Vasárnap.
Részleges mozgósítás elrendelése.
Mari reggel 4 tájt zajgás[t] hallott az utczán. ½ 8-kor fel, felkaptam egy ócska ruhát, s hoztam süteményt és újságot, a lap tele van allarm-hírekkel.
Giesel [Giesl] tegnap elhagyta esti 6.19 p[erc]kor Belgrádot a követség személyzetével, s ezzel kitört a háború, izgatottan beszéltük meg az eseményt;
ruha és czipő tisztítása, reggelizés, nagy mosdás, megöntöztem a virágokat; felöltözve, ½ 11-kor együtt be a városba.
A rendőrök éppen akkor ragasztották ki a tartalékosokat 24 óra leforgása alatt behívó plakátokat (zöld), csupa magyar ezred van behívva, és a Pest- Bács-Bodrog-, Veszprém-, Fejér-, Tolna-, Baranya vármegye népfelkelőit 48 óra alatt (vörös) behívó plakátokat, a nép mint egy felbolygatott hangyaboly az utczán sürög, a barátok templománál [a mai Ferenciek terén] egyszerre felharsan a k. u. k. feketesárga katonabanda szerszámán a Rákóczy induló lelkesítő hangja, a nép ordít, tombol, abczugolja a szerbeket, halált ordít reájuk, tombol; azután a Szózat és Hymnus accordjai csendülnek fel, a nép extázisban van, vakal [?] ismét a szegény magyar, feledve búját, baját, s rohanna e három ima accordjaiért talán a pokolba i; igen jól ismerik a a magyar lelkületet , s tudják, hogy kell ugratni, s most megy vakon neki a vesztének – mert az az impressióm, hogy világháború lesz ebből –, feledve nyomorúságát, lealáztatását, mellőzését s 400 éves rabigáját; a tömeg követi a katonabandát, tüntetnek a német és olasz követségeknél e két nemzet mellett; a Honvéd utczai szerb követségnél azok ellen forrong; lelkesedik mindenki, s én, aki optimista vagyok, pessimistikus gondolatokkal töröm magam, jó lesz-e ez?
A vármegyénél felfordulás: az őrtálló hajdúk közül 5, az udvarosok mind, a hivatalszolgák nagy része, Pál, Madarasy, Bicskey, Mészáros, Weresmarthy, Bartucz, Péterfy, Skoff, Horváth, Krakker, szóval a fiatalabb nemzedékű tisztviselők bevonulnak;
ismét mi adjuk meg az árát, mint 1848-ban, amikor szintén a mi vérünk hullott, s a mi magyarunk veszett, s recompensatió gyanánt rugdaltak bennünket s megaláztak. De várjuk be a végét.
Podobják Kálmán, Pál a Verbőcziben ültek, megittam 2 pohár sört, megvárva, míg Mari jött; a hangulat lelkes, Mari is izgatottan politizál, csak azutána pontot reá ne tegyék az oroszok.
A nemzeti cassinó arisztokratái egyszerre megtalálták magyarságukat, s documentálják azt egy nagy nemzeti színű lobogóval, hm, a kis hamisak, talán attól félnek, hogy fel talál harsanni „a sairá”, vagy az „a lomteme” [?]?
Rendezvoust beszélve meg, villamoson el, haza. Kertész ült Kautzmannál berúgva, és is letelepedtem, és megittam elbeszélgetve vele 3 pohár sört.
2 után el, haza, ebédelés, azután heverés, olvasgatás, segítettem azonban előbb elmosogatni s rendet csinálni. 4 után jöttek Podobják Kálmánék, beszélgetés, azután jött Pál Jóska, Mari bort hozott, s süteménnyel kínálta őket. 5 tájt jött Pálné, aki sírt, mert a bátyját is behívták, és az el is ment, a férje meg holnap vonul be, ez is elég egy családnak. Felöltözve, kisétáltunk a csöpögőbe, s ott […]áztunk; a künti vendéglők mind üresek, a mi hangulatunk is erőltetett vidámságú volt, bár Pál igyekezett jókedvet mutatni, de a szemekben ott ült az ismeretlen sorstól való félelem.
9-kor el is mentünk villamoson haza. Otthon vetkőzés, beszélgetés, fekvés s nem sokára alvás.
Az idő is hóbortos, délelőtt borult, fülledt, meleg, 1 óra tájt mennydörgés[sel] és villámlással záporeső jött, azután kitisztult, de hideg s esős szél fújdogált. Reggel 19 f, esti 10-kor 11 volt egészben.
Az előző bejegyzés: 1914.07.25.
A következő bejegyzés: 1914.07.27.
Utolsó kommentek