Reggel 4-kor fel, rendezkedés, s elindultunk, 1 ½ órai menet után egy erdőt biztosítottunk, ott lövészárkot emeltünk ki, s feküdtünk a nedves, hideg földön vagy 2 ½ óráig, egyszer az ellenség honvédsége reánk rohant, de kénytelen volt visszavonulni.
Végre megharsant a trombita, s bevégeztem hangjával [sorkatonai] szolgálatomat, hála Istennek, elég nehéz iskola volt, de kitartottam, s most igyekezni fogok magamat szárazba hozni. Díszfelállítás nem volt, az ezredek hazavonultak szép úton, erdő között zenével, énekkel;
egy helységnél pihenő 1 órai, ott, hogy ne kelljen a korcsmárosnéval összetűznöm, 20 vasat adtam egy darab kenyérért s kolbászért. Onnan el, 1 ½ órai út után Richnovba, ott szakaszonként lettünk beszállásolva; tisztolkodás, mosdás, naplóírás. Az idő igen szép volt, kis hűvös szél fújdogált egész nap, az eső az éjjel esett, sár volt meglehetős. A czipőmről a talpat elvesztettem. A népek igen szívesen fogadtak bennünket, benn főztünk. Kíváncsi vagyok, vajon Mari néni küld-e pénzt. Az ezred továbbment, csak a mi zászlóaljunk maradt itt. A 2. zászlóalj tartalékosait a mi zászlóaljunk vette át. Egy új forintosom van, nem igen szép pénz. Hlavács is bevonult. Holnap reggel továbbmegyünk innen a vasúti állomásra. 9 órakor volt ama nevezetes percz, t.i., hogy leüttetett a gyakorlat. Ebédet benn főztünk, a népek igen szívélyesek, tormamártást is főztünk. Raschnak segítettem a bagaget [a bagázsit, a ’málhát’] a kocsihoz szállítani. Czigarettát véve, nagy nehezen hazataláltam. Dunyhát szerezve, fekvés, alvás.
Az előző bejegyzés: 1889.09.13.
A következő bejegyzés: 1889.09.15.
Utolsó kommentek