Sok év eltelte után hősünk ismét külföldre utazott – ezúttal önszántából, bécsi és morvaországi atyai rokonai meglátogatása céljából, felesége, Mari társaságában. Az elkövetkezőkben végigkövethetjük ezt az éppen 100 évvel ezelőtti, nem mindennapi utazást – nap mint nap. A sorozat nyolcadik része.
Reggel 7-kor felkeltünk, reggelizés, megírtam a még restantiában levő levelezőlapokat, a múlt hónapban ugyancsak nekifeküdtem a levélírásnak. Naplórendezés, havi zárszámadásomat is elkészítettem, cigarettát csináltam, toilette, testgyakorlatok;
[a következő oldalakat morze-jelekkel írta a távírász-múlttal is rendelkező naplóíró; az átírás a képek alatt olvasható, dőlt betűkkel]
[nem] tetszik nekem Anna, aki, úgy nézem, nagy politikus, Mari adott neki az élelmezésre 10 koronát, s most már másodszor küldi a fiút [Józsefet] állítólag Modesbe húsért, s mindkétszer visszajön a fiú hús nélkül; gondolom, be van a fiú tanítva; nota bene, hogy emellett Mari mandulára és czukorra külön ad pénzt is, szóval raffinált róka az én kedves cousinom. Azonkívül, úgy veszem észre, hogy a rokonság nem szereti valami nagyon, mert, gondolom, éles nyelve és hányiveti modora van, és az a bizonyos bécsi nyegleség, amiért mindig utáltam a bécsieket, valamint utálom őt; a népek cselekedetiben s szava[i]ban lépten-nyomon megnyilvánuló érzékiségéért, gondolom, nem szeretik, mert pletykál. A fiúk meg egyenesen komiszak, [a] kisebbik [Adolf] megjárja, de a nagyobbik [József] goromba, érzéketlen fráter. Azután az az örökös sopánkodás s panaszkodás férjére, megelégedetlenség a helyzetével, hát ez bosszantó, szóval a dáma igen fellengős, s, amint a német mondja, „überspannt” [hóbortos]; no de hát ennek is vége lészen mint mindennek vége van ezen a rongyos sártekén, majd meglátjuk, ha megúsztuk, elszánjuk-e magunkat még egyszer ekkora útra. Mari sütött és főzött és veszekedett Pepivel [Józseffel], mert az folyton Richardot macerálta. 12-kor ebédlés, azután leheveredtem a lóczán, olvasgattam, s szundítottam egyet. 3-kor felöltöztünk, elmentünk megnézni Ferencznek földeit, amelyek egy szép erdő mellett húzódnak el; mi átmentünk Annával Ober-Radischba a kocsit holnapra megrendelni, gyönyörködtem a regényes tájban, messziről idelátszódott a datschitzi atyafiságos báró Dahlbergek fehér kastélya, amely most üresen s kihaltan áll, a haragos, fekete fenyvesek közül kiviláglott a montser[r]ati templom fehér tornya s a különböző apró falvak erdők közé beékelve. Elbeszélgettünk Annával mindenféléről, a kocsit megrendelve, nyomban visszafordultunk; Annát a népek mindenütt ismerik, olyan ügyvéd-, orvos-, bábaasszonyforma őkelme, meglehetős inteligentiával bír. 6-ra hazaértünk, Mari azalatt Ferenczéknél – akik arattak – gombát szedett nagy örömmel, azt azután megtisztította, s elkészítette tojással, ami nagyszerűen ízlett. Vacsorálás, harmonikázás, azután átmentünk Ferenczhez, s ott elbeszélgettünk. 10-kor elmentünk haza, fekvés, s nemsokára alvás. Az idő délelőtt esős, csak úgy szakadt d.u. 1 óráig, azután kiderült, bár hatalmas felhők kóvályogtak az égbolton. Remek volt a nap [le]áldozása, amint a fenyves egyök oldalára reáborult az éj sötétje, míg a másik a nap arany sugaraiban fürdött, gyönyörű contrastus volt. Délben 17 ◦ f volt.
Előzmény: 1910. július 31.
Folytatás: 1910. augusztus 2.
Utolsó kommentek