Esztihez, ott kéj, sírt. Annáékhoz, kik igen haragudtak, hogy nem jöttem el újévre. Krisztáéknál voltam. Onnan haza [Muszilékhoz], otthon maradtam. Délután át Sanyiékhoz, ott az öregekkel elbeszélgettem. Sanyival át, a temetőbe, Esztire vártam, nem találkoztunk. Ödönnel Lenkéhez, nem volt honn. Zsófihoz, nem tudott pénzt adni. Tegnap és ma keresztapáméknál voltam, semmi. Tamásnál délelőtt, ott Werkmüllerrel találkoztam, semmi. Annáékhoz elbúcsúzni, egy darab kalácsot adtak az útra. Sűrű hó esik, el vagyok töltve keserűséggel, hogy mily nyomorult népségem van. Haza, bevéve a vacsorát, Muszilnéval próbálkoztam, de semmit sem vihettem ki; ½ 1-kor feküdtem le, egy új felségkérvényt írtam Muszilné nevében.
Az előző bejegyzés: 1887.01.01.
A következő bejegyzés 1887.01.03.
Utolsó kommentek