Reggel ½ 4-kor fel, tisztolkodás, kávézás, a csutorámba [kulacsomba] is töltöttem kávét, örülök, hogy már vége lesz ennek a czigány életnek [a hadgyakorlatnak]. 6-kor elindultunk, 1 órai pihenő után szaladólépésben rohamot tettünk Konitzra, nem lőttem, a rohammal az ütközet befejeztetett, mert az ellenség visszavonult. A csapatok összevonultak a szemlére, a király a szemlét ¼ 12-kor tartotta, ellovagolt előttünk fényes kísérettel, kétszer láttam őt. Aztán elvonultunk egy helység előtt, pihenő, főzni kezdtünk, de még meg sem langyosodott a víz, máris riadót fújtak, felrakódva Prossnitz felé indultunk. Kosteleczben 1 órai pihenő, Coufallal, mert vízért kellett menni, hatalmasan összetűztem, vízért mentem, a conservát hidegen bevágtam, pihenő után nekiindultunk, óriási port verve fel. ½ 7-kor értünk Prossnitzba, csinos város, lakói nagyrészt takácsok, szép leányaik vannak, a vasúti állomás előtt leszerelés, főztünk. Coufallal kibékültünk, s együtt a vendéglőbe, 4 pohár sört s 2 pár kolbászt fizetett, éneklés a táborban, amely csak úgy hemzseg a sok czivil s nőstény által. Az ezredes az egész ezredből egy kört formáltatott, s tudtunkra adta a király megelégedését s dicséretét, s azon ígéretét, hogy ezen szép ezredet mindig szem előtt fogja tartani. Mi szépet talált rajta, nem tudom. A legénység meg a tisztek versenyt ordították a Hochokat [„éljen”-eket]. Wyhaniknak [Wyhnaliknak] sokat nevettem, aztán a földön fekve, bornyúmat [borjúmat, hátbőröndömet] a fejem alá véve, elaludtam. 12-kor fel, bementünk az állomásra, s beszálltunk, csakhamar ismét aludtam.

Az előző bejegyzés: 1887.09.02.
A következő bejegyzés: 1887.09.04.
Utolsó kommentek