A magyar Švejk

[Írtam] Lukácsynak [Lukácsy Sándornak?], [november?] 4-én felelt, hogy nem tartozik; a hadnagy s tiszthelyettes nyargalnak rajtam, levittek az őrszobára, ½ óra múlva felhozattak.

Esztitől küldeményt [kaptam].

Reggel 3-kor értünk végre Iglauba, felbandukoltunk egy komisz világítatlan úton a kaszárnyába, ott voltunk 7 óráig, aztán elmentünk a kiegészítő hadparancsnoksághoz, mielőtt jelentkeztünk besnapszoltunk; engem a 15. századhoz, Klobetzet a 9-ikhez osztottak be, egész oda voltam, pénzem kevés; felöltöztettek, s már délután kivonultam velük, s így megy ez napról-napra, szomorú egy élet. Naponta kétszer megyünk ki. A napokban a kantinossal vesztem össze, Chromek hadnagy ezért 4-szer menetöltözékben vonultatott ki, pedig nekem volt igazam, mert „Diebsgesindének” ['csőcseléknek'] nevezte századunkat, s én kikeltem ellene; szerencsémre jó szakaszvezetőm van, aki csak egyszer vonultatott ki. Esztitől, Sanyitól, Annáéktól, Zsófitól levelet kaptam,

ahol koplalás, pénzem nem volt, kevés pénzfaszolás után délután elindultunk a már ismert Nord-Westbahn[hof]ra, a 81-ik [gyalog]ezredhez 5-en. Ott időzve, magyar parasztokkal találkoztam, kik kivándoroltak, holmi útbaigazításért 1 frt kaptam tőlük, úgyse volt már egy vasam sem, 9-kor felültünk [a vonatra], komiszkodások.

Az előző bejegyzés: 1886.10.03.
A következő bejegyzés: 1886.10.05.

Nagy hőség közt értünk este 6-kor Bécsbe, féktelen komiszkodások közt mentünk a transportházba,

Az előző bejegyzés: 1886.10.02.
A következő bejegyzés: 1886.10.04.

Délelőtt kiszöktem Esztihez, ott magam rendbe szedve, bendőt megrakva, Sanyi anyjához, onnan Medetzhez, s onnan ki, 5-kor összeszedve magam, egész csoport [besorozott] a bécsi hajóállomásra mentünk, a hajóra felülve, 6-kor búcsút intettünk kedves szép szülővárosomnak [Pestnek]. Egy kollégám akadt, aki szinte [szintén] a 81. ezredhez vonul be Iglaura, ahová be vagyunk osztva. Mulatgattunk a fedélzeten, de a hideg beszorított alája, ott egy kis leánnyal ismerkedtem meg, kitől Komáromban, hol kiszállt, máris szenvedélyes csókok s könnyek közt váltunk el.

Az előző bejegyzés: 1886.10.01.
A következő bejegyzés: 1886.10.03.

Reggel Esztihez, onnan nagy sírás közt elbúcsúzva, Annához, ugyanaz a jelenet kisebb mértékben; nagybátyámtól már tegnap, keresztanyáméktól kedden [búcsúztam el]; Gazsi 2, keresztapám s nagybátyám 1-1 forintot adtak. Onnan a piaczra. Sanyi anyjától elbúcsúztam, Jancsival ugyanaz a jelenet, végre át, rendbe szedve magunkat, nekiálltunk inni, be is nyakaltunk szerencsésen. Hatalmas duhajkodás közt nekiindultunk eme nehéz útnak, bevonultunk. Sanyi könnyek közt, hozzáteszem, az elsők, amelyeket nála láttam, búcsúzott el tőlünk, szokatlan látvány volt. Ahogy beértünk [a Három Nyúl laktanyába], bezártak, de kisvártatva ismét kiengedtek; kiszöktünk, ismét haza, onnan ismét vissza, aztán Jancsi előbb, s utána én mentünk a transporttal a Valero kaszárnyába, ott minden sarokból zene szólt, káromkodás, lám, egész vásári zsivaj, végre fekvés, alvás.

Az előző bejegyzés: 1886.09.30.
A következő bejegyzés: 1886.10.02.