Vasárnap van, öltözés, tisztolkodás, 9-kor le a próbaterembe, ott a fekete-sárga hymnust tanították be, alig voltam ott pár perczig, máris juxot csináltam [tréfát űztem] a karmesterből, az ezredes is ott volt; felhívattak a századrapporthoz, hol Mörk parancsára voltam, az öreg hatalmasan zörgött, s morálist prédikált, aztán fenyegetett, hogy lefokoztat; azzal bocsátott el, hogy meg fog büntetni; azért volt a história, mert a hátvédem énekelt, de azt nem vették [észre], hogy elől 4 század énekelt. Pénzfaszolás, a bornyúbőr tornisztereket [tarisznyákat] kicseréltük fehérekért. Künn fagyott; ami a szabadságot illeti, nem tudom, mi lesz belőle, az öreg nem akar sehogy sem. A szobát vizsgálta, morgott amellett. A könyvet kicserélni küldtem [a kölcsönkönyvtárba], menage, s aztán átvettem a szolgálatot, inspekczióm van. Délután hatalmas hózivatar, az öregnél s Höpplernél voltam. A szobaleány ugyancsak pirul; haza, olvasás, kártya, nyertem, vacsorázás; Weywoda mint napos ½ 7-ig volt künn, én ½ 8-tól 9-ig Lisinél. Kártya, vesztettem, haza, csikorgós fagy. Lefeküdtem, délután az öreget meginterpelláltam, úgy hiszem, engedni fog.
Az előző bejegyzés: 1887.12.10.
A következő bejegyzés: 1887.12.12.
Utolsó kommentek