Reggel ¾ 5-kor fel, rendezkedés, tisztolkodás, csizmát húztunk fel, tejet reggeliztem, s ¾ 7 tájt el, az ezredre az úton vártunk, köpenyt felöltöttük, mert esett az eső. El, Rapotitzban ¾ órai pihenő, Doleyskyval beszélgettem, az út czudar hegyeken, s sáros utakon vezetett, ami igen elcsigázza az embert. Pihenő alatt a köpenyeket – mert az eső felhagyott esni – ismét összeraktuk. El, Segen-Gottesig, ott az iskolában lettünk beszállásolva, 55 ember egy szobába. Rapport, helyi őrséget kaptam (én, Bertoletty, Martinetz, Pavlik, Neuwirth s Masa). Neuwirth 5 napi szigorút kapott a hadgyakorlatok utáni leülésre, megjárta szegény fiú, persze nem jó velem ujjat húzni, az öreg magatartásomért [a verekedést lásd: 1889.08.22.] még meg is dicsért. Őrségre, 2 órát álltam egészben. Menage: leves s hús; tízóraizás egy vendéglőben, hol csinos pinczérnőt láttam, alvás, theázás, s 5 után felváltattunk, fel, tisztolkodás, naplóírás. Az idő: reggel eső esett, később felhagyott, egész nap borús maradt, s igen szomorú. A tájék regényes, de a fészek [a település] elrontja a benyomást, mert semmi egyébből nem áll, mint gyárakból, itt kezdődnek a kőszénbányák, melynek góczpontja az innen ½ órányira fekvő Rossitzban van. Vállaim igen fájnak, öltözés, s ki, sétálás, s be a vendéglőbe, ott ½ liter sört kiiva, el, s Pavlikkal lassan haza. A magaslatról az éjjel is dolgozó gyárak s öntödék világa varázsló benyomást tett. Esni kezdett, fekvés, merengés, alvás.
Az előző bejegyzés: 1889.08.22.
A következő bejegyzés: 1889.08.24.
Utolsó kommentek