Vasárnap van. ½ 2 tájt bírtam csak elaludni, reggel fel, söprés, rendezkedés, tisztolkodás; az idő borult s esős, az éjjel is esett; a czipőmet javíttattam. Eszti[nek] s Mari néninek levelet írtam. Kártyázás, menage, tisztolkodás s ismét kártyázás, de félben hagytam, olvasás „Quentin Durward” czímű Walter Scottól írt regényben. A zubbonyt bevarrattam, parancshoz mentem, ki a postára, előbb Frendl kedvesével beszéltem, az előbbit [Frendlt] az a malheur [balszerencse] érte, hogy időntúlt ment kérni, s az öreg a hűvösbe tétette, amit a kicsikének hűségesen referáltam. Templomba, s onnan Csermákhoz, s vele ki, bolyongás a téren s az utczákon, Pstross[szal] s Ruzsicskával találkoztam, az utóbbi szép bajuszát leborotválta; egy csinos, villogó szemű leánnyal kacsintgattam, s ő viszont, feltűnő volt a dolog. Heulosra mentek, s mi utánuk, nevetgélés, mókálás, kisült, hogy Hruby kedvese volt [a villogó szemű leány], vagy még tán az is, nem sokat törődöm a dologgal; hazamenet, a búcsúnál Csermák sértve érezte magát egy pár szó miatt, amelynek értelmét nem fogtam fel; mászkálás, kávét vásárolva, haza, főzés, vacsorálás, olvasás, szintén egy Scott-féle művet. ½ 11 tájt fekvés, merengés, alvás.
Az előző bejegyzés: 1888.09.08.
A következő bejegyzés: 1888.09.10.
Utolsó kommentek