Hősünk, Lowetinszky János József (1866-1935) és felesége, Mari állatkerti és cirkuszi látogatását örökíti meg a lenti, 1932-ből származó naplóbejegyzés. 22 évvel korábban is - napra pontosan - voltak állatkertben, de akkor Bécsben [lásd itt].
Reggel ½ 6-kor fel, rendezkedés, toilette, testgyakorlatok, Mari megigazította az ágyakat. 7-kor beállított Farkas Jenő, és tekintettel a nagyon borús időre lemondotta a hajókirándulást. Őszintén megvallva, nem is haragudtam érte, az utóbbi időben nem szeretek kimozdulni a falaim közül. Legjobban otthon szeretek lenni, unom a világot, de még jobban az embereket. Reggelizés, elmosogattam az edényt. ½ 8-kor kaptuk magunkat és lefeküdtünk, alvás. ½ 10-kor ébredve, beszélgetés (K), heverés, olvasgatás. Megbeszéltük, hogy kimegyünk az Állatkertbe. Mari felöltözött és elment ezt megbeszélendő Farkasékhoz. Visszajövetele után fel, rendet csináltunk, felöltöztünk, megebédeltünk és 1-kor villamoson kimentünk az Állatkert főbejáratához, ahol Farkasék már vártak. Be az Állatkertbe, ott azután sorra jártuk az állatokat; hát bizony nem valami príma anyaga van, de tanulni azért lehet. Az Állatkert jó karban van tartva, szép, tiszta, nem olyan elhanyagolt, amilyen volt. Régi ismerősök is akadtak, mint például az I. Ferencz József ajándékozta „Sziam” öreg elefánt, aki nagy „knixerek”-kel köszönte meg az élelmet és az arra adott pénzt, melyet iromba [csíkos] ormányával ügyesen vett át. Megindult az állatok etetése, kapott elefánt, teve, medve, kecske, majom, papagály, fóka, szárnyas, mind kézből evett. A fóka nagy ugatással kért, a vidra két lábra állt, a majmok kértek; érdekes volt közeli rokonunk, a csimpánz pár és a páviánok, szépek voltak a zebrák, a kisebb-nagyobb madárvilág. Szinte tűrhetetlen az állateleséget árusítók tolakodása. A vízilovak medenczéikben hűsöltek, a sasok, keselyűk egykedvűen meresztgették szárnyaikat. Az állatok királya: az oroszlán lomha egykedvűséggel delelt, míg a királytigris tompa dühhel rótta puha lépéseivel ketreczét, s ha meg-megállt, megvetően nézte végig sárga szemeivel urát, az iczi-fincz embert, akinek olyannyira magasztalt kobakjából hatalmas mancsa egy csapásával kiloccsanthatná az évmilliók alatt felgyülemlett, és annyira felmagasztalt agyvelőt. Említésre méltó, hogy a botanikus is gyönyörködhetik az igen szép faunában. Bizony, hat óra lett, mire mindent megnéztünk, kivéve a pálmaházat és aquariumot, de így is elég volt felfrissíteni elmosódott természettudományi ismereteinket.
Letelepedtünk kissé, de az eső csakhamar behajtott a Beketov circus [a mai Fővárosi Nagycirkusz] melletti vendéglőbe, ahol egy korsó sör mellett megvacsoráltunk és vártuk, míg a Circusba ¾ 8-kor az első helyre bejuthattunk. Farkasnak 50%-os kedvezményes jegyigénye volt. Bejutva, és meglehetős jól elhelyezkedve, ¼ 9-kor kezdődött az előadás és tartott ½ 12-ig. Nem értem a Nemzetet, mindenütt csak nyomorról beszélnek, és mégis, ez a tágas circus színültig megtelt, a páholytól a karzatig. Nem igen vagyok barátja a mai circusnak, csupa lélekzetelállító acrobata mutatvány, melynek hátterében elképzelhetetlen milyen embert kínzó training ütközik ki, és ez élvezhetetlenné teszi reám nézve a különben legbámulatraméltóbb mutatványt is. Legjobban szerettem a lovakkali produkcziókat, igen szeretem ezeket az okos, tanulékony és hűséges állatokat. Felüdített és megnevettetett a bohóczok sikerült paródiája. Mari ezzel a Tibor fiúval mérgelődött, az arczfintorai fokozottabb mértéket öltöttek, úgy, hogy idegeneknek is feltűnik. Azután fixa ideája ennek a fiúnak a villany és a szerelés. Semmi sem érdekli, semmit sem lát, sem hall, csak ez az egy tárgy foglalja el a létét. Ezzel nyaggat boldogot, boldogtalant, minden lehető és lehetetlen alkalommal. Azután falánk, szinte állatiasan, és erre hihetetlen quantum vizeket iszik. Nem sok jót jósolok ennek a fiúnak az életében, nagy hiba, hogy szülei ennyire elzárták a külvilágtól, gyermekkora, pajtáskodása, játéka nem volt, és ez előbb-utóbb megbosszulja magát. Ágostonék is felbukkantak mögöttünk. ½ 12-kor ki, szakadt az eső, rövid tétovázás után elváltunk, Farkasék ide adtak egy esernyőt, ellubiczkoltunk a villamos-végállomásig, s onnan villamoson el haza. Éjfél lett, mire hazaértünk, vetkőzés, szétteregettük a ruhát. Az idő komor, borult, esti 7 felé el kezdett esni az eső és zuhogott megszakítás nélkül. Reggel 14 f, d.u. 2-kor 17 f, éjfélkor 15 f.
Utolsó kommentek