Zöldcsütörtök. Tisztolkodás, 1-kor lefeküdtem, reggel ½ 7-kor fel; tegnap gyönyörű langyos tavaszi nap volt, tisztolkodás, s bevásárolni, valami tíz vas nyereségem volt mellette. Apróbb mászkálások, a század 8-tól ¾ 9-ig fegyverreli gymnastikát, s 9-től 10-ig fegyver- s lőfogásokat csinált. Mörk a századrapportnál a sapkám rózsájának benyomott volta felett ütközött meg. Gyönyörű szép tavaszi nap van; menage, tisztolkodás, a szolgálatot átadva, leszereltem. Fröhlich ismét egészséges. Hangulatom nem a legjobb, várakozásom feszült, hogy ugyan ki emlékszik meg rólam az ünnepek alatt. Esztitől semmi hír, még egy próbát fogok tenni, ha ez sem sikerül, fel fogok vele hagyni. A legénység fel van háborodva Mörk azon eljárása felett, hogy most, midőn szabadnapjaink vannak, foglalkozást csinálnak velünk. 2 órakor iskolába, ebéd után iskolában voltunk, s aztán az udvarba mentem, a 16. századbelieket vettem kissé a nyelvemre; tisztolkodás, mosdás, borotválkozás. 3-ig iskola, aztán ¼ 5-ig szobafegyverreli lövészet, 5 lövés közül 4 talált. Zubbonyban parancsra, s éppúgy ki Heulosra s Kálváriára, onnan 6-ra haza, köpenyt felvéve, Leopold utczába, ott kávézás, kártya, czudarul esett a kártya, vesztettem. Fekvés, merengés, el vagyok lágyulva; gyönyörű szép langyos est volt, a hold oly ragyogó szépen jött fel. Hazámra gondoltam, s összehasonlítva jelenlegi helyzetemet a múlttal, majd hogy nem könnyek tolultak a szemembe, de megnyugszom, nemsokára fog ütni a szabadulás órája, vagy bele fogok veszni. Nekem már tout egal.
Az előző bejegyzés: 1888.03.28.
A következő bejegyzés: 1888.03.30.
Utolsó kommentek