A magyar Švejk

Vasárnap van. Reggel későn fel, tisztolkodás, előkészületek a vizitre. Novotny a ló-újonczozásról reggel megjött. Vizsgálás, a vizit lemondatott, Mörk totale berúgott, Glasner mutatta magát ma először, kölcsönkönyvtárba küldtem; az idő változó, hol derült, hol borult; ma van napja, hogy Lisinek fizetnék [lásd 1888.04.06.], s egy vasam sincs, plane ki kell kölcsönöznöm, helyzetem igen czudar; menage, tisztolkodás, előkészületek a parancsra. Mörknek mai históriája gyönyörű világot vetett jellemére, holott ő saját szavaival ezt mondá: „Die Schärfste Strafe ist mir nicht Scharf genug um die Trunkeheit zu strafen” [„A legszigorúbb büntetés sem elég nekem az ivászat büntetésére”], ő maga pedig majdnem mindig leissza magát, persze a mi gaudiumunkra [örömünkre]. Chromek ma reggel 3-kor utazott el, kíváncsi vagyok most Glasner magatartására ellenemben, mert mint föntebb említém, a gyakorlótéren nem valami szelíd tekintettel tiszteltem meg. Legrosszabb esetben kórházba fogok menni svindlizni. 2-kor parancs, utána heverés, olvasás (Geheimnisse d. Wiener Hofburg) czímű meglehetős érdekes könyvből. 6 után ismét ki, Gyulától lamentátiós levél. Novotnyval mentem, Zástyerával találkoztunk; ¾ 8 tájt Leopold utczába, kártya, Novotny fizetett. 9-kor haza, ott azon hírrel fogadtak, hogy Nemetz azzal fenyegette Hrubyt, ha fel nem jelent engem, hogy kimentem [a laktanyafogság ellénre - lásd 1888.04.12.], ő jelenti fel Hrubyt, tehát kénytelen volt, hogy saját bőrét védje, engem feljelenteni. A chargek s legénység közt általános felháborodást tapasztalok Nemetz ezen aljas eljárása ellen; fekvés, merengés, alvás.

Az előző bejegyzés: 1888.04.14.
A következő bejegyzés: 1888.04.16.