Pünkösd, vasárnap. Reggel későn fel, rendezkedés, s le az udvarba, ablakporlás, fel, a tisztolkodást bevégeztem. Formannal a menage miatt összevesztem, megmondtam neki a véleményemet Rasch [a számláló altiszt] előtt, egy szót sem szólt, spenátot [spenótot] számolt ki ilyen ünnepre; a kezeimről a bőr lemegy, az ezredorvost bolonddá tartottam, borotválkozás, nagy mosdás. Gyönyörű szép nap van. Felírattam magam a rapporthoz, reggeli 4 óráig időntúlra s parancsszabadságra, mindent díszbe helyeztem. Tegnap szalmazsákmosás s vászonnadrágmosás. A kék nadrágot ismét bevarrattam; még az ily nagy ünnepeket sem respektálják, a [löveg]hüvelyeket kellett tisztítani s bevezetni. Menagera az én [gombócomat] s Pauser gombóczát vágtam be, heverés s olvasás; Sanson memoirai [lásd itt] nagyszerűek, élethűen ecseteli a viszonyokat 1686-tól, amelyben egyik őse, Charles von Longval hóhérrá lett. Parancs nem volt, kártyázás 4-ig, aztán kávéfőzés, fehéret, magam; vacsorázás, olvasás, díszbe helyeztem magamat, s ki ¾ 6-kor, sétálás: Heulos, tér, Seufzer sétány s Fernwald felé, 9 tájt Katit fogtam elő, s kivezettem a lőportorony felé, s ott szerébe levágtam (Kéj), 10 után elválva, Weibertrotzba sörre, onnan el, a térre, a Spital utczában találkoztam Kristof Rézivel, Oesterreicher volt kedvesével, hosszas reábeszélés után megkaptam (Kéj), onnan sétálás, s lassan haza, a gyakorlótért megnéztem a holdvilágnál, gyönyörű szép júniusi éj volt.
Az iglaui Kórház utca (Spitalgasse) korabeli képeslapon; a naplóíró összesített „hódításainak” Rézire vonatkozó sora (dátum, életkor, név, nemzetiség) a naplóban.
Az előző bejegyzés: 1889.06.08.
A következő bejegyzés: 1889.06.10.
Utolsó kommentek