Lowetinszky János József, a magyar történelem legnagyobb kisembere 1935. június 10-én reggel ½ 9-kor halt meg, 69 évesen; halotti anyakönyvében gyomorrák van feltüntetve a halál okának. /Budapest Főváros Levéltára, XXXIII.1.a: Anyakönyvek, VII. ker., Halotti- (1935), 2313. kötet, 906-os folyószám./ Élete utolsó éveire sokat romlott egészségi állapota: bal szemére szinte teljesen megvakult, 1935. február 7-én pedig amputálták bal alsó lábszárát. Naplójának utolsó bejegyzése 1935. június 7-re vonatkozik:
1935.06.07.:
„¼ 2-kor felébredtem, ülve igyekeztem folytatni az alvást, azután meg fekve is, sikerült, így kihúztam szép[en] reggel 8-ig, fel, székelés, reggelizés, ¾ 10-re kitámolyogtam a folyosóra, olvasgatás; nem tudom mi van velem, de amint idekünn vagyok, mintha álomkór lepne meg, aludni vágyom és alszom is, belehülyülök már ebbe az állapotba.
Mari [a naplóíró felesége] szellőztetett és elment bevásárolni. Farkasné jött és megvárta, amíg Mari hazajött, azután trécseltek; elmenetele után Mari takarított és az ebédet készítette, eprezés. ½ 4-kor ebédelés, legyűrtem, csak ne kérdezzétek, hogyan. Olvasgatás, sehol sem lelem a helyemet. Mari rendet csinált, nagyjából letörölte a port, tüzelőt hozott fel és elbeszélgettünk.
Furcsa ez az én köhögésem, és mintha a vállak közül jönne, a váladék pedig hosszas kahácsolás után a gyomorból, semmi a mellből és mégis az rotyog. ½ 9-kor bedöczögtem, nem bírja a szívem a rázkódtatást, nyögök, mire beérek. Marinak is eltörött a mécsese, hogy ő így nem bírja, úgy nem bírja, elfogott az indulat, nagyot vágtam az asztalra káromkodva egyet, megmondottam, vegyen ide valakit.
Kávézás, naplórendezés, 10-kor fekvés, eczetes borogatást téve a szívre.”
Lowetinszky János József 1913-ban. © Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár
R.I.P.
Utolsó kommentek