Vasárnap van. ½ 8-kor fel, tisztolkodás, ruhát beszedtem, rendet csináltattam. A tartalékosok bevonultak, köztük: Sochoz, Svoboda, Wyhnalik, Topil, Sladek, Dukolil, egy szóval az ismerősök nagyobb része. Századrapportnál voltam – a Janszky-ügy miatt, amelyben törvényszéki meghívót kaptam 28-ik februárra – szabadságot kérni. A mellfájás kissé enged; menage, tisztolkodás. Kölcsönkönyvtárba küldtem; künn havazik s fagy. Helyzetem a mosónővel szemben czudar, szerencsémre Vidrától bírtam [120 vasat] szerezni. Jó hangulatban vagyok, igen nagy havazás. ½ 5-ig iskola, aztán ki a térre, s onnan Lisihez. Scholcz, ki syphilesen [vérbajjal] beteg a kórházban, onnan ide kiszökött. Ma [valójában két nappal korábban] világra jött a volt külügyminiszter, Andrássy gróf utolsó műve, t.i. az 1879. oct. 9-én [valójában október 7-én] kötött véd- s daczszövetség Német- s Ausztria-Magyarország között, amelyhez 1883-ban [valójában 1882-ben] Olaszország csatlakozott.
8-kor el, Rézivel találkoztam, be a Brünni utczai theamérésbe, hol egy kevéssé magyarul tudó nőstvény van; ¾ 9-kor el, vásárolva, s fecsegve még valamit, haza, hol Pruknert ismét részegen találtam, panaszkodott, hogy kőolajat [petróleumot] itattak vele; Krecseknek, mert hortyogott, a bilyogomat [ülepemet] a czifferblattjába [arcába] nyomtam. Fekvés, merengés, alvás.
Az előző bejegyzés: 1888.02.04.
A következő bejegyzés: 1888.02.06.
Utolsó kommentek