Péntek. Mindenszentek ünnepe. Reggel fel, mosdás, öltözés, reggelizés, s ½ 9 után az eső daczára el Sándorral Gyulához, kivel ki a temetőbe, több testület, s szép számú nép tolongott már, ki, anyámnak s Sanyi nagyanyjának mécsest vittünk ki. Beszélgetés, nevetgélés. Gyula dolgozó-ruhájában volt künn vasárnapi [ünneplő] híján; Ferit is künn találtuk. Be, én nagybátyámhoz, de azt nem találva, borotválkozni, s onnan haza, tisztolkodás, ebéd; nagybátyám haragudott, hogy hozzá nem mentem, pedig hibás nem voltam. Ők kocsin, én gyalog ki a temetőbe, ott megunva a mogorva arczokat, elmentem tőlük apámhoz, ott merengtem el jó ideig sorsomon. Anyámhoz, útközben észrevettem, hogy Sándorka [a féltestvér] sírja fel van díszítve, anyámét is feldíszítve találtam, oly rosszul esett elhagyatottságom. Atyámhoz, már az is fel volt díszítve, onnan Esztihez, már bealkonyodott, [Samoday] Juli is ott volt, nem bírtam úrrá lenni érzelmeimnek, a düh, a fájdalom erőt vettek rajtam, s fogcsikorgatás közt szöktek könnyeim arczomba. Hazafelé, Eszti ezüst órát s pakfong lánczot adott s pénzt.
Wohlmuthoz, ott Sándort s Riekert találtam, kávézás, nevetgélés, s miután Ödön értünk jött, el Ferihez, új kártyát hozatva. Durákozás, 9-kor haza, vacsorázás, néném igen szelíd húrokat penget. Vetkőzés, naplóírás. Az idő reggel esős, aztán derült, s délután beborult, s mint egy reménysugár [a] néha-néha előtörő napsugarak a múlandóságra, a holtakra, s az ember változatos sorsára emlékeztettek. Egész borongós kedélyhangulatom lett. Fekvés, merengés s alvás.
Az előző bejegyzés: 1889.10.31.
A következő bejegyzés: 1889.11.02.
Utolsó kommentek