Reggel ½ 9-kor fel, rendezkedés, tisztolkodás, reggelizés, öltözés, s el a Dunapartra, Popovics azzal vigasztalt, hogy ma még elküldi kérvényemet. Schwarzcal beszéltem, azt mondja, az öreg 6-án fog visszajönni, bár adná az Isten; haza, ebédlés, tisztolkodás, kezd nekem a szobasszony [Borosné] magaviselete nem tetszeni, megdézsmál mindenemet, meg csúnya beszédei vannak. 1 után el, Mopszli [kutya] is jött, hiába kergettem vissza Ferihez, oda meg nem akart bejönni, kezdett haza felé szaladni, utána, s megfogva, visszavittük, ahol jól kikapott. Sándor is oda jött, de úgy látszik, előbbrevaló volt neki Ferivel menni, mint velem, ott hagytam őket, s a kutya miatt haza, de be nem mentem. Lassan ki a temetőbe, a sírokat megnézve, öregemnél [apám sírjánál] ültem egy darabig, s aztán a Városliget felé kerülve, a Szegényháztérre, ott jó ideig vártam, míg Eszti [Samoday] Jancsival jött, beszélgetés, s Esztivel be a városba, virágcsokrot hozta [sic] el. Visszavitettem a csokrot, s hazakísértem, levelet átadtam, kíváncsi vagyok az eredményre. Pénzt kapva, haza, ott Borosék elmenetelét vártam, mindenféle aprólékot hozatva, Schwartzcal, ki eljött, beszélgetve, s aztán Irmával a Kakasba, ott vacsorázás, beszélgetés, olvasás. 9 után haza, fűtés, vetkőzés, naplóírás, fekvés, merengés, alvás. A fejem egész délután óta fáj. Az idő reggel kellemes s szép, az is maradt egész nap, még meleg is volt. Este azonban fagyni kezdett.
Az előző bejegyzés: 1890.01.27.
A következő bejegyzés: 1890.01.29.
Utolsó kommentek