Vasárnap. Elmúlt az éj meg a hajnal, és reggel 5 óra lett, elballagtunk innen, s bebotlottunk Erhardthoz, ott pálinkát ittunk, és utána söröztünk;
érthetetlen az emberi természet, hogy hogyan vedel nyakló nélkül, ha egyszer benne van; végre 10-kor meguntam tartani a füstös Misit [a zenész cigányt?], s elmentem haza, fekvés s alvás.
Átaludtam az egész napot, elég szégyen, hogy az ember elissza az eszét, azután nem tudja, mit csinál.
Az idő szép, derült s meleg volt.
Az előző bejegyzés: 1914.07.11.
A következő bejegyzés: 1914.07.13.
Utolsó kommentek