Szerda, Mária ünnepe. A brünniek évnapját ünneplik a svédektől való megszabadulásuknak mozsárlövésekkel, zenekarokkal s Te Deum Laudamus-szal. 1-kor felváltatva, 5-ig alvás a mezőn. Ismét őrhelyre 7-ig, felváltatva, tisztolkodás, reggelizés, olvasás, beszélgetés; az előbb említett leányt a fáskamrában elővettem, de amit akartam, nem sikerült. Alvás, ¾ 12-kor őrt váltani, ¼ 2 után felváltottak, haza, hideg menageom volt; tisztolkodás mosdás, heverés, olvasás. Eszti már megkaphatá levelemet, mert ugyancsak csuklottam tegnap, kíváncsi volnék az eredményre; a hőség elérte a 26 ° celsiust, s hozzá árnyékban. Daczára annak, hogy tudom, mily szigorúan büntetik a lőpor melletti szivarozást, mégis csak szivaroztam, szerencse, hogy senki sem látott, olvastam is az őrhelyen. 5 tájt öltözés, s ki a Krönára, kibódított egy bolond tüzér, hogy ott van valahol a Péter templom, a brünni püspöki székesegyház. Onnan bedirigáltak. Fel a Péter templomhoz, mely egyszersmind püspöki székesegyház, a Péter-hegyen van. A templomnak ó, de igen impozáns benyomást tevő arányai vannak, tornyát a svédek lőtték el, belül szép, csinos, de egyszersmind egyszerű is, hatalmas ívei s boltozata van. Két hajóba van osztva, a másodikban van a chorus helye. Az éppen szolgált vecsernyét hallgattam, melynek példásani [sic] szolgálata a hajtalanság, a kitűnő orgonának mesteri kezelése egész ájtatos hangulatba hoztak, s megilletődve hagyám el e szép templomot. Még a Jakab templomba is mentem, ott bámultam a leáldozó napnak színpompáját az üvegfestésű ablakokban.
Onnan le a sétányra, s később vacsorát véve, haza, éneklés, vacsorát bevéve, 9-kor fekvés, alvás. ½ 12-kor irtózatos vihar támadt, mennydörgés, villámlás; ismét elaludtam.
Az előző bejegyzés: 1888.08.14.
A következő bejegyzés: 1888.08.16.
Utolsó kommentek