Reggel korábban fel, rendezkedés, tisztolkodás, öltözés, Irma ismét meglocsolt, el, reggelizés. Terézvárosi templomba betértem imám végezni. Magy. Állam Vasútak igazgatóságához Zsifkovicsot keresni, Csengery utczába utasítottak, hol ő osztályvezető felügyelő, de beteg. Központra, menetrend-tanulmányozás, s azután Esztihez, ki nem volt honn; fügézés, tisztolkodás, olvasás, Eszti jötte után ebéd, beszélgetés, körömvagdosás, ½ 3 után el, Annáékhoz, eleinte csak közönyös irányban folyt a társalgás, de aztán átvittem a dolgot azon térre, melyről bizonyosat akartam tudni, hát nagybátyámnál kibújt a zsákból a szög, hogy „ha ő tartja az öregasszonyt, akkor annak vagyonához senkinek semmi köze sincs”, majdnem éles lett a vita. Anna néném meg egész másképp beszélt, biztosított, hogy csak a javamra fog dolgozni. Elbúcsúzva, Gazsihoz, de el volt foglalva, Wohlmuthoz, kávézás, szembeszéd [Weimannével], ma sugárzón „igent” intettek, elmenetele után kis időre utána, beszélgetés, úgy látszik, bódul már, holnapra rendezvoust adott. Vissza, s Ferihez, onnan Sanyi[val] s Franczival Petőfi térre, de az eső hazahajtott dúdolva. Esztitől szép botot s esernyőt kaptam. Otthon Borosné mesélte a mai öntözés históriáját, igen szép lehetett. Naplóírás, tisztolkodás, fekvés, olvasás, merengés, vacsorázás, alvás. Az idő délelőtt még csak tette, de délután beborult, s este 6 tájt eső permetezett, de nem sok, s közbe-közbe elállt.
Az előző bejegyzés: 1890.04.07.
A következő bejegyzés: 1890.04.09.
Utolsó kommentek