Reggel későn fel, rendezkedés, tisztolkodás s be, iskola, mondhatom nem valami tartalmas, aztán előkészítése mindenféle apróságnak (ólom raklevél). Naplóírás, az idő hideg, de nem igen nagyon. Tegnap a mázsába estem bele, de még elég szerencsésen, úgy hogy bajom nem történt. Hlovkay nevezetű egyén van ide helyezve Papesch helyébe, ki beteg, ezt az ipszét letromfoltam, úgy látszik megijedt a munkától, mert máris beteget akart jelenteni. 11 után el beretválkozni, s onnan Ferihez, onnan el, Ödönnel találkozva, czigarettehülsnit [cigarettahüvelyt] vettem; onnan haza, ebédlés s aztán el Odushoz [az előző nap megismert leányhoz, Odrus/Odus Juliskához], de az nem volt otthon. Vissza, nagy tisztolkodás, nadrágvarrás. Fűtés, olvasás. A szobaasszonyom [Borosné] igen furcsa szemeket vet nekem, nem tudom mire vélni. 5 óra tájt jött Eszti (K.) valami féltési históriával, de megnyugtattam, hazakísértem karonfogva, tervezgetés a jövőre nézve.
Onnan gőzmotor sebességgel ki a Szondy utczába, az Isten háta mögé, ott várt reám Metykó K., beszélgetés, kis időzés után el, élénk csevegés, helyzetemet magyaráztam; amint veszem észre, kezd bódulni a nőstényke, szintén karonfogva vitorláztunk a házáig.
Onnan sietve el Odrushoz, az nem volt honn, de Molnárné, később előbbi [Odus] is hazajött, beszélgetés, sehogy sem akart a kicsike kivonulni azon vallomással, hogy áldott állapotban van, amit Molnárné megmondott nekem délután. Molnárné lefeküdt, a kicsike – kinek szép szemei vannak s arcza is csinos, csak az arcz kissé himlőhelyes – kezdett simulni hozzám, de sehogy sem egyezett bele azon kérelmembe, hogy adja át magát nekem; végre reávettem, hogy lefeküdt, s én szinte [szintén] levetkőzve, hozzá feküdtem, szorongatások, sóhajok, könnyek, eskük, biztosítások s csókok – forrók – egész özöne, míg végre gyenge ellenkezés után magaménak neveztem őt (K.).

Az első – és nem utolsó – idei hódítás megörökítése a napló összegző statisztikájából.
Az előző bejegyzés: 1890.01.18.
A következő bejegyzés: 1890.01.20.
Utolsó kommentek