Lowetinszky János József (1866–1935) naplóinak további – tehát a 3 éves sorkatonai szolgálatot követő időszakban keletkezett naplók – folytatólagos közlése előtt ismét egy jelentős időbeli ugrás: az alábbi naplóbejegyzés(ek) révén megismerhetjük az 1922-es nemzetgyűlési választások budapesti hangulatát, valamint hősünk „választói magatartását”.
1922. május 31. (részlet): [...] Úgy látom, hogy a polgárok holnap gyakorlandók lesznek „legszentebb” jogukat: a választást; az atyailag kegyes kormány gondoskodik arról, hogy valahogy ha összekoczódnának, legyen karhatalom, amely széjjel választja őket, nagy trombita recsegéssel – úgy Budapesten mint Erzsébetfalván – ágyúkkal, tüzérséggel, gépfegyverekkel, lovassággal vonultak fel, csendőrtől, rendőrtől hemzseg minden, szép kis szabad megnyilvánulása lesz ez a szabad akaratnak. De hát tobzódjanak, amint nem tűrte meg itt Európa közepén az entente a communismust, úgy – reménylem – nem fogja megtűrni az olygarchia uralmát, amit mutat az is, hogy a munkásságnak meg kellett engedni a szóhoz jutást [lásd itt]. A fiúk [az albérlő diákok a naplóírónál, a Thököly út 37. sz. alatt] fizettek, Csicska kivételével, aki tegnap este hazautazott. Huray [az egyik albérlő diák] urnákat ácsolt az iskolában [a Budapesti Magyar Királyi Állami Felső Építő Ipariskolában, Thököly út 74.], Fal [a harmadik albérlő diák] meg plakátokat ragasztott; amint mondja, azon kívül, hogy darabjának felragasztásáért egy-egy koronát kapott, a mindenáron politikai szerepre vágyó tanára, Petrovácz, aki képviselőjelöltnek lépett fel, elengedett neki két [műszaki] rajzot, és bizonyára a classificatiónál [az osztályzásnál] is elnéző lesz. Így corrumpálják és prostituálják a tanuló ifjúságot. [...]
1922. június 1.: Csütörtök, választások. Reggel 7-kor fel, rendezkedés, Csicska is megjött. Reggelizés, elmosogattam az edényt, kisöpörtem a konyhát, Mari [a naplóíró felesége] rendet csinált, toilettet csinált és elment a czipőjét hajszolni. Kisöpörtem a kisszobát, letörülgettem a port a szekrény tetején és az éjjeli szekrényeken a könyvek alatt. Kikészítettem a fehérruhámat, kitisztítottam a tűzhelyet, lementem a pinczébe, felhasogattam egy rakás fát, ellapátoltam a Kalatovicsné-féle porszenet, rendet csináltam a piczében, azalatt a szobát szellőztettem. Tegnap elfeledtem registrálni, hogy Marinak affaireje [összetűzése] volt Orbánnéval [az egyik szomszéddal]; amint porolt, sikoltást hallott, s azt hitte, Orbánné a vele ellenséges viszonyban levő Breznaynét veri, oda szaladt, de Orbánné a leányát verte, reátámadt Marira, hogy „mit keres itt, talán traccsolni jött?”, s fenyegetőleg emlegetett valami porolópálczát. Mari dühbe jött s reáordított: „Kuss suszterbanda”, és erre csend lett, nagyon helyes. Feljövet nekiálltam és kitisztítottam bensinnel mind a négy kalapomat, elég jól sikerült, rémes piszok jött le róla. Dél lett, mire elkészültem, Mari is hazakerült, nagy örömmel hozva a kedvére való félczipőt, melyért 700 K-t [koronát] fizetett s a kiszolgálónak adott 50 K-t, de kapott is megfelelő árut; hát beszerzünk mi mindent, csak nagy fáradtsággal és áldozatokkal, na de a fő, hogy van – hála Istennek – minden. Toilette, testgyakorlatok, naplók rendezése. Dénesné volt itt, el van rettenetesen hízva, beszélgetés. Mari belekapott a főzésbe, a hús ára ismét felment, gyalázatos egy élet ez a mostani. Heverészve és olvasgatva vártam az ebédet. ½ 3 tájt ebédelés, utána heverés, olvasgatás. Mari odavolt Keletinél [a Keleti pályaudvarnál] tejért. Szundítottam egyet, ½ 5-kor felöltöztem s elmentem a felső építő ipariskolába a 31. sz. szavazatszedő bizottsághoz; útközben egy élelmes proligyermek a markomba nyomta a socialisták [az MSZDP] felhívását, hogy rájuk szavazzak, na hát ha omen, legyen omen; tulajdonképpen csak a régi függetlenségi párthoz húz a szívem, de miután az nem küzd, hát inkább a socialista népbolondítókra mint az aristocrata-plutocrata bandára szavazom. Az iskola kövezetére reápingálták – valószínűleg a diákok – „éljen képviselőjelöltünk, Petrovácz”, „szavazzatok a kereszténypártra”; a bizottságnál most csend, semmi élet, hej, milyenek; még 12 évvel ezelőtt – pont ma 12 éve – a választáson sürgés-forgás, zászló, részeg ember, capacitálás, verekedés, és most minden csendes a faluban, vége a virtusos időknek, valyon lesz-e még valaha virtus, amolyan igazi, magyaros. Az elnök ide adta a ceruzát, borítékot, szavazólapot, bementem egy fülkébe, szépen odapingáltam a cruxomat a socialisták négyszögébe, gondosan leragasztottam a borítékot s bedobtam az urnába. Azután, mint aki jól végezte a dolgát, elmentem haza a botomért, s engedve ellenállhatatlan vágyamnak, amely húzott ki szeretett hegyeim felé, villamoson ki a Zugligetbe, megtudakoltam előbb Keletinél a jegyfüzetes históriát;
kiérve teli tüdővel szívtam az ózondús levegőt, lassan felmentem az Anna-rétre, s kissé feljebb leheveredtem s elméláztam sorsomon, mely oly magánosságba állított, hogy szinte idegenül érzem magamat többi tollatlan kétlábú társaim között. Elénekeltem egy pár régi nótát; kipihenve magam, ballagtam lefelé, szedtem Marinak bodzavirágot, amely éppen virágban van s kábító illatot erjeszt. ¼ 10-re értem haza, vetkőzés, elláttam a virágokat, megöntöztem a gyönyörűen fejlődő cserepes virágaimat, naplórendezés. Mari künn trécselt; míg oda voltam, felmosta a kisszobát és a konyhát, ráfér a pihenés. Vacsorára hideg kávé, olvasgatás, ½ 11 tájt fekvés (K[éj]), alvás. Az idő gyönyörű szép, derült, nyárias, hűsítő szellővel. Reggel 16 fok, d.u. 2-kor 22 fok, esti 10-kor 18 fok volt. Az utczákon méla csend, az üzletek déltől kezdve bezárva, a munkásság délig dolgozott csak, hogy szavazhasson; egy-egy kettős rendőr-őrjárat, szesztilalom van az óriásban [városban], de meg is látszott rajta, itt-ott czinczog egy czigánybanda, de az is szomorúan.
A blogról bővebben: Mi ez a blog? Előszó
Utolsó kommentek