Vasárnap van. Reggel fel, rendezkedés, tisztolkodás, öltözés, s ½ 10-kor el Ferihez, ott Sándor már várt reám, vele a Sugárúton ki terézvárosi templomba, hol Bogisich tartott zenés misét – ami körülbelül annyit jelent, hogy egy opera volt a templomban –, onnan ismét Feriékhez, tízóraizás, kicsit stichlíroztam az asszonyt [Feri feleségét], elkísértem Sanyit a propelláig [a propellerig], s hazamentem. Beszélgetés, ebédlés, olvasás, heverés, s 3-kor tisztolkodás, utána el Muszilékhoz, onnan Sándorral el, megnéztük s megbíráltuk az épülő jezsuita templomot, s ki a temetőhez, ott Eszti várt, beszélgetés, sétálás, s aztán ismét be Feriékhez, ott egy baka-viczcel megharagítottam a nőstvényeket, s elmentünk a Weberbe, ott pityizálás [iszogatás], beszélgetés, ahogy elmélyedtünk, Sándor új kalapját elcserélték, alig bírtam röhögésem elfojtani, kimentem keresni, persze senkit se találtam, bemegyek, Sanyi felteszi az ottmaradt kalapot, mely nagy neki, nem állhattam meg, a szemébe kaczagtam. Egy fruskával, ki valami mesterlegénnyel volt ott, kacsintgatások. 8-kor el, még egy kissé sétálva, haza, vacsorázás s olvasás, ¼ 10-kor fekvés, merengés, alvás. Az idő változó, de meglehetős volt. Karaszekkel beszéltem, ki irodaszolgai állásától fel van függesztve holmi papírlopás miatt. Králiknét [Králiknéről] mondta, hogy még megvan. Délután a kis Orbán Juliskát – Szent Gellért-hegyi emlék, [1]886 – láttam, amint Ödön beszéli, most ő [Ödön] az én örökösöm, csinos volt a leány.
Az előző bejegyzés: 1889.10.19.
A következő bejegyzés: 1889.10.21.
Utolsó kommentek