A függetlenségi Lowetinszkyt mélyen megrendítette Kossuth halála. Természetes, hogy a holttest Budapestre való érkezésekor és a temetésnél is jelen volt. Az alábbi naplóbejegyzés-részletek ezeket az eseményeket rögzítették.
1894. március 20.: […] Kossuth Lajos apánk, Magyarország szemfénye, elméje, világító fáklyája szomorú, sötét korszakunknak, esti 10 óra 55 pkor [perckor] hunyta le szemeit, kihűlt a hazájáért dobogó nemes, nagy szív. Isten, Magyarok Istene, nem fogod megtagadni, hogy a Magyar nemzet legnagyobb fia ne jelenjék meg felséges színed előtt. Béke poraira.
1894. március 21.: […] Megdöbbenve vettem a hírt, hogy Kossuth apánk tegnap este Turinban meghalt; a házak sokán gyászzászló lobog, a katholikus templomok, a Máv épületei minden gyászjel nélkül meredeznek, elég gyalázat. […]
1894. március 30.: Péntek, Kossuth hazaért. […] a Podmaniczky utczánál már kérdeztek, van-e jegyem, előmutattam, ezt vagy 5-ször ismételtem, a Nyugati p.u.[-ba] előmutatás mellett be, ott huzamos ideig unalmaskodtam, rövid eszmecserébe bocsájtkoztunk, lovagiaskodtam két hölggyel szembe[n], egy suhancztól egy babérlevelet szereztem kéréssel a koszorúból. 4 tájt hozták ki Kossuth apánk koporsóját, s elhaladtam, előttem a legnagyobb magyar porhüvelye, könny tolult szemembe, midőn kalapom emelve kegyeletem credóját leróttam. Gyászkocsikban jött a család, Kossuth Lajos s Ferencz, s Ruttkayné, kik előtt szinte [szintén] kalapot emeltem, mit az öregasszony viszonzott, mentem a menet után, amint azonban elhaladt, a nép áttörte a kordont, s egybevegyült velünk, én egy öreg, díszruhában levő mágnás mellé kerültem, előttem egy csinos kicsike mosolygott többszörösen reám, cordonokkal fogtak elébbünk vagy 7-szer, de mindannyiszor át lett törve, rendre utasítottam a rendezőket, hogy nem csináljanak botrányt, aminek lett is foganatja, mert felhagytak az észnélküli kísérlettel. Szomorúan kongtak-búgtak a lipótvárosi harangok (tehát mégis meghunyászkodtak a papok), mintha ők is velünk érezték volna gyászunkat. Az utolsó cordonnál a kicsikét kénytelen voltam, megvédendő, átölelni, a Dohány utczánál kiváltunk a tömegből, s én atyjával haladtam beszélgetve a Kerepesi úton a Körútig, útközben kölcsönösen bemutatva magunkat, elválásnál kérdést intéztem esetleges látogatás felől, mire készségesen megadták a választ, hogy igen, különösen a kicsike. […] Mari [a naplóíró felesége] felkészült, s 9 tájt elmentünk a ravatalt megnézendő, a Múzeum körúton óriási tolongás, féltettem Marit, s óvtam, ahogy lehetett. Egyszerre egy lökéssel a népáramlat nekisodort bennünket lovaknak, de baj nem történt, s haladtunk kettesben, fel a rendezők csoportjai közt a lépcsőn, fel, s a plateau-n egy pillantást vetve a ravatalra, mely előtt kalap levéve haladtunk, a másik felén ismét le, a lépcsőzet borítva volt szebbnél szebb koszorúkkal, őrt 48-as honvédek s díszmagyar alakok álltak. […]
1894. március 31.: Szombat. Kossuthnét s leányát tem[etik] […] Mikulich 10-kor elment a ravatalt megnézni, s 1-kor tért vissza. […] Csillagék nem bírtak férni a ravatalhoz, de megnézték Kossuth nejének s leányának temetését a terézvárosi templomból (katholikusok levén). […]
1894. április 1.: Vasárnap. Nemzetünk gyásznapja. Kossuth apánk hűlt tetemeink a haza földjébei temetése. […] 1 tájt el, éppen látom a menetet jönni, szaladva mentem a temető sarkához, ott jó helyet kapva Hetesynével, ki szinte [szintén] ott volt; beszélgetés, jött a menet, ennyi pompát még nem láttam együtt, s miután részletesen le nem tudom írni, utalok az eltett újságokra. 2 tájt vége levén a menetnek, bementem szétnézni, a városban visszajövet a Kossuth család éppen tért vissza, meghatottan emeltem kalapot, s mint egy iskolásfiú szaladtam, hogy még egyszer láthassam őket. […] otthon ebédelés, beszélgetés, Mari szegény sírt, hogy neki itthon kellett maradni, de hát az anyai kötelesség az első [gyermekük január 15-én született]. […] Az idő bár enyhe, de mégis mintha az ég is gyászolt volna, borongós volt, a napnak igen kevés sugara aranyozta be Magyarország gyászoló szívét s nagy halottunk egyszerű koporsóját, amelyet nemzete fejedelmin is túli pompával temetett el. Isten vele.
Utolsó kommentek