Lowetinszky János József 1896-ban naplójában megörökített egy olyan pisztolypárbajt is, ahol párbajsegédként maga is jelen volt. A kisemberek által „megvívott” párbajt minden bizonnyal sértés, vagy/és sértést követő pofozkodás válthatta ki.
1896. április 17. [részlet]:
[...] sietve elmentem Mindszenthyhez, ott találtam Kóbor volt MÁV-hivatalnokot, Ujfalussyt s a két ipsét, hosszabb beszélgetés, Kóbor elmenete után Rácz előadja azon kérelmét, hogy legyek neki egy párbajügyben segédje; comicus oldalára vettem a dolgot, de ezek komolyan beszéltek, így hát beleegyeztem [...].
„Nyughatatlan vérő, kóborló természetű volt színész, fukar, fösvény, alkalmilag meg passióiért teli marokkal szórja a pénzt, főszenvedélye a lóverseny, második a nők.” – a naplóíró jellemzése Rácz Györgyről, bővebben lásd itt.
1896. április 18. [részlet]:
[...] sietve el Mindszenthyékhez, ez s Ujfalussy már megjöttek, azt hitték, nem jövök el; confortabliba [egyfogatú bérkocsiba] ülve, Ujfalussyval elhajtattunk a Hunnia kávéházba, ott a különteremben Szathmáry segédei (Balásfalvy Kis József és Farkas) már jegyzőkönyvet akartak felvenni a meg nem jelenésről, bemutatkozás, azután elkezdtük tárgyalni az ügyet, referált Kis, megállapítva a sértést, a feltételekről tanakodtunk, de nem bírtunk megegyezni, emezek elmentek [ügy]felüktől utasítást kérni, mi addig picolóztunk s nevettük a fiúkat, kik borzasztó komolyan fogták fel dolgukat. Visszatértükkel folytattuk a dolgot, s megállapodtunk pisztolypárbajban, megbízva Ujfalussyt s Farkast a hely kikeresésével holnap[után]ra. Jegyzőkönyvet vettünk fel a megállapodásról, s azt két példányban kiállítva aláírtuk, s elbúcsúztunk. Rácz reánk [a] Kern vendéglőben várt, azzal tudattuk a feltételeket, s megittunk 2 ltr bort, bemutattak egyúttal valami Guszti bácsinak, ki a megyénél van [alkalmazásban], egy öreg 48-as honvédnak;
„a hivatalos időt azzal töltötte, hogy a 48-as élményeit mondotta el és bennünket feltartott” – a naplóíró jellemzése Horváth Gusztávról, bővebben lásd itt.
beszélgetés, ½ 8-kor elmentünk, Ujfalussy elvált tőlünk. Rácz hazakísért s őszinteséget kért, miután észrevette, hogy Ujfalussy őt pénzbelileg be akarja ugratni őt. Adtam neki egy pár tanácsot. [...]
1896. április 20.:
[Reggel] ½ 7 tájt az ördög Némethet hozta, és pedig berúgva, itt [a naplóíró lakása – Budapest, VII. kerület, Alpár u. 10. II. em. 13. – előtt] ette a fene 8-ig, oly mocskos beszédet hallatva, hogy undorodtam, s azon a ponton voltam, hogy kidobom innen. Az óráját kérte [vissza], igaza van, de ez már mégis csak sok; az I-ső emeleten scandalumot [botrányt] csinált, annyira, hogy onnan kidobták. Holnapra ígértem neki, hogy rendet csinálok. 8 után fel, reggelizés, rendezkedés, beszélgetés, olvasgatás, ebédlés a tegnapi maradékából, olvasgatás, toilette, bajuszt felkötve, testgyakorlatok, s öltözés czívisbe, délelőtt ruha- s czipőtisztítás után az inexpressiblemet [az alsóneműmet] helyeztem kissé rendbe, varrogatva rajta. 2 után el, villanyosin [villamoson] be, Mindszenthyvel találkoztam, pár szót váltva vele, s XXX kr [30 krajcárt] adva neki; a kocsi már várt a kapuban, tehát komoly lesz a dolog. Fel, kisvártatva jött Ujfalussy, Rácz most értesített bennünket, hogy nincs még orvosa, no, ez már mégis vastag dolog. Kocsira ülve, elhajtottunk az Almásy térre Dr. Ujlakyt keresve, az nem volt honn, ugyanott Dr. Váhlt, az sem volt itthon; elballagtunk a Dohány utczába, ott a 88-ik szám alatt Dr. Schnitzerhez botlottunk be, annak előadva dolgunkat, késznek nyilatkozott eljönni; bemutatkozva, elmentünk kocsin Ráczért, s azzal beülve, visszahajtottunk az orvosért; felmegyek, azt mondják, hozzánk jött el; azt hittem, dupírozni [megtéveszteni] akart; amint tanakodunk, hát jött az orvos, bandaget [kötést] vett; megvártuk a lépcsőházban, hol honoráriumként 5 frtot csúsztattam kezébe, Rácz 10 [forintot] adott ugyan, de a maradékon Ujfalussyval testvériesen megosztoztunk.
„Megesett, hogy a pálinkástól kihoztuk a pálinkát és poharat, s a szemétládán elhelyezkedve politizáltunk és ittunk.” – a naplóíró jellemzése divékújfalussi Ujfalussy Ferencről, bővebben lásd itt.
Elhelyezkedve, kiadtam az ordrét [utasítást], hogy hajtson a Hidegkúti úton lévő Balázs-féle vendéglőhöz; útközben kedélyesen politizálgattunk s összemelegedtünk, a doktor igen kedélyes embernek bizonyult be. Kiérve a vendéglőhöz, leszálltunk, már egy másik kocsi is állt ott, valószínűleg az ellenfélé; kérdezősködve, megtudtuk, hogy már előrementek. Egy liter bort bevéve, nekivágtunk az erdőnek, keresve ezeket, Farkas jött elénk, s intett, hogy menjünk beljebb az erdőbe, nekiindultunk, s meg is találtuk őket szerencsésen. Az ellenfél, Szathmáry, egy vézna, halvány, scrophulosus [görvélyes] egyén, segédei Kis József s Farkas, orvosa Dr. Sánta katona-főorvos (honvédségi), a miénk meg Dr. Schnitzer. Üdvözölve egymást, nekiálltunk a distanczot [az alaptávolságot] és avance-ot [a közeledési távolságot, vagyis hogy a párbajozó felek maximum mennyit közeledhettek egymás felé] kimérni és megjelölni, ennek végeztével a pisztolyokat megvizsgáltuk és megtöltöttük; készen levén, az ellenfeleket felállítottuk, illetve előbb figyelmeztetve a következményekre, kibékítési kísérletet tettünk, de ők verekedni akartak; erre helyeikre állítva őket, markukba nyomtuk a mordályokat, én Rácznak, s mi segédek az orvosokkal félrevonultunk.
Kis tapsolt és számolta a czélzási időt, ezek lőttek. Rácz fegyvere csütörtököt mondott, ezen lövést Szathmáry a földbe lőtte ki. Akarom még megjegyezni, hogy a békéltetési kísérletnél Rácz így felelt: „ha ellenfelem megelégszik a kapott pofonokkal, úgy én nem bánom”. Újra töltve, ismét felállítva, félrevonultunk, újra lőttek az adott jelre mindketten, én phlegmával néztem – czigarettázva – a dolgot, újra semmi. Rácz feje felett a golyó egy félméternyire forgácsolta le a fa kérgét. Újra töltve, ismét felszólítottuk a kibékülésre őket, nem használt, adott jelre ismét lőttek – megjegyzem, az avance-ot egyik sem használta fel, nem értem, miért –, az eredmény most is semmi, csak a levegőbe lőttek a jó fiúk. Én bemutatkoztam Szathmárynak s felszólítottam a kibékülésre, a többiek meg capaczitálták [győzködték] Ráczot, nagy nehezen kezet fogtak; mi a szereket összeszedtük, s siettünk lefelé a vendéglőbe, ott vidám poharazás, politizálás mellett majdnem összebarátkoztunk, ezalatt egy jókora zápor is végigvonult fedett fejeink felett. Mint mindennek, úgy ennek is vége szakadt. Elbúcsúztunk, s elhelyezkedve kocsijainkba, elhajtottunk haza felé, beszélgetés, az orvostól még tanácsokat kértünk és kaptunk is. A honoráriummal meg volt elégedve, hazavittük őt először, szívélyesen búcsút vettünk, invitált máskorra is bennünket. Azután Mindszenthyékhez hajtottunk, s fel, Rácz tetette magát, mintha meg lett volna sebesülve, de Mindszenthy nem az a róka, kit be lehet csapni, csak mosolygott.
„Megesett vele, hogy theát akarván főzni, spiritusa nem volt, rhumon főzte meg a theáját. Rengeteg pénzt költött lóversenyre, utóbb meg az athleticai sportokat cultiválta.” – a naplóíró jellemzése Mindszenthy Józsefről, bővebben lásd itt.
Beszélgetés, azután én beültem a kocsiba és hazahajtattam, borravalót adva a kocsisnak. Otthon Mari [a naplóíró felesége] vacsorát főzött, vetkőzés, beszélgetés, vacsorálás. Végezve ezekkel, 10 tájt lefeküdtünk, nemsokára alvás. Az idő délelőtt borult, esős, délután derült, majdnem nyári meleg, 6 tájt hatalmas záporeső – mely eltartott 9 óráig – volt.
A fenti leírás rövidebb változata megjelent már a Múlt-kor tavaszi számában.
Utolsó kommentek