Reggel fel, ismét hó esett, söprés, sétálás az udvaron; az öreg megint elővett a rendetlenségért, künn szép nap van. 10 tájt kihallgatásra, ott hatalmasan perroráltam [éles hangon beszéltem] a hadbíróval (a postatiszt neve, mint most megtudtam, Fichtenthal Lajos); vissza, menagera burgonya, fűtöttünk, s a kályha köré ülve füstöltünk; az öreg délután meglepett; duruzsolt ott valamit, mert a kályha körül ülve talált. Munka végezte után sétálás, beszélgetés, testgyakorlatok, fekvés, merengés, soká fenn voltam, alvás.
Az előző bejegyzés: 1888.12.10.
A következő bejegyzés: 1888.12.12.
Utolsó kommentek