A magyar Švejk

Szombat. Retkes Andrást temettük.

Reggel ¼ 7-kor fel, rendezkedés, toilette, testgyakorlatok, tisztolkodás, a czipész elhozta a megtalpalt czipőimet, reggelizés, felöltöztem plein paradeba [teljes díszbe], Mari is jött velem, elment koszorút venni a vásárcsarnokba, én meg bementem a hivatalba, borotválkozás, azután vissza, Mari már várt a koszorúval, s elment haza, napló rendezés, rendet csináltam a hivatalban, s ½ 10 tájt elmentem, villamoson ki Keleti pályaudvarra, s onnan 10-kor indultam Kunszentmiklósra.

Mari reggel látta nagynénémet döczögve, fújtatva hazamenni, bizonyosan templomból jött.

Délre leérve, nem volt az állomáson kocsi, mit volt mit tennem, nekiindultam per pedes apostolorum [gyalog], s ½ 1-re agyonizzadtan leértem, megnéztem az öreget, nagy komolyan feküdt a ravatalán lezárt szemeivel, szegény alig változott; elmondottam érte egy imát, condoleáltam [részvétet nyilvánítottam], azután lehánytam magamról a ruhát, hogy megszáradjon; kávézás, beszélgetés, az öreg csütörtökön esti 9 órakor halt meg Retkesné karjai között, Anti oda volt gyűjteni, és ¼ 10-kor ért haza.

2 után lassanként gyülekezni kezdett a gyászoló nép, felöltöztem, 3-kor megcsendült a harang, s ¼ 4-re kiért a református pap. Felhangzott a reformátusok ősi, monoton halotti éneke a kántor ajkán, azután a pap mondotta el búcsúztatóját búcsúztatva a halottat felesége s gyermekétől, rokonsága s barátaitól, közben szemzett az eső, azután feltették a koporsót a halottas kocsira, s megindult a menet, szép számmal gyűltek össze a résztvevők, ott volt Holló szolgabíró, Batky számvevő, Sáska főjegyző, a bíró, több tisztviselő, az elöljáróság tagjai, a rokonok közül Tekesék, Szappanos a feleségével, a Bekesek, Polákék – öreg és fiatal, asszony és leány –, Sáskáné, Daloska Juta [?] és Sanyi. S Tóthfalusy, az öreg Pomory, s ,ég egy csomó más; elkísértük a református temetőbe, ott az öreget rövid úton leeresztették pihenőhelyére, dübörgött a föld, amint a koporsóra hányták; rövid negyedóra s jó öreg Retkes András az anyaföld méhében szőtte tovább álmait. Béke vele! Míg a hántolás történt, eltűnődtem az emberiség múlandósága felett, azután ballagtunk haza, én Tóthfalusyval beszélgetve a temetésen. Boros Lajosék is ott voltak a kisleányukkal.

Otthon kényelembe helyezve magunkat, rendet csináltunk, azután beszélgetve vártuk a vacsorát. Retkesné a hantolásnál sírt, Antin nem igen mutatkozott valami nagy gyász, ami utóvégre érthető, mert az öreg már régóta betegeskedett, s nem váratlanul jött a halála; vacsorálás jóízűen, quaterkálás. 7-kor felöltöztem, kocsira ültünk, s hajtattunk ki az állomásra.

Elfeledtem registrálni, hogy szegény öreggel a Vásártéren kétszer is megállt a Vilma ló, és nem akart indítani, koszorú meg csak a mienk volt egyedül, úgy látszik, itt ez nem szokás. Fischernél még megittunk fél liter bort, s azután 8-kor döczögtem haza a vonattal, olvasgatva. ½ órai késéssel érkeztem, Mari várt reám, elballagtunk haza, beszélgetve, elmondottam az eseményeket; otthon vetkőzés, fekvés (K), azután nagy fáradtan alvás.

Az idő változó, nagy részt komor, borult, d.u. 3-kor szemzett az eső rövid ideig, esti 8 és 9 közt azonban jócskán esett; reggel 19 f, esti 11-kor 16 f; idehaza erős szél is volt.

Az előző bejegyzés: 1914.07.03.
A következő bejegyzés: 1914.07.05.