Egy budapesti kisember naplói a 19-20. századból: 
Reggel fel, rendezkedés, tisztolkodás, reggelizés, ½ 9-kor jött Sándor, vele el a temetőbe, valamennyi sírt megnézve, be a bejelentő hivatalba, senkit sem találtam. Feriékhez, ott a feleségét kissé parádéba vettem. El, Sándor is, hozzánk, beszélgetés, elmenete után olvasás, ebédlés, Eszti levelet küldött, s egy emberrel küldve, a levél nagybátyám kezébe került, de az felismerve a czímet, nekem adá át. Anna néném morál-predikácziót tartott, kezdi érezni az Esztiveli viszonyt, s int tőle. Almát kaptak Erdélyből. ½ 4-kor el Ferihez, onnan Sanyival ki Esztihez, Ödön is velünk jött egy darabra. Esztihez be, bámulatomra ott találom Jancsit (Samoday), ki szívélyesen üdvözölt, beszélgetés, 1 fl. [forintra] megpumpoltam. Elmenete után, mi nagy nehezen megtörtént, Esztit ölelgettem (2 K.), s kibékítettem a gyűrű miatt; el Ferihez, durákozás, s ¼ 9 után haza. Az idő szép volt délig, aztán beborult, s ½ 6-kor esni kezdett. Naplóírás, olvasás, vacsorázás. Musziléknál is húst hozattam magamnak. A czipőmet olajjal bekentem. Feri (Bendl), mint Eszti mondá, megtalálta a hozzája küldött leveleimet. Később fekvés, alvás.
Az előző bejegyzés: 1889.10.17.
A következő bejegyzés: 1889.10.19.
Utolsó kommentek