Egy budapesti kisember naplói a 19-20. századból: 
Reggel fel, tisztolkodás, Annáékhoz s Gazsihoz, ki 1.20 [120] vasat adott; Sándorhoz, s vele ki a németvölgyi temetőbe Lencsike sírjához; át Pestre Muszilnéhoz, s onnan Annáékhoz, ebéd s beszélgetés; ½ 3-kor el Esztihez, alig voltam ott tíz perczig, Feri lépett be egy ember kíséretében. Képzelhetni az eklatot [felfordulást], perpatvar támadt, Eszti lélekjelenlétének köszönhettem, hogy tisztességesen kihúzhattam magam az affaireből; Feri kérdésére, hogy mit keresek lakásában, nem tudtam felelni, mire Eszti közbevágott: „Pénzt jött kérni, amivel neki adós maradtam”, én persze felhasználtam az előnyt, s a bolonddal egy írást állíttattam ki 11 forintra, melyben kötelezi magát 1. májusra azt megfizetni; Annáékhoz, beszélgetés, le vagyok hangolva, vacsorázás után Muszilékhoz, ott ½ 1-ig ittunk s kártyáztunk, haza Annáékhoz, fekvés, alvás.
Az előző bejegyzés: 1888.02.28.
A következő bejegyzés: 1888.03.01.
Utolsó kommentek