóztatott boldog újévet kívánni, hm, megmarad a pénzünk. Mari mondja, hogy reggel a fővárosi bódé hentes-szállítója megkövetelte tőlük, hogy gratuláljanak neki, nem jó dolog-e ez? Rend levén, naplók rendezése, vártuk Vrkoc Pepit, aki 7-kor jött, ebédelés, ő is velünk (volt Maggi leves daragaluskával, disznópecsenye burgonyasalátával, mákos-, diós patkó, fehér kalács, kuglóf, czitromos kifli, linzer tészta, éjjeli puszetli, dessertre malaga szőlő, papírhéjú mandula, czukorkák, fehérbor, kristályvíz, rhumos fekete kávé), na, így csak megélünk valahogyan. Ebéd után heverés és beszélgetés. Pepi magával hozta másik unokaöcsémet, Reznicsek Károlyt, akinek Mari szintén adott ebédet, ami teljesen felesleges volt, először rokonság is, nem is, másodszor megkeresi a magáét; beszélgetés a fiúkkal, akik a wieni nyomorúságról referáltak, hogy a kenyérből szalmaszálak meg zab látszik ki, s ha a kést belevágják, alig lehet kihúzni; a függönyök második párjáért Anna nem követel semmit sem, rendben van, megkapja a fiú aprádonként [apránként]. 5 tájt Farkasék jöttek, bemutatások, meggyújtottam a karácsonyfa gyertyáit, s egy ideig égni hagytam őket; a fiúk elmentek, Pepi vacsorára valót kapott, beszélgetés, Mari megvendégelte ezeket kávéval, kuglóffal, süteménnyel, én meg Jenőt czigarettákkal. Mari kifizette neki a 4 klg petróleum árát, 2 K 40 f-t. ½ 10-kor elmentek, mi meg nekiálltunk és elmosogatva, rendet csináltunk. ½ 11-kor fekvés, nemsokára alvás. Zsibongás volt a lábamban, a viszketés nem volt oly nagymérvű, csak ezek a daganatok a here körül és a hímvesszőn aggasztanak. Az idő délelőtt szép, derült, hideg, szeles, délután komor, borult; reggel 4°+, d.u. 2-kor 7°+, esti ½ 11-kor 5°+ volt.

február 1.: Csütörtök. Reggel 8-ig heverészem azután fel, rendezkedés, lámpatisztítás reggelizés. Mari meg van hűlve, szedi az aspirint. Toilette, testgyakorlatok, felöltözve, elmentem élesztőért, azután villamoson bementem a csiptetőmért, onnan be a hivatalba. Dankó Mici átadta a fizetésemet, megvan a hivatalos óra hosszabbítva napi két órával, hát ez igazságtalanság, de ha a többi bírja, bírni kell nekem is. Kifizettem a főügyészségnél a burgonyáért 20 K 84 f-t, Gürtlernél a liszt első részlete fejében 23 koronát; amint megyek, künn találkoztam az alispánnal, de nem ismertem meg, tűnődtem magamban, ő volt-e, nem-e, mert nem köszöntem neki, még tán rossz néven veszi; hiába, a szemek kezdik megtagadni a szolgálatot. Elmentem Meinlhez, ott sorba állva, bejutottam és kaptam ⅛ [kiló]pörkölt kávét és ¼ klg pótkávét, azután kisétáltam az öreg Dunához, amelynek csak a közepén sodort a víz recsegve zizegve jégtáblákat, a két széle be volt fagyva; azután villamoson el, haza, otthon vetkőzés, elszámoltunk Marival, kifizettem 185 koronát lakbérbe a házmesternének. Hoztunk fel fát és szenet; igen rosszul állhatunk mi is tüzelő dolgában, mert Bucskóné gyermekeit hazaküldötték az iskolából, mert nem tudtak fűteni; a nem fűtésre panaszkodott Vrkoc Pepi is, tehát a kórházakat sem fűthetjük kellőleg; a szegényebb nép órákat ácsorog a szenesboltok előtt, míg 5 kg szenet és 2 klg fát bír kapni. Naplók rendezése, Mari meg az ebédet készítette. ½ 3 után, megvárva Vrkoc Pepit, ebédelés, most a diverse [különbözőféle] füstölt húsok járják, fogyasztani kell, nehogy baja legyen; ebéd után heverés, beszélgetés, Mari rendet csinált; olyan különös testi és lelki fáradtság vesz rajtam erőt, amolyan minden mindegy-féle érzés, talán jobb is volna már meghalni, az élet ezután már csak lassú haladást kínlódással nyújt, s az meg nem élet már, csak még a Marival szembeni kötelességteljesítés tartja össze az energiámat. Elkészítettem a havi zárlatot is, írtam Pálnak, aki egy elkeseredett hangú levelet írt, valamint írtam Retkesnének is, hogy Mari a jövő héten lemegy. Pepi ½ 6-kor ment el, vetkőzés, fekvés (K), azután szundítottunk egyet. Mari azt mondja, hogy a testem vibrált, mintha villamos áram remegtette volna meg; felébredve (K), azután felöltöztünk és rendet csináltunk; vacsorálás, befőtt, olvasgatás és beszélgetés. 10-kor fekvés, nemsokára alvás. Az idő reggel borult, azután kiderült, délután újból beborult, és havazni kezdett, szép csendesen szállingózott a hó, friss szél fújt egész nap; reggel 4°–-, délután 2-kor 1°–, esti 10-kor 2°– volt.

március 1.: Csütörtök. Csak érzem, hogy valami kellemetlenül hat, felneszelek, hát Luna asszonyság [a Hold] mosolygott be reánk nagy kegyesen, betettem a fél spalettát. Reggel ¾ 7-kor fel, rendezkedés, toilette, testgyakorlatok, felöltözve, reggelizés, villamoson be a hivatalba; dolgozgatás. Forgács elkéredzkedett 10 percre, s nem jött többé vissza. Visky ½ 10-kor, Kónya 12-kor, Stremplné ½ 2-kor hagyták el a csatateret, én meg ¼ 2-kor, mikor már minden munkám be volt fejezve, elvégeztük hárman a postát, elvégeztem Puza munkáját is; Székely Berti értesített, hogy Puza csak valamikor a hó végén kerül elő, bánja fene, csak ez a Forgács maradna meg, már be van némileg tanulva, és ha még egy embert vennének fel, be lehetne osztani ha Puza megjön; a fizetést felvettem, befizettem a liszt részletét. Székely Lajos unokája – Bözsi – volt benn s Dankó Micivel tereferéltek. 1-kor tisztolkodás, várom a nyomorult villamost, egyik oldalról sem jön; felkapok egy 1-esre, azzal [a] Keletiig, onnan keservesen a 27-essel az Aréna útig, onnan haza. Mari készen várt, elszámolt Karttal, felöltözött, megyünk kifelé [a] Keletire, egyik kezemben a kosár, a másikban a demizson, a Verseny utcánál befordulva Keletihez a legnagyobb latyakban, a sár alatt levő havon megcsúsztam, s baloldalon beleültem a mérhetetlen piszokba, összetörve jó öreg kosarunk fülét, káromkodtam mint a jeges eső, képes lettem volna ütni. Mari megváltotta a gyorsvonatra a jegyet; elbúcsúzva, elkeseredetten haza, gondoltam, lesz egy kis pihenő, hát az ördög így játszik közbe, mi a fészkes fenének teremt az Isten embert, különösen, ha az anélkülis igát húzót veri, és hajtja is qui pro quo [’valamit valamiért’]-kkal; vetkőzés ingre-gatyára, s hozzáláttam a piszok lemosásához vízzel és kefével, nem győztem vizet venni, azután feltörülgettem; lámpák tisztogatása, ami kőolajat kapunk, [az] alig ég és büdös, hja, kell a tengeralattjáróknak; kitisztítottam a tűzhelyet, megebédeltem, naplók rendezése, azután begyújtottam a kályhába és olvasgatva pihentem; látásom rohamosan gyengül, amit nem is csodálok, tekintve azt a börtönt, amely hivatalul szolgál. Gindl Miksa állított be, már 14 napja fel van helyezve Budapestre Zágrábból, és most lakásokba futkos, ami nincs, a felsővidéki és erdélyi menekülteknek tehetősebbjei elárasztották a város[t] s a kisebb lakásokban húzódtak meg, nagy lakás sem igen akad. Váczra akar kimenni, nem avatkozom be a dolgába. Elmenetele után szárítgattam a ruháimat és fűtögettem. Soósné ½ liter forralt tejet adott, jó lesz holnapra. 10-kor megágyaztam s nagyfáradtan lefeküdtem, csakhamar alvás. A hűlés csak nem akar engedni a náthával együtt. Az idő reggel derült, azután beborult, s úgy 10 tájt havazott félóráig szépen csendesen, azután szél támadt, s kiderült; reggel 1°–, d.u. 2-kor 3°+, esti 10-kor fagypont.

április 1.: Virágvasárnap. Reggel 6-kor ébredtem fel, még heverésztem kissé, azután kölni vízzel megmasszíroztam Mari derekát és csuklyóit [csuklóit]; rendezkedés, borotválkozás, lámpatisztítás, toilette, testgyakorlatok, felöltözve, reggelizés, villamoson be a hivatalba; átvettem magam és Puza fizetését, kifizettem Gürtlernek a liszt részletet, Solnay a kiosztást készítette; hazaballagtam a Rákóczy úton, kürtszóval vitték az ütött-kopott gúnyákba öltözött katonaságot gyónni, egy csepp harczias tartásuk sem volt, azután orosz foglyok hada ment a templomukba, fapapucsai rythmikusan csattogtak a kövezeten; otthon vetkőzés, átadtam Marinak a fizetést, beszélgetés, naplók rendezése, előkészítettem a húsvéti levelezést, azután olvasgattam; az alós testet és lábat lemostam, vártam az ebédet, melyet Mari készített. Nagymosdást is végeztem, vártunk ¼ 4-ig Vrkoc Pepire, aki azonban nem jött, és hozzáültünk az ebédhez, ebédelés, utána heverés és olvasgatás, szundítottam is egyet. Mari rendet csinált és olvasgatott. 6-kor lefeküdtünk (K), azután elbeszélgettünk és pihentünk (K újból. Mari kivette a részét. Felül volt, ilyenkor mindig kiélvezi magát) [morze jelekkel], még fenn voltam egy ideig, azután alvás. Az idő gyönyörű szép, tavaszias, napfényes, a szél is fújt délután. Reggel 8°+, d.u. 2-kor 15°+ volt.

május 1.: Kedd. Reggel ½ 6-kor fel, Kubinyeczné állított be; rendezkedés, beszélgetés, hozott 7 liter tejet, de sajnos az megsavanyodott, lesz belőle túró és tejfel, hozott még tejfelt, tojást s kenyeret. Toilette, testgyakorlatok, azután jókedvűen ballagtam be a hivatalba; a városra ünnepi csend borult, az üzletek zárva, a socialisták, úgy látszik, kivívták ex offo [’hivatalból’] ünnepeltetését napjuknak, csak mi, hivatalos páriák nem élvezhettük ezt a szép, napfényes napot, na de mindegy, reánk is virrad valaha. Beírva, átvettem a fizetésem, határidőseket szedtem ki, beírtam, kifizettem a lisztrészletet, azután az időközben bejött Kubinyecznét kalauzoltam, fel kellett mennem Újfalussyhoz, akivel megbeszéltem a dolgát, azután a kiadói postát szedtem szét, minek bevégeztével a szerelőknek segítettem a nehezebb darabjaik megtalálásában, dolgoztak azok ma meglehetősen, majd belejönnek lassacskán. Holló Lajos képviselő volt itt, akivel elbeszélgettem. 1-kor tisztolkodás, és el, villamoson haza; az alispán ment előttem, be akart nyitni egy virágosboltba, de bizony az zárva volt, megtanulhatta, hogy van nagyobb potentát is mint egy alispánocska. Nevettem a kalmárjaink élelmességét, már nemcsak azt írja ki „kávémérés”, hanem „Kaffeeschank”, „Kavarna”, és akadt egy ipse, aki török falit betűkkel íratta ki a kirakat ablakára valószínűleg „Kaffana”-t, hja, élni a háború daczára csak kell. Otthon a mosás még nem volt befejezve, kifizettem a házmesternének 185 koronát házbér és az ő járandósága fejében; vetkőzés, elhordtuk Herédinével az edényt, azután ebédelés, Herédiné és Murtin Jankó is velünk, utóbbi azután sietett eltűnni. Herédiné elmenetele után elszámoltunk Marival. Kubinyeczné jött vissza a kórházból, Mari ebédet adott neki, beszélgetés, segítettem elmosogatni, lehordtuk a mosóedényt a pinczébe, Mari még felment a padlásra, s lejövet toilettet végzett. Én meg a naplókat rendeztem. Nagyné állított be, s elsírta panaszait a fiáról, már kezdem unni a dolgot. Farkas Jenő is bejött egyet traccsolni, azt mondja, hogy Kertész Victor 3 napja züllik már, előre iszik a medve bőrére. Farkas ½ 8 után ment el, kávézás, még elbeszélgettünk Marival kis ideig, azután 9-kor fekvés és nemsokára alvás. Az idő gyönyörű szép, derült, napfényes; reggel 9°+, d.u. 2-kor 18°+, esti 9-kor 14°+ volt.

június 1.: Péntek. Reggel ¼ 7-kor fel, rendezkedés, toilette, testgyakorlatok, felöltözve, reggelizés, azután ballagtam be a hivatalba; beszélgetés, beírtam, azután szétszedtem a postát, felvittem a bélyegeket Bauerhez, felvettem a fizetésemet; folyt a munka, benn volt Korb a fizetéséért, tele van panasszal, délben megneszeltem, hogy Weisz Lajcsi a talpbőröket osztja ki, nosza rajtaestünk, kaptam 39 deka jó talpbőrt, dekáját 14 fillérért, ezt sem hittem volna, hogy öreg napjaimra töröm magam ronda talpbőrökért, ki is fizettem 5 K 66 fillért; elnök, ülnök, szolgabíró tolongtak ott vegyesen nőkkel, szolgákkal; kiszedtem a határidőseket. Székely Berti ½ 12-kor, Puza 12-kor tűntek el, utóbbi tegnap is, ma is reggel egyszerűen elmegy a Dunapartra bevásárolni, tehát egészben ha 4 órát van hivatalban, ebből félóra a tízóraizás, így csak meg lehet élni. Rend levén, 1-kor tisztolkodás. Péterffy tb. ügyész átvette az összes bélyegeket, ki is fizette. Villamoson el, haza; otthon vetkőzés, beszélgetés. Mari tegnap kalácsot, ma zsemlyéket sütött, vajat köpült a tejfelből, szóval van min törni fejét. Ebédelés, rövidesen, azután elszámoltunk a pénzzel, 30 korona zsebpénzt kapok ezentúl, de ebből a dohány is fedezendő lesz, megörült Mari a talpbőrnek, már nagy szüksége van reája, csak meg ne lopják a suszterek. Megbeszéltük a teendőket, elkészítettem a havi zárszámadást; naplók rendezése, amit befejezve, heverés és olvasgatás. A házban lakik egy Máv munkás, már 8 napja nem jár haza, felesége szerint a Máv műhelyeiben 8 nap óta strájkolnak, s ezért nem jön haza, mert katonákkal kutatják s vitetik vissza a dolgozni nem akaró munkásokat. Mindszenthy Jóska állított be, hozott egy kis ministerpapírost és Marinak vékony spárgát; beszélgetés, úgy nézem, tolvaj szarka lett ebből, csak azt nem viszi el, amit a szeme meg nem lát, s mihez a keze hozzá nem ér, dicsekszik, hogy ő mennyi mindent hordott el az újlaki téglagyár-igazgatóságtól, ahol mint irattáros alkalmazva van. ½ 8-kor jön egy fiú, s hoz egy czédulát, melyben Pál Jóska kért, mennék át a szomszéd vendéglőbe, nem igen akaródzott, át is küldtem Mindszenthyt, hogy nem megyek, de azután megfontoltam a dolgot, s felöltözve, 8-kor magam is átmentem. Pál ott volt, beszélgetés, borozás, megittam 9 deci bort á 44 fillér. ½ 11-kor Pál mindent kifizetett, rajta van a gavalléria a hadseregen; átmentünk Rákosihoz, ahol Hantzmann Jóska bomlott alaposan berúgva, vele volt az öccse, Feri is és még egy csomó fiatalember. Feketézés, a vakok zenéltek, kezdtünk melegedni, de deus ex machinaként közbelépett a záróra. Pál fizetett. Az idő délelőtt derült, délután változó, fülledt, 4 óra tájt megnyíltak az ég csapjai, hatalmas záporeső, amolyan csendesebb, ömlött le a tájra nagy mennydörgés és villámlás között, azután csendes eső lett belőle, később újból kezdte, és esti 8-ig esett. Reggel 15°+, d.u. 2-kor 2°+, esti 11-kor 12°

január 2.: a kiadóhivatali elnöknél, kéri áthelyezését; megérkezik Kart

január 3.: összetűzés a hivatalban Székely Bertivel, majdnem hajba kapnak

január 4.: a főorvosnál, javasolja, hogy feküdjön be a bőklinikára

január 5.: a Rókus-kórházban, majd a bőrklinikán megvizsgálják

január 6.: séta a Rózsadombon, Borbásnál

január 8.: az 51. születésnap

január 9.: bevonul a Szent István kórház bőrgyógyászati osztályára, szobatársak: Tomka és Berecz

január 10.: orvosi vizsgálatok a kórházban – a diagnózis: rühesség; 3 napra a „társalgó”-ba kerül, ahol a rühbetegeket külön kezelik

január 13.: visszaviszik a szobába

január 14.: Mari meglátogatja a naplóírót a kórházban

január 16.: Mari meglátogatja a naplóírót a kórházban

január 21.: Mari és Bucskóné meglátogatja a naplóírót a kórházban

január 24.: egy hatalmas csepeli robbanás híre kering a kórházban

január 27.: Mari meglátogatja a naplóírót a kórházban

január 28.: a naplóíró elhagyja a kórházat

január 30.: Mar meg van hűlve

január 31.: ártézi fürdőben; Kart visszajön

A naplóban előforduló nevek jegyzéke.

Előszó

Jelen szöveggondozás Lowetinszky János József 1916. július 1. és december 31.között keletkezett naplóbejegyzéseit tartalmazza. A Bevezetőben – kontextusba helyezve a naplóírót és a naplót – röviden bemutatom, hogy a világháború harmadik évében milyen főbb cselekményszálai voltak a naplóíró életének, és hogy milyen lehetséges szempontokra érdemes figyelni a szöveg olvasásakor.

A naplóbejegyzéseket nem betűhíven adom közre az olvasás megkönnyítése érdekében, így ékezetekkel és központozással láttam el a szöveget. Szögletes zárójelbe tettem az egyes kifejezésekre, szavakra, illetve személyekre vonatkozó magyarázatokat, illetve a bizonytalan olvasatra, vagy a kimaradt szavakra, szórészletekre való utalást is. A cirill-betűkkel, valamint morze-jelekkel titkosított részeket átírva közlöm. A naplóbejegyzéseket egy általam szerkesztett tájékoztató kronológia, majd a naplóban előforduló személyeket számba vevő jegyzék követi. 

Bevezetés

Mit jelentett egy kisember számára a „Nagy Háború”? Milyen (régi és új) színtereken kellett küzdenie a mindennapi életben? Ezekre a kérdésekre (is) választ kaphatunk a napló olvasásával. A háborús napló műfaja nem csak a frontszolgálat, de a hátországbeli élet egyéni megélésének vizsgálatához is fontos forrás. A világháború élményének megörökítése utáni vágy hatalmas változást hozott az írásbeliségben, tömegével ragadtak tollat olyan társadalmi rétegekből is, amely rétegekben kevésbé volt elterjedt az írás. Katonalevelek és katonanaplók nagy számban állnak rendelkezésünkre, a hátország alulnézetből történő vizsgálatához azonban unikális forrásnak tekinthetjük Lowetinszky János József akkurátusan vezetett, „civil” naplóját. Feltételezhető, hogy a naplóban tetten érhető kép és gondolkodásmód több eleme – pl. nacionalizmus, szolidaritás, élelmiszerek és készletek felhalmozása stb. – nem csak a naplóíróra, de tágabb környezetére is jellemző lehetett, és így jobban megismerhetjük a száz évvel ezelőtti kishivatalnokok és kispolgárok közvetlenül alig ismert világát, gondolkodásmódját is.

A naplóíró ugyan nem került ki a frontra, a világháború kitörésével azonban több új „hadszíntér” nyílt meg az ő életében is, és ezekkel az új kihívásokkal a háború harmadik évében is szembe kellett nézni.

1916. július 1.: Szombat. Bizony elmúlt éjfél, mire abbahagytuk, Tepper előbb ment el, figyelmembe ajánlva nyomatékosan egy ügyét. Huszár a fizetéssel adós maradt; amint ballagok a Rákóczy úton, a körúton túl éktelen zsivaj, sikoltások, hát valami részeg ember megütött egy perditát [prostituáltat], annak a visítása összecsődítette a többieket, s nagy zsivajjal és lármával követték az esernyőjével hadonászó szerencsétlen flótást, míg végre egy házba becsengetve eltűnt, érdekes volt, hogy katonák contra kurvák voltak, ami ritkaság e két, egymást támogató intézménynél. 1 óra lett, mire hazaértem, vetkőzés, fekvés, jó ideig nem bírtam elaludni. Reggel Mari 4-kor, én 5-kor keltem fel, rendezkedés, toilette, testgyakorlatok, megöntöztem a virágokat, Mari rendet csinált, elosztotta a tejet, felöltözve, reggelizés, azután kikísértem Marit Keleti pályaudvarra, és ballagtam be a hivatalba, bemenve Hanserhez a sorosok miatt, ahol Torkos Pistát találtam, aki a gyújtószerszámait árusította. A hivatalban dolgozgatás, beraktuk a darabokat, elláttuk a rengeteg postát, felvettem a fizetésemet, kiírtam a darabokat, így tartott ez délig, azután jutottam hozzá az utószerelésen dolgozni kissé. 1-kor a szerelők is készen voltak, nem győznek hálálkodni, hogy milyen jó nekik velem. Tisztolkodás, elmentem, és bevásároltam pipere-czikk szükségleteimet, kétféle parfeumeot, keféket, a borotválkozó szappan darabja 90 fillérre ment fel, az ibolyaillat dekája 1 K 90 f; villamoson el, haza; otthon vetkőzés, ruhatisztítás és -kikészítés, azután rendet csináltam a piperés szekrényemben, lámpa- és czipőtisztítás, tisztolkodás, ebédelés rövidesen, utána heverés, olvasgatás, szundítottam egyet. 5 előtt felébredve, naplórendezés. Tóth Imre jött, hozott egy doboz czukrot, rövidesen beszélgettünk. 6 után felöltözve, kimentem Keleti pályaudvarra Mari elé, aki rendesen meg is érkezett; irtózatos mennyiségű teutonkatona jött sisakkal, nyakvédővel, önérzetesen és büszkén, mellettük a mi bosnyákjaink piszkosan, szurtosan, összegörnyedve; elballagtunk haza, otthon vetkőzés, beszélgetés. Retkesné adott 2 csirkét, baraczkot, tejet, tojást, zöldbabot és borsót. Mari elhelyezte a holmikat, az egyik csirkét le kellett vágni; kávézás; húst is hozott, elszámoltunk. ½ 10-kor fekvés (K), Mari ugyancsak tűzben volt, amit furcsállottam kissé [morze jelekkel], azután alvás. Az idő reggel ködös, napközben derült; reggel 12°+, d.u. 2-kor 21°+, esti ½ 10-kor 17°+ volt.

1916. augusztus 1.: Kedd. [Kunszentmiklóson] Reggel 8-kor fel, rendezkedés, reggelizés, beszélgetés. Retkesné uborkát vett savanyítani, illetve eczetbe eltenni Pordánnétől nekünk is egy üveggel. Toilette, azután hozzáláttam a naplók rendezéséhez, írtam Retkes Antinak is. A cselédség kiment ma reggel a nyilasra kaszálni, nagy a szárazság, [a] burgonya és a hüvelyes vetemények meg a kukoricza megsínylik az idén (K). És hogy legyen [Retkes] Antinak min nevetnie, „Fütyörész” kutya mancsai közé szorítva a ceruzát aláírattam vele a levelet, nem igen tetszett neki ez a mesterség. Megebédeltünk jóízűen, utána heverés, olvasgatás, szundítottam egyet, amiben a legyek zavartak; megunva a dicsőséget, segítettem vizet húzni, a jószágot megitatni, elzártunk mindent; kávézás és tejezés, beszélgetés, borozás, a szúnyogok alaposan megcsipkedtek bennünket, csak úgy égek. Anti fizetését lehozta a szolga felesége, elküldtem vele a kész leveleket. 9 után fekvés, nemsokára alvás. Az idő szép, derült, de hűvös szél fújdogált; reggel 19°+, d.u. 2-kor 25°+, esti 9-kor 19°+.

1916. szeptember 1.: Péntek. Reggel ¾ 6-kor fel, rendezkedés, toilette, testgyakorlatok, felöltözve, reggelizés, azután Marival együtt el, elmentem [a] Keleti pályaudvarra, ahol csakugyan a II. oszt. váróteremben voltak elhelyezkedve a menekültek, többnyire nők és gyermekek, sápadtan és gyűrődötten szegények. 1 század fiatal önkéntes jött teljes menetszerelésben, nem tudom, hová mehettek; a Keleti pályaudvar környéke ismét mozgalmas és élénk mint aminő már régen volt. Villamoson be a hivatalba, dolgozgatás, felvettem a fizetést, ma vettem kézhez az első újabb tíz koronást, csinos portéka, de az elődje tetszetősebb volt. A munka csendesen haladt, nem volt valami túlságos. Stremplné mérgelődik, hogy kevesebb beszerzési előleget kapott mint az ideiglenes díjnokok, amiben igaza is van. Visky a fizetését megkapva, 9 után eltűnt. Székely Berti ½ 12-kor, Stremplné, Dankó és Kónya 12-kor, Korb és Varga ½ 1-kor, s végül ¾ 1-kor én és az öreg Székely Lajos mentünk el; tisztolkodás, s villamoson el haza; otthon vetkőzés, beszélgetés, segítettem famozsárban mákot törni; Retkesné írt, ebédelés jóízűen, heverés, olvasgatás; beállít Kertész Victor polgári ruhákban, a jobb fülének dobhártyája összezsugorodott egy gránát légnyomása következtében, telephonos volt, s a Magura hegységben kapta ezt a dolgot és most itthon van gyógykezelés[en] a városligeti műcsarnokban, rémmeséket mesél szenvedéseiről, azt mondja, még ő csak megvolt, hanem az öreg népfelkelőket botozták is reáolvasva a huszonötöt; általános a panasz, és ő is panaszolja, hogy a magyar tisztek durvák és tudatlanok, aláírom e kettőt a in bianco [látatlanul is], mert tapasztalataim vannak ezen a téren; meg van soványodva, de elég jól néz ki, háromszor volt zárótűzben; nevettük, de amit általában a harcztérről jötteken [a harctérről érkezőkön] megfigyelek, a fiúnak is olyan riadt, ijedtes nézése van mint aki nagy lelki rázkódtatásokon ment keresztül; jó ideig elbeszélgettünk, fizetését kapja. Heverés, szundítottam egyet. 5 után fel, naplók rendezése, Marinak átadtam a fizetést. Mari vasalgatott, elvégezve a munkát, olvasgatás. Mondja még Kertész, hogy a tábori csendőrök puskatussal noszogatják a frontból elmaradókat, de hát ez elkerülhetetlen. Mintha hülyült is volna kissé a fiú, de iskolának jó ez neki; azt mondja még, hogy a nép onnan megtörve s igen csendesen fog hazajönni, én meg az ellenkezőjét vélem. Nem bírtam világossal [világosban] befejezni, lámpa mellett fejeztem be a munkám [a napló írását]; kávézás, olvasgatás, Mari pedig vasalt. ½ 10-kor fekvés, s nemsokára alvás. Az idő délelőtt derült, délben változó, egész nap szeles; reggel 13°+, d.u. 2-kor 16°+, esti 10-kor 13°+.1916. szeptember 1.: Péntek. Reggel ¾ 6-kor fel, rendezkedés, toilette, testgyakorlatok, felöltözve, reggelizés, azután Marival együtt el, elmentem [a] Keleti pályaudvarra, ahol csakugyan a II. oszt. váróteremben voltak elhelyezkedve a menekültek, többnyire nők és gyermekek, sápadtan és gyűrődötten szegények. 1 század fiatal önkéntes jött teljes menetszerelésben, nem tudom, hová mehettek; a Keleti pályaudvar környéke ismét mozgalmas és élénk mint aminő már régen volt. Villamoson be a hivatalba, dolgozgatás, felvettem a fizetést, ma vettem kézhez az első újabb tíz koronást, csinos portéka, de az elődje tetszetősebb volt. A munka csendesen haladt, nem volt valami túlságos. Stremplné mérgelődik, hogy kevesebb beszerzési előleget kapott mint az ideiglenes díjnokok, amiben igaza is van. Visky a fizetését megkapva, 9 után eltűnt. Székely Berti ½ 12-kor, Stremplné, Dankó és Kónya 12-kor, Korb és Varga ½ 1-kor, s végül ¾ 1-kor én és az öreg Székely Lajos mentünk el; tisztolkodás, s villamoson el haza; otthon vetkőzés, beszélgetés, segítettem famozsárban mákot törni; Retkesné írt, ebédelés jóízűen, heverés, olvasgatás; beállít Kertész Victor polgári ruhákban, a jobb fülének dobhártyája összezsugorodott egy gránát légnyomása következtében, telephonos volt, s a Magura hegységben kapta ezt a dolgot és most itthon van gyógykezelés[en] a városligeti műcsarnokban, rémmeséket mesél szenvedéseiről, azt mondja, még ő csak megvolt, hanem az öreg népfelkelőket botozták is reáolvasva a huszonötöt; általános a panasz, és ő is panaszolja, hogy a magyar tisztek durvák és tudatlanok, aláírom e kettőt a in bianco [látatlanul is], mert tapasztalataim vannak ezen a téren; meg van soványodva, de elég jól néz ki, háromszor volt zárótűzben; nevettük, de amit általában a harcztérről jötteken [a harctérről érkezőkön] megfigyelek, a fiúnak is olyan riadt, ijedtes nézése van mint aki nagy lelki rázkódtatásokon ment keresztül; jó ideig elbeszélgettünk, fizetését kapja. Heverés, szundítottam egyet. 5 után fel, naplók rendezése, Marinak átadtam a fizetést. Mari vasalgatott, elvégezve a munkát, olvasgatás. Mondja még Kertész, hogy a tábori csendőrök puskatussal noszogatják a frontból elmaradókat, de hát ez elkerülhetetlen. Mintha hülyült is volna kissé a fiú, de iskolának jó ez neki; azt mondja még, hogy a nép onnan megtörve s igen csendesen fog hazajönni, én meg az ellenkezőjét vélem. Nem bírtam világossal [világosban] befejezni, lámpa mellett fejeztem be a munkám [a napló írását]; kávézás, olvasgatás, Mari pedig vasalt. ½ 10-kor fekvés, s nemsokára alvás. Az idő délelőtt derült, délben változó, egész nap szeles; reggel 13°+, d.u. 2-kor 16°+, esti 10-kor 13°+.

1916. október 1.: Vasárnap. Reggel 7-kor fel, rendezkedés, Kartnak a bátyja itt aludt, katona, szabadságon van, Mari reggelit adott neki; reggelizés, elmosogattam az edényt, Mari beágyazott és rendet csinált, toilette, testgyakorlatok, felöltözve, villamoson be a hivatalba, a fastikulusok künn voltak, a hivatal kiföstve [kifestve] kivéve Székely szobáját, jóval világosabb és barátságosabb benyomást tett, s tűrhetőbb is. Varga jött be, Sarus a fizetésemet átadta Dankó Micinek, elballagtunk Vargával, ki hozzája, elmondotta útközben, hogy Puza az utószerelést még szerdán visszaküldötte a referenseknek azzal, hogy takarítás van, nem segített nekik semmit sem, s Viskyvel trafikálva azt mondotta volna, dolgozott ő már sokat naplopók helyett, hejnye a Jézuskáját, helyettem ugyan még nem, de jó ezt tudni; Korb szabadságát Székely Berti is halasztotta, hát ha tűri, jó. Korb fizetését átvettem, Micit nem találtuk otthon, még nem jött haza. Otthon vetkőzés, beszélgetés. Böszinné azt mondotta, hogy megkapva ura általam feladott levelét, bejött a dohányért, és azt el is vitte. Mari főzött, én meg naplókat rendeztem, ma kissé nyugodtam nap volt, az utóbbi időben csupa hajszánk volt az élelmiszer beszerzése körül, no de majd csak véget ér ez is. Visszaigazítottuk ismét az óráinkat 1 órával, s visszatért a régi rend az időszámításban, butaságnak tartom az egész dolgot. Mari még sütögetett, és a csirkéit ajnározta; víg katonazene harsogott végig az úton, a dominikánusok körmenettel ünnepelték templomuk felszentelését, amit végignéztünk. Délelőtt amint Vargával megyünk, a Károlyi palotánál találkozunk az öreg Técsyvel, aki panaszkodott, hogy Szászhalombattára [sic; Százhalombattára] kellett neki menni Agorasztó főjegyző szőlejébe szüretelni, ami az ő vén csontjait megviselte, hm, ilyen dolgokban van ez a vén lutheránus jezsuita oda gyakran, és ezért persona grata, jó ezt tudni. A szabadságát meg extra holnap kezdi meg. Olvasgatás, Bucskóné volt itt, elbeszélgettünk, elmenetele után theázás. 9-kor fekvés, s nemsokára alvás. Az idő borult, hűvös, szeles; reggel 7°+, d.u. 2-kor 9°+, esti 9-kor 8°+.

1916. november 1.: Mindenszentek. Szerda. Reggel az új kakas kukorikált fel bennünket, ¼ 8-kor fel, rendezkedés, borotválkozás, toilette, testgyakorlatok, felöltözve a téli gúnyába, villamoson be a hivatalba; felvettem a fizetést, hála Istennek elértem az első előléptetést, a drágasági pótlékom meg 52 K 50 [fillért] tesz ki, szóval gyarapodik a jövedelmem, de el is kel. Székely Berti is benn volt, Visky felvette a fizetését, s eltűnt. Puza 11-kor ment el, Székely Lajos meg Stremplné ½ 12-kor, én meg megunva a munkát, ¾ 12-kor, tisztolkodva, elmentem villamoson haza. Mari sütött és főzött, bementem befizetni a lakbért, 180 Kor, és 5 Kor házmester- és szemétpénz gyanánt a házmesternek, Nagynénak, azután kisvártatva, ½ 1 után felmentem Greisengerhez, aki éppen ebédelt, s condoleáltam [részvétet nyilvánítottam] neki felesége elhunyta alkalmából, amit megköszönt. 1 után ebédelés hatalmasan, kis siesta, segítettem Marinak elmosogatni, azután heverésztem, amíg felkészült, azután felkapva a virágczukrokat, villamoson a Róchushoz, ott kis tolongás árán helyet kaptunk a villamoson, s robotunk ki a temetőbe gyorsvonati sebességgel, rengeteg néptömeg lepte el a holtak nagy és csendes birodalmát, de igen szomorú és kietlen volt, mert a tilalom következtében nem égtek a gyertyák milliói, csak itt-ott egy-egy mécses, virág sem volt annyi mint szokott lenni, szóval a temetőnek is meg kellett éreznie, hogy háború van. Feldíszítettük mi fehér madarunk sírját miután megtisztítottuk azt a gaztól s haraszttól meg gyomtól, körül raktuk fehér virágokkal, egy ima, s megcsókolva a hideg követ, elmentünk, valyon [vajon] érzi-e a szülei ajkakat szegényke, vagy csakugyan csak matéria vagyunk? Innen el a nagybátyámhoz [a nagybácsi sírjához], ott az odavitt georginák virítottak, de a csokrot is odatettük, azután ballagtunk a sóhajok falához – így nevezem azt a részét a temetőnek, amely mellett a villamoshoz jutunk – lépésről lépésre, nyomva tolatva haladtunk jó ½ órát, míg végre a villamosba ülhettünk, s jöttünk összeszorulva mint a heringek, átszállással Keletiig, s onnan haza. Otthon vetkőzés, Mari átvette a fizetést, észre sem vette, hogy többet kapott. Kart is fizetett, Murtin már tegnap, nagy pénzforgalmunk van, de nagyok a kiadások is. Vacsorálás, elszámoltunk, naplórendezés. 9-kor fekvés (K), azután alvás. Az idő komor, borult, szomorú; reggel 9°+, d.u. 2-kor 10°+, esti 9-kor 9°+ volt.

1916. december 1.: Reggel ½ 7-kor fel, rendezkedés, beágyaztam nálunk, előkészítettem a reggelihez, beágyaztam a fiúknál, toilette, testgyakorlatok, beadtam a reggelit [az albérlő fiúknak], elláttam a csirkét, elmosogattam az edényt miután megreggeliztem; felöltözve, villamoson be a hivatalba, ½ 9 lett, mire beértem, dolgozgatás; rengeteg, ami munka összegyűlik, az ad numerum maga volt 40-45 drb. Visky felvéve a fizetését, egyszerűen eltűnt. Felvettem a fizetésemet, a szerelők képtelenek voltak a 2 napi postát felszerelni, arról persze, hogy Puza segített volna nekik, szó sem volt, ő nyugodtan újságot olvasott, ezek meg ugráltak velem együtt, na, de majd megváltozik a helyzet az év végén, mert én ezt így nem engedem, csak vége lenne a háborúnak, majd kinyitnám a szám még jobban. ¼ 3 lett, mire, tisztolkodva, elmentem, villamoson haza. Otthon vetkőzés, elláttam a csirkét, ebédelés, elmosogattam, rend levén, belefogtam naplóim rendezésébe. Tegnap délután még Kertész Victor is zaklatott a dolgával; egy pár czipőmet levittem az este az öreg majszterhez, panaszkodik szegény 68 éves öreg a beleire, hja, a hadikoszt sok embernek beteszi az ajtót mostanában. Összeszedtem a gratulatiós lapokat az itthon levő csomóból. Olvasgatás, 7-kor felöltöztem, és kimentem [a] Keleti pályaudvarra Marit várandó, a vonata késett többet, mint egy órát, azt az időt elácsorogtam nézelődve, a megszokott kép: piszkos, gyűrött katonák, abajgó nép; Mari megjöttével, elballagtunk haza, otthon vetkőzés, beszélgetés. Mari ki- és elrakódott, hozott tejet, túrót, tejfelt, vajat, tojást, a kacsát levágva, szép egy állat volt; érdekes, hogy nálunk 2 K 40 f a fél kilogrammos frank kávé, ő meg odalenn Kunszentmiklóson vett 1 K 70 fillérjével, így ingadozik kereskedő és nép, megittam egy jókora bögre kávét, ami igen ízlett, Mari meg felforralta a tejeket, a fiúk a fogasukat leszakították, nem gondolhatok egyebet mint hogy tornáztak rajta, másként az le nem szakadhatott. 11 után fekvés, bedörzsöltem magam, azután alvás. Az idő komor, borult, ködös; reggel 6°+, d.u. 2-kor 8°+, esti 11-kor 5°+.

A naplóban előforduló nevek jegyzéke.

Balogh János Mátyás

Előszó

Jelen forrásközlés Lowetinszky János József (1866–1935) 1915. július 1. és 1916. június 30. között, vagyis a világháború második évében keletkezett naplóbejegyzéseit tartalmazza (mintegy 800 ezer karakter terjedelemben).

A szöveg értését – a bevezető íráson és a csatolt jegyzékeken és táblázatokon túl – szövegen belüli jegyzetek, magyarázatok segítik.

A Bevezetésben kontextusba helyezem a naplóírót és a naplót. Bemutatom, hogy milyen főbb cselekményszálai voltak a naplóíró budapesti, civil életének, és hogy milyen lehetséges szempontokra érdemes figyelni a diárium olvasásakor.

A forrásközlés fő részét értelemszerűen maguk a naplók képezik. A tárgyalt tizenkét hónapra vonatkozó naplókból csak a napi események bejegyzéseit adom közzé itt (azonban a párhuzamosan vezetett politikai összegzéseket – ahogy a naplóíró nevezte: „Történelmi események”-et – nem közlöm, tekintve, hogy azok lényegében a „Pesti Hírlap” tudósításainak kivonata).

A naplóbejegyzéseket nem betű híven adom közre az olvasás megkönnyítése érdekében, így ékezetekkel és központozással láttam el a szöveget. Szögletes zárójelbe tettem az egyes kifejezésekre, szavakra, illetve személyekre vonatkozó magyarázatokat, illetve a bizonytalan olvasatra, vagy a kimaradt szavakra, szórészletekre való utalást is. A cirill-betűkkel, valamint morze-jelekkel titkosított részeket csak átírva közlöm, kurzív kiemeléssel, valamint utalással a titkosításra.

Ezt a részt egy általam szerkesztett tájékoztató kronológia, valamint egy rövidebb, egyes kifejezéseket magyarázó, valamint egy hosszabb, a naplóban előforduló személyeket (több mint fél ezer ismerőst) számba vevő lista követi.

Bevezetés

Mit jelentett egy kisember számára mit a háború? Milyen (régi és új) színtereken kellett küzdenie a mindennapi életben? Lowetinszky János József naplójának jelen közreadása révén vizsgálhatjuk az első világháború második évének hátországát, a világháború civil megélését a fővárosban (és Kunszentmiklóson).

Az 1866-ban született Lowetinszkyt sem kerülte el a sorozás, erre még 1915. szeptember 15-én került sor. A bevonulást annak köszönhetően kerülte el, hogy – mint munkahelyén nélkülözhetetlen személyt – felmentették. A naplóíró és felesége megkönnyebbülten vette tudomásul a felmentést, bár lélekben felkészült már a harctéri szolgálatra. A naplóíró tehát nem került ki a frontra, a világháború kitörésével azonban több új „hadszíntér” nyílt meg az ő életében is, és ezekkel az új kihívásokkal a háború második évében is szembe kellett nézni.

július 1.: [Kunszentmiklóson] Csütörtök. Reggel 3 tájt aludtam csak el. ½ 9-kor fel, rendezkedés, reggelizés, toilette, naplórendezés. 12-kor ebédelés, kis siesta, azután úgy mint tegnap, kihajttattunk Bábonyba, a szőlőbe, igyekezünk amint lehet hasznossá tenni magunkat, hogy ne ingyenélősködjünk itt Retkesék nyakán, legalább az élelmet megszolgáljuk. Azonban Retkesné nem jött ki, hanem helyette István. 1-re kiérve, hozzáláttunk a munkához, és esti ¾ 7-ig dolgoztunk, félórai pihenőt tartva közben, 33 sort vágtunk le. Azután mentünk haza. Dalolsa [?] Juliska is jött, egész szép leánnyá fejlődött ki, hívtuk a kocsira, de nem jött, azt mondva: „leátkozná ángyika a lábainkat, ha megtudná”. ¾ 8-ra értünk haza, tisztolkodás, kávézás. Retkesné kiment fejni, kihasználtam az alkalmat (K), beszélgetés, vacsorálás, borozás. ½ 10-kor fekvés, s nemsokára alvás. Az idő borultas, délelőtt 16°+, délután rövid időre kikandikált a nap.

augusztus 1.: Vasárnap. Reggel alaposan betakaróztam, ami transpiratiót idézett elő, s jótékonyan hatott. 9-kor fel, rendezkedés, reggelizés. Dénesné jött át, eltrécseltünk, azután elmentem borotválkozni; jókora náthám van. Visszajövet, Mari kifizette a házbért, felmentem a háztulajdonoshoz, de nem találtam otthon; lejövet, nagy nyögések között; naplórendezés. Szaniszló írt, már káplár lett. Carolina levetett magát [lefényképeztette] egy levelezőlapra a három gyermekkel, Ferencz szép fiúnak ígérkezik, Lowetinszky Jancsi meg hunyorgat, a nap süthetett a szemébe, Lajoska pedig nagy komolyan bámul bele a világba. Mari hozzálátott a főzéshez. Dénesék a Thököly út 45. sz. házba hurczolkodtak, s a hurczolkodást már eszközölték is, hamarabb kapták meg a lakást 1 hónappal; a borotváló készülékemet odalenn [Kunszentmiklóson] felejtettük. Lezártam a havi zárszámadást is. ¾ 1-kor fel Greizingerhez, a háztulajdonoshoz, kértem, engedne a lakbérből, azt ígérte, hogy megbeszéli a nyaralásból hazajövő feleségével; lejövet, vetkőzés, ebédelés jóízűen, utána heverés, olvasgatás, alvás. 5 tájt felébredve, kávézás, olvasgatás, azután az ablakon nézegettünk ki 9-ig, azután fekvés (K), nemsokára alvás. Meg vagyok hűlve alaposan; az idő szép, derült, csendes, amolyan szeptemberiesnek volt mondható; reggel 18°+, d.u. 2-kor 21°+, esti 8-kor 10°+ volt.

szeptember 1.: Szerda. Reggel ¾ 7-kor fel, rendezkedés, nekiálltunk, s kihordtuk a kisszobából a porolni valókat, kiporoltuk azt, Mari felmosta a kisszobát, én meg letörülgettem a port. 9 óra lett, mire rendbe helyeztük, reggelizés, elmosogattam az edényt; meghozta a kézbesítő a f. hó 15-re szóló idézési parancsot, s így hát vén legény létemre még egyszer sor alá kerülök, reménylem, beválok; kérte Marit [a kézbesítő?], hogy protegálná ide házmesternek; elmentem dohányért, visszajőve, szellőztettem, megöntöztem a virágokat, s 10-kor hozzáláttam a czigarettakészítéshez, ½ 2-ig feldolgozva 200 gramm dohányt, s bosnyákból kevertet is készítettem, Mari meg a paradicsombefőzés[sel] és főzéssel, üvegmosással bajlódott. Toilette, testgyakorlatok, felöltözve, elmentem a felső ipariskolába a portással beszélni, hogy küldjön a lakást kivenni valakit, amit meg is ígért, Mari ugyan beszélt már vele, s ígért is neki jó borravalót; el, haza, de nem bízom az ígéretben, kitettük a czédulát is; vetkőzés, naplórendezés; voltak lakást nézni, de drágállották, két ember részére 40 koronát ígértek, de fűtés[sel], világítással, na azt éppen nem ebben a mai háborús időben, reá nem fizethetünk, inkább álljon üresen bolt, úgyis ki tudja, hogyan lesz, ha bevonulok. ¾ 4-kor ebédelés, utána kis siesta, azután elvégeztem a történelmi események feljegyzését. Azután Mari körül kuktálkodtam, aki a paradicsomos üvegeket kötözte le, feltettük forralni, segítettem elmosogatni, s rendet csináltunk, azután olvasgattam. 9-kor fekvés (K), azután alvás. Az idő derült, kis hűvös szél fújdogált. Reggel 10°+, d.u. 2-kor 16°+, esti 9-kor 11°+ volt.

október 1.: Péntek. Reggel ½ 8-kor fel, rendezkedés, megöntöztem a virágokat, reggelizés, elmosogattam az edényt, Mari rendet csinált, s elment bevásárolni, naplórendezés, lezártam a hónapot; toilette, testgyakorlatok, felöltözve, elmentem a VIII. ker. Elöljárósághoz, ahol Kiss azt mondotta, hogy a könyvecskék megérkeztek, és kedden fizetnek, na, meglássuk; innen csavargőzösön át Budára a pénzügyigazgatóság számvevőségéhez, megnéztem a Berecz ügyet alaposan, innen átballagtam, s feladtam Berecznének a választ, visszaküldve a könyvecskéjét is; azután elmentem Borbáshoz, elbeszélgettünk, csodálkozott, hogy nem vagyok megijedve, hogy besoroztak, boldog Isten, de gyász nép ez, panaszkodott Lakyra, hogy lusta, s nem ért semmihez sem. Bereczéktől 200 koronát vett fel, hogy kimenti a katonaságtól, és nem tett érte semmit sem, segélyeket olyanoknak utalványoztattak, akiknek nem járt, ez országszerte általános panasz; adott 2 koronát; a VIII. ker. anyakönyvvezetőnél még megtudakoltam Bugievicz ügyét is. Utczáink csak úgy hemzsegnek földszínű egyenruhás, sisakos, tányérsapkás teuton vitézektől, akiken bizony semmiféle schramságot [Scharm-ságot? ’bájt’] s annyira hirdetett adrettséget [csinosságot] sem észlelek, hanem a modoruk s fellépésük amolyan Siegesgeviss [siegesgewiss, ’győzelmében biztos’], különösen a poroszoké. Villamoson el, haza, Mari a fekete szoknyáját mosta, vetkőzés, beszélgetés, törtem vagy 2 kilónyi czukrot. ½ 4-kor ebédelés, utána heverés, olvasgatás. Mari rendet csinált, elbeszélgettünk, vacsorálás holmi aprólékokból. ¾ 10-kor fekvés (K), azután alvás. Az idő szeszélyes, nagyrészt borult, az eső is esett délelőtt és este; reggel 12°+, d.u. 2-kor 17°+, esti 10-kor 15°+ volt.

november 1.: Mindenszentek. Hétfő. Reggel 6-kor fel, Mari becsomagolta a temetői dolgokat, adott Murtinnak reggelit, azután le Keletihez, s onnan villamoson ki az új temetőbe, feldíszítettük mi fehér madarunk sírját, a rózsaszínű fa […] meg hozott egy szépen kifejlett rózsát, azt a párna közepébe tettük, egész fehérben volt a sír, eszembe jutott, hogy mindig még virágot még kért szegényke, most hát volt neki elég, s mind fehér és fehér virág, olyan mint ő volt, szomorú, haldokló szirmú fehér virág. Elhelyeztük a lámpásokat, körül[…]ultattuk a sírt, elmentünk nagybátyámhoz, rendbe szedtük a sírt, felkötöttük a nemzeti szín szalagot, elhelyeztük a csokrot, és visszamentünk szotyinához, meggyújtottuk a gyertyákat, még egy ima, s mentünk haza villamoson. ½ 10 volt, mire hazaértünk. Reggelizés, toilette, testgyakorlatok, a régi ruhába öltözve, Murtinnal ki a Kerepesi temetőbe Irénhez, Irmához s Vilmához [a naplóíró gyermekként meghalt testvéreinek sírjához], Seller Imrét már nem találtam, a volt főügyészhez, ott, ott új fakereszt volt, s a sír feldíszítve, atyámhoz, ott megtisztítottam a sírt, felkötöttem a csokrot, Bajkay Jóskához, ott csak a múlt évi koszorú dísztelenkedett, mosolyoghatott az öreg czimbora – ha az igen hangoztatott túlvilág van – amint megemlékezésem szerény jeleit látta, el anyámhoz, megtisztítottam a sírt egy seprővel, amint ott seprek, megtalálom a tavasszal elvesztett crayonomat [irónomat], innen el Papp Sándor nagyanyjához s Sándorkához [a naplóíró kisgyermekként elhúnyt féltestvérének, anyja és Borbás gyermekének sírjához], Kochnál is voltam, a szomszéd sírok is megkapták a szokásos egy-egy szál gyertyát; azután mutogattam [Murtinnak] a nevezetesebb sírokat, bementünk a Deák Ferencz s Kossuth Lajos mausóleumába, Jánoska bámult az ő kerekre nyílt nagy slav szemeivel. 30 drb gyertyácska, melyeket a múlt évben még 36 fillérért vettünk, most 80 fillér volt. ½ 2 lett, mire hazaértünk, vetkőzés, kitisztítottam ruhát s czipőt, ebédelés jóízűen, segítettem elmosogatni, azután felöltöztünk, s 3-kor elmentünk, Murtin is velünk, villamoson ki az újtemetőbe, el mi fehér madarunkhoz, imádkoztunk – ami nota bene délelőtt is megtörtént – minden sírnál, elmentünk nagybátyámhoz is, egy imát mondva és gyertyákat gyújtva, Fülöp megkapta az angariáját a rózsafa bekötésekért a rózsaszínűn, még egészséges bimbó is volt. Innen el a katonatemetőbe, nem tudom, kinek a munitilentiájából, de minden síron és gyertya volt, imposans benyomást keltettettek a néma hadsereg katonás sorú sírjai; délután egy sátorban gyászistentisztelet volt, s 2 nagy fakeresztet láttak egy 50 filléres pikkelyekkel, egy áldozati urna is volt, mondhatni, ez volt a legszebben kivilágított része a temetőnek, phantasticus fényt vetettek a gyertyák s mécsesek fényei a temetőt övező fákon, a Kerepesi temetőben a múlt évi ízléstelen fekete pyramisok helyett egy magyaros […]t hánytak fel földből, melynek minden sarkán egy-egy díszbe öltözött, „vörös ördög” huszár állott a bejáratnál meg a főváros díszbe öltözött csatlósai, itt is gyászistentisztelet volt, a nép ezerszámra hordta a gyertyákat s virágcsokrokat, mi is odatettük a magunkét, a nép tolongott, özönlött ide, meghatottan ballagtunk a kijárathoz. ¼ 6-tól 6.10-ig tartott, míg a queveben [sic] előreczammogtunk a villamosig, s mentünk vele a Kerepesi temető sarkáig, összezsúfolva mint a heringek; Mari, miután az eső esett, elment villamoson tovább haza, én meg Murtinnal nekivágtam a sötétben, s elmentünk anyámhoz [az anyja sírjához], meggyújtottuk a gyertyákat, délután volt már itt valaki, s szintén gyújtott gyertyát, innen az esőben kísértetiesen susogó jegenyesétányon át atyámhoz [az apja sírjához], ott is meggyújtottuk a gyertyákat, megkönnyebbülten sóhajtottam fel, nem bírtam volna magamnak megbocsájtani, hogy mindenütt gyújtottam gyertyát, csak a szüleimnél nem, bár tudom, hogy ha mi kihalunk, nekünk ugyan nem igen fog gyújtani senki sem, na, de mindegy, amíg élünk, így lesz. Siettünk haza, a kapukat már zárták, komor gyászpompában fénylett Batthyányi s Kossuth sírja, Deáké csak pislogott, nem-e jelképe ez a két irányzatnak? Pimperlék voltak otthon 1¼ 8-kor, mikorra hazaértünk, de el is mentek. Vetkőzés, Mari kifizette a lakbért, kávézás, s ½ 9-kor nagy fáradtan fekvés s alvás, elég nagy strapa ez már a mi korunkban. Az idő komor, borult, reggel s este az eső szemzett, még szomorúbbá téve az anélkül is - különösen most - szomorú emléknapot. Reggel 5°+, d.u. 2-kor 7°+, esti 8-kor 6°+ volt.