Vasárnap van. Reggel későn fel, rendezkedés, tisztolkodás; betegvizsgára, ma nem tartják bűnnek, ha beteg az ember, 2 port adott, s azt írá a betegkönyvbe: „Bleibt im Bette liegen” [ágyban fekve marad]. Az idő meglehetős szép, a fák már zöldek; Samonigg ma reggel utazott el, hála Istennek. A köhögés, mint kezdem észrevenni, felhagy, csak a fejem bódult, s náthám van még. Kártyázás, menage, nagy mosdás, s utána ismét kártyázás; parancs, én feküdtem s olvastam, parancs után ismét kártyázás, de aztán nekidühödve, felhagytam vele, s lefeküdtem olvasni. M[uszil]. Feritől rövid pár sorban megkaptam a gyászhírt, hogy anyja agyszélhűdésben 3-án reggel meghalt; megrendített e hír, ki tudja, mennyit árt vagy használ [többek között a 200 forintos tartozás ügyében], különben sajnálom szegényt, mert sok jót tett értem. Vacsorázás, merengés, nem bírtam elaludni, vagy 6 csöpp ópiumot vettem be, s elaludtam.
Az előző bejegyzés: 1889.05.04.
A következő bejegyzés: 1889.05.06.
Utolsó kommentek