Jókor elkezdtek kelteni bennünket, czudarul hideg van, menetöltözékben voltunk, hatalmas utat tettünk meg, s elkezdődött a gyakorlat; hosszú idő múlva hallottam ismét a tüzérség lövéseit, vadászok s dragonyosok is voltak velünk, ½ 10-kor vége a gyakorlatnak, lőttem én is. A városon keresztül haza, ½ 12-kor értünk a táborba, menagírozva, lefeküdtem, s aludtam ½ 5-ig, aztán nekiálltam tisztogatni, s 6-kor bementem a városba a [kapucínus] kolostorhoz, ott becsöngettem, s megtudtam, hogy páter Benjámin kilépett a rendből; felmentem Tunához, azzal fel a Franzensbergre, ahonnan gyönyörű kilátás van a város déli részére, különösen szép 500 méter vasúti töltény, oszlopzatos, vonul el a rónán. Ugyanezen hegyen egy Ferencz császár emlékére felállított obeliszk van, amelybe júniusban beütött a villám, s most javítgatják. Aztán Kinasttal együtt vacsorát véve, haza; hűvös szelecske fújdogál, otthon kicsit pörölve a pokrócz miatt, elaludtam.
(a képeslapon a bal alsó sarokban a franzensbergi obeliszk)
Az előző bejegyzés: 1887.08.03.
A következő bejegyzés: 1887.08.05.
Utolsó kommentek