A leszerelést követően született naplóbejegyzések közreadásának megkezdése előtt egy újabb, ezúttal egy nagyobb ugrás: a gyűlölt gyám, Borbás Gáspár – Gazsi – halálhírét megörökítő bejegyzés, amely jelentős (szintén rendkívül elfogult és ellenőrizhetetlen) többletinformációkat tartalmaz az 1921-ben rögzített jellemzéshez [lásd itt] képest:
Egész éjjel forgolódtam kínomban, míg végre 6-kor elnyomott a kimerültség és aludtam ¾ 10-ig, nem igen ízlett a felkelés; Mari [a naplóíró felesége] odavolt a tejért és bevásárolni.
¾ 11-kor fel, rendezkedés, reggelizés, elmosogattam az edényt, Mari rendet csinált és az ebédet készítette. Tüzelőt hoztam fel, Mari összesepergetett, én meg nagyjából letörülgettem mindenütt a port.
A póstás visszahozta a Borbás Gáspárnak írt levelemet, amelyen ceruzával az állt „meghalt”, így úgy látom, az öreg quackker kimúlt ebből az árnyékvilágból ohne Sang und Klang ['csendben'], lehetett úgy 80 éves; mint egy kutya sompolygott be a mi életünkbe, feldúlva azt, és anyámat – aki két gyermeket szült neki – az öngyilkosságba kergetve, kifosztva és kirabolva szegényt előbb, engem meg kiforgatott anyám szeretetéből és vagyonából; élete csupa kegyes szemforgatás alá rejtett gazságok lánczolata, melynek koronájaként elvette Pest egyik leghírhedtebb kerítőnőjét, Schwarz Laurát, mikor annak ura úgy 1912 tájott meghalt.
A székesfővárosnál sem volt persona grata [kedvelt személy], famulusa [tanítványa] – és pedig igen tanulékony – volt a hírhedt Obál tiszti ügyésznek, aki bordélyházengedélyekkel kisajátítási manipulatiokkal milliós vagyont szerzett, amely az örökösök kezén éppen olyan ebül elveszett, mint az szereztetett.
Két fia – Gáspár dr. [a magyar futballválogatott első gólszerzője!] most a köztisztviselők fogy. szövetkezetének igazgatója, és dr. theol. Borbás Sándor valahol plébános – a kerítő mostohamamájukat a Hímző utczai bordélyházzal szemben levő lakásukon mint „keresztmamát” tisztelték. Az Apaticzkyek – a fiuk anyja Apaticzky Olga, VI. ker. volt tiszti orvos leánya – halálos ellenségei voltak, mert feleségét addig kínozta, míg el nem vált tőle. Befolyásukkal sokáig akadályozták meg tiszti ügyésszé való megválasztását, míg az végre 1902[-ben] nagy nehezen sikerült, amiben Hindy Kálmán révén én is segítettem voksokat gyűjtve.
Engem határozottan gyűlölt, gyermekkoromban neki is mentem, de félt is tőlem, mint a tűztől. 1920-ban látogattam meg Kerekegyházán, és most úgy látszik, híradás nélkül, gyáván – mint szokott – sompolygott ki életemből, nem hagyott hátra nálam semmilyen űrt, csak sok fájdalmas emlék rajzik fel halála hírének a nyomán.
Szellőztetés, toilette, testgyakorlatok. 2-kor ebédlés, elláttam a spatzokat [verebeket], elmosogattunk, heverés, olvasgatás, alvás. Nem tudom, mi bajom, de lehangolt a kedélyem, a gyomrom sincs rendben, ezek a szaggatások is bántanak, szóval nem az vagyok, aki voltam.
Mari elment még bevásárolni. ¾ 5-kor ébredtem, Bogyizs Jankó jött gratulálni [újév alkalmából], Mari beszélt vele. Mari befűtött, naplórendezés, befejeztem a politicai constellátiókat, kávézás, olvasgatás. ½ 11-kor fekvés, a szaggatás csak nem hagyott nyugodni, nekigyürkőztem s dörzsöltem, míg a bőr le nem jött róla, erre csillapulás állt be.
Az idő komor, borult, ködös, nyirkos; estére hideg szél támadt, állandóan fagyos volt.
Borbás Gáspár felbukkanásáról az 1900-ban lejegyzett Előtörténetekben is hosszabban lehet olvasni: itt (1866–1878), itt (1878–1880), itt (1880–1883) és itt (1883–1886); Borbás előfordulása/említése a blogon közreadott naplórészetekben: itt (Keresés: Gazsi), amiből egyébként az is kiderül, hogy rendszeresen támogatta kisebb összegekkel a naplóírót.
Utolsó kommentek