Reggel fel, az előbbi ismétlődött, nem fűtöttünk; menagera burgonya, Seidl ismét csempészett valamit, délután ½ 1 tájt jöttek a [Znaimban állomásozó] 99. ezred 3-ad éves szolgái, kik most mennek szabadságra. ½ 3-kor jött be szobánkba Pfeifer báró vezérőrnagy, az új félhadtestparancsnok, czudarul a szemébe néztem. ½ 5-kor a munka vége, Esztinek egy levelet írtam, amelyet kicsempésztetek eggyel, aki kibocsátatik; a naplóimat átírtam, Jenknertől tintát s tollat s papírt csempésztem be. Durva papírból borítékot csináltunk, s komiszkenyérrel ragasztottam be, nem tudom, nem-e fogják el. 5-ig munka, aztán sétálás, fekvés, merengés, alvás. Egy a ma megjött kanáriak [sic] közül bennünket is üdvözölt, szegény fiú, talán szinte [szintén] be fog jönni. Ma éjjel Sándorral és anyámmal olyan furcsát álmodtam (Mgmls), alvás.
Az előző bejegyzés: 1888.11.26.
A következő bejegyzés: 1888.11.28.
Utolsó kommentek