Egy budapesti kisember naplói a 19-20. századból: 
Reggel ½ 7-kor fel, rendezkedés, toilette, tisztolkodás, felöltözve,
elmentünk Marival, a piaczon vett még hájat meg amit kapott, a disznó kofák 32 fillért kérnek 1 klg burgonyáért, az almát meg 24 fillérért lehet kapni, egyre reámordultam, nyomban leszállította 24 fillérre; tejet nagy nehezen még kaptunk.
El, haza, reggelizés; azután beballagtam a hivatalba, elnéztem a Szegényháztérre, ahol a katonai ügyosztály kirendeltsége van, a nemzet ott táborozott pipálva, köpködve, […]et gyártva, s várva sorsáróli intézkedést, az iskolák[ban] és középületekben a behívott katonaság tanyázik, nagy részt felszerelve; az éjjel ágyúkat vittek, s lovas és gyalog katonaságot, élénk sürgés-forgás mindenütt, a behívottak elég jókedélyűek, s nagy mehetnékjük van, csak azt nem tudom, előre-e, vagy hátra.
Naplórendezés, azután dolgozgattam, ami volt; leugrottam hajat nyíratni és borotválkozni, Madarasyval találkoztam, reggel elbúcsúzott azzal, hogy ki tudja, látjuk-e még egymást, na, részemről akár akkor, amikor a hátam közepét.
A lapok közlik Ferencz Jóskának tegnap kiadott hadüzenetét, s a „Népeimhez” szóló proclamatiót; meg vagyok hatva, most ismét jó a szegény magyar vére és vagyona, nem jut eszükbe a kivándorolt, quasi kiűzött 3 milliónyi szegény magyar, ismét csak rajtunk vágnak eret? De hát hála Istennek, erős nép ez, kibírja ezt is, majd meglássuk, hogy bánnak el velünk, ha fegyvereink magyar véreink bátorsága folytán győztek.
Folyt a munka, elvégezve, ami volt, postát is készítettem, szétnéztem a hivatalokban, trécselve. 2-kor tisztolkodás, villamoson el, haza.
Otthon vetkőzés, Mari nagy sürgés-forgásban volt, vasalt a mángolt ruhából egy nagy részt. 3-kor beállított Lengyel, kiegyenesítette a fürdőkádat, azután csövet hozott, és megigazította Marinak kedve szerint a kályhacsöveket, betette a mi csapunkat a vízvezetékbe; ebédelés, elbeszélgettek Marival a kisbéri dolgokról, levén ő is kisbéri; Csermákné is meghalt, így lassan lassan kipusztulnak az öregek. Lengyel elmenetele után segítettem elmosogatni, azután könyveimet helyeztem el újból a polczon, csinálva Marinak helyet; beraktuk a baraczkízeket és –befőtteket, én az okmányaimat sortáltam s helyeztem el, Mari meg rendet csinált a lim-lommal, fát és szenet hozott, úgy hogy 3 hétre el vagyunk látva tüzelővel. Rend levén, tisztolkodás, olvasgatás, kávézás, felöltözve,
8-kor elmentünk be a városba, a nép az utcán van, de már nem olyan nagy a tömeg, a mungópárt [kormánypárt] Károly körút-Dohány utczai sarkán 1000 főnyi tömeg tüntetett, s valamelyik mungó [kormánypárti képviselő] igen biztatta őket, hogy halljanak meg a hazáért, de arra nem igen volt kedvük, hanem visítani visítottak, az egész amolyan megfizetett tüntetés képét mutatta;
innen elmentünk a Kossuth Lajos utczába, nem sokára dobpergés mellett egy ugyancsak circa 100 főnyi tömeg jött, hozva magukkal egy bábot, amelyet Pasicsnak – a szerb miniszterelnök – neveztek el, csoportosultak a Nemzeti Cassinó előtt, s tapsoltak, halljukoztak, mindenáron egy kegyelmes, vagy legalább méltóságos szónokot akartak hallani, de azok, úgy látszik, nem zavartatták magukat a vacsorájukban, s nem méltóztatott nekik biztatnia felséges népet, hogy halljon meg értük, és az általuk elszegényedett hazáért; jó negyedóráig néztem ezt a jelenetet, be is mentek a Cassinó udvarára, bevíve a bábot, s nem sokára – oh tempora mutantur – kihallatszott az aristocraták tanyájából a rebellis Kossuth-nóta. Visszataszító volt ez a várakozás, úgy nézett ki mint egy ap[…] kutya farkcsóválása egy darab konczért, hát nekünk erre nincs szükségünk.
Annál inkább őszintébb s közvetlenebb volt a 38-as Molinari bakák éneke a térparancsnoksági kaszárnyában, a vitéz kunok fújták a mélabús katonai nótáikat, egyszerre csak ¼ 10-kor felharsant ajkaikon igazán szívből s tele tüdő[vel] meg torokkal a Kossuth nóta, na, vártam, összedűlnek-e a k.u.k. kaszárnya falai, de nem dűltek, csak az elkésve fújt czapfen streich [Zapfenstreich – ’takarodó’] méla hangjai szűrődtek ki a holdfényes éjszakába, tehát a vágóhídra [küldött] magyarnak ugye most mindent szabad.
Lassan hazaballagtunk a Nagykörúton, a tömegek bolyongtak ide-oda, a fődiscursió tárgya volt, hogy ma délelőtt 11-kor a 68. és 44-es ezred – tehát ismét magyarok – bevették [sic] Nándorfehérvárt – amint ezelőtt, mikor a mi birtokunkban volt, hívtuk Belgrádot –, melyet a monitoraink reggel lövöldöztek. Így hát ez rendben volna, csak előre és tacies [?] miles, ez a legjobb, mindig a támadók az előnyben levők.
10 óra lett, mire fáradtan hazaértünk; vetkőzés, fekvés, s nem sokára alvás.
Az idő változó, hol borult, hol derült, reggel az eső szemzett, hűvös volt, ősziesen egész nap. Reggel 11 f, d.u. 2-kor 19 f, esti 10-kor 12 volt; egészben ez a hűvös idő most valóságos Isten áldása ennél a tömegconcentratiónál.
Az előző bejegyzés: 1914.07.28.
A következő bejegyzés: 1914.07.30.
Utolsó kommentek