Egy budapesti kisember naplói a 19-20. századból: 
Péntek. Általános mozgósítás.
Reggel 7-kor fel, rendezkedés, toilette, megöntöztem a virágokat, testgyakorlatok, tisztolkodás, felöltözve, reggelizés, azután ballagtam be a hivatalba, a Kis Rochusnál [a Rókus kápolnánál] a bakák ugyancsak faszolták a teherautomobilon hozott komisz kenyeret, amely elég jól nézett ki, illetve elég kívánatos volt.
Marinak rossz álmai voltak, meglátjuk, beválnak-e.
Naplórendezés, előkészítettem a havi zárszámadást is. Tóth tegnap alig volt benn 10 perczig, a főügyész mondotta is Engelnek, ha velem beszél, a te dolgodban jár el, ha veled beszél, az én dolgomban jár el, ez így nem mehet; hát nekem csak annyiban van közöm ehhez a dologhoz, hogy amit Tóth el nem végez, azt az én nyakamba sózzák, Tóth meg vígan manipulál és gseftel [’üzletel’, ’seftel’], s viszi a maga dolgait ezeknek a neve alatt, és ez mégsem járja. Folyt a munka, aláírattam a főügyésszel, szétnéztem a hivatalokban. Pálról semmi hír sincsen.
2-kor tisztolkodás, és villamoson el, haza. Otthon vetkőzés, beszélgetés, ebédelés, utána heverés, olvasgatás, s alvás. Mari rendet csinált, s bevasalt a mángolt és tarka ruhát. Felébredve, elraktam a fehérruhát, kávézás, elmosogattam;
háborús hírekről ordítottak a rikkancsok, nem volt nyugtunk ide haza, felöltöztünk, s ½ 8-kor elmentünk hazulról.
A falragaszokon tényleg elrendelték a mozgósítást, és pedig az általánosat, a népfelkelők be vannak hívva, Oroszország mozgósított, Németország és Hollandia szintén, azt hiszem, elkezdődött a leszámolás a pangermanismus és panslavismus között, melynek majd mi fizetjük meg az árát, szegény magyarok.
A Rákóczy úton, az Erzsébet körúton óriási néptömegek gomolyogtak éltetve a háborút, hazát, királyt, lehurrogva Serbiát, itt-ott Oroszországot. Vörös is bevonult az egészségügyi csapatokhoz, már egyenruhában van. Mindszentyvel találkoztunk, fel akarja ajánlani a rozoga csontjait a hazának.
Elmentünk az Octogonig, s onnan be a belvárosba; a nép mint egy megbolygatott darázsfészek, az utczákon nyüzsög, beszél, magyaráz, a mungók [a kormánypártiak] klubja előtt nagy néptömeg hallgatja egy öblös torkú mungó biztatását, hogy védje meg a hazát, utána egy borízű hangú atyafi nyalatta a felsőbb ígért kegyek sóját a misera plebs contribuenssel [a nyomorult adófizető néppel], amely tapsolt és éljenzett, de a végén hűségesen csak a Kossuth nótát énekelte, azután megindult a menet, melynek élén nemzeti színű, városi színű és német birodalmi zászlókat vittek díszmagyarba öltözött egyetemi ifjak s befordult a Kossuth Lajos utczába, s megállt a nemzeti Cassinó előtt, ott tapsoltak, éljeneztek, s hívták Apponyit, azután egy tárogatós remek Rákóczy-, kurucz nótákat adott közre, meg a Kossuth nótát, melyet vele énekeltünk; végre Zichy János gróf reászánta magát, s tartott egy szónoklatot, melyben buzdította a népet hazaszeretetre, s annak védelmére, mit riadó éljenzéssel fogadtak, azután ment a menet a Váczi utczán, s átment a Ferencz József hídon Budára, mi meg villamoson haza.
A nép nagy része a vendéglők[ben] és kávéházakban tölti az éjszakát.
Nem tudom, mit hoz a sors, de ha arra kerül [sor], én sem fogom félteni a corpusomat, s egy-két muszkát még beveszek, egyet 1849-ért, egyet meg a mostoha [sorsú] lengyelekért, azután après moi le déluge [utánam a vízözön].
Maximovich nagyban hadonászott egy faschinenmesserrel [szuronnyal], ott is hagytam nyomba.
½ 11 lett, mire levetkőzve lefeküdtünk, nem sokára alvás.
Az idő szép, derült, kissé hűvös, szeles; reggel 13 f, d.u. 2-kor 22 f, esti 10 kor 14 f volt.
Az előző bejegyzés: 1914.07.30.
A következő bejegyzés: 1914.08.01.
Utolsó kommentek