Egy budapesti kisember naplói a 19-20. századból: 
Vasárnap van. Reggel ½ 8-kor fel, tisztolkodás, rendet csináltattam; tartalékosok bevonultak, köztük Burger, Pattera s többen, kik mindnyájan csudálkoztak előléptetésemen, magam is úgy vagyok. Künn a nap süt, pénzem nincs; kölcsönkönyvtárba küldtem, menage, tisztolkodás, olvasás; a nadrágom, az új, feszesen át van alakítva; a fájás nagyobb lett a mellben. ½ 3 tájt Nemetz azzal jött, hogy iskolába kell menni, az irigy fráter irigylé, hogy feküdtem. A cadet [hadapród] azonban megengedte, hogy kimenjek, öltözve [sic], s ki a templomba; aztán a térre, ott egy csinos leányt vettem üldözőbe, később beszédbe eredve, kitudtam, hogy Schinkel Máriának nevezik, s hogy a Geid utczában szolgál, holnapra rendezvoust adott, csinos leányka volt, mondhatom;
Lisihez, kártya, onnan a térre, s ott mászkálva egy ideig, Doleyskyvel beszélgettem, s aztán édességeket vásárolva ott, fecsegve, haza. A legénység nagy része időntúl van, ma van az utolsó farsang vasárnapja [a farsang utolsó vasárnapja]. Fekvés, merengés, alvás.
Az előző bejegyzés: 1888.02.11.
A következő bejegyzés: 1888.02.13.
Utolsó kommentek