Sok év eltelte után hősünk ismét külföldre utazott – ezúttal önszántából, bécsi és morvaországi atyai rokonai meglátogatása céljából, felesége, Mari társaságában. Az elkövetkezőkben végigkövethetjük ezt az éppen 100 évvel ezelőtti, nem mindennapi utazást – nap mint nap. A sorozat tizenegyedik része.
Reggel ½ 7-kor felébredtem, de tovább aludtunk 8-ig, azután nagy nehezen fel, rendbe szedtem a ruhámat, reggelizés, Mari kitakarított, azután Mari rendbe szedte magát és ruháját, én meg a naplómon dolgoztam, de nem bírtam befejezni; toilette, testgyakorlatok, tisztolkodás, felöltözve ½ 11-kor elmentünk, s az N.b. 63 kocsikkal – ez az itteni villanyos kocsijelzés – kimentünk Schönbrunnba;
hát bizony a Margaret[en] városrész meg Mödling úgyszólván siralmas benyomást tesz, a császári park azonban valami remek, gyönyörű fák, XVII. századbeli baroque stylusban épített 3 emeletes kastély, impozáns méretű, hasonlít a mi volt budai várlakunkhoz, óriási előudvarral, az egyes pontokon Burggendarmokkal [palotaőrökkel], remek volt a Gloriette előtti térség 4 emeletnyi magasságú nyesett fafalaival, amelyekben lugasok vágva, s ezekben fehér márványszobrok a görög mythológiából, gyönyörű virágágyak, színpompás kép, mondhatni; Mari, míg az eső elállt, meghúzta magát az erkély alatt, ¼ 1 után elindultunk megnézni a császári állatkertet, amely valóban remek; oroszlány, királytigris, elephánt, zebu, lama, antilopok, majmok, egy sereg szárnyas állat, mind annyira szép ketrecben, jól tartva, tisztán; megnéztük a remek pálmaházat, hát el kell ismernem, hogy remek valami, és méltó egy ország uralkodójához, s szép tőle, hogy a népnek circensem gyanánt engedi át a nyújtott panem mellett, csak az fájt benne, hogy a fenntartásához a mi pénzünkkel is hozzájárultunk, anélkül, hogy a magyar király csak mutatná szándékát annak, hogy hű? magyarjainak létesíteni szándékozna valami hasonló intézményt; hát ehhez képest a mi állatkertünk valóságos szatócsbolt, szinte sajnálatos, éhesek voltak a párák benne; remek szép fasorok, gyönyörű rétek, a park egy része reserválva van s kerítéssel ellátva, amelyek vasajtaján még Maria Theresia M. T. monogramja ragyog egy idomtalan császári korona alatt. Jó 2½ óráig tartott, míg megnéztük a valóban fejedelmi állatkertet, hatalmas érzés lehet a tudata annak, hogy ez az intézmény neki köszönheti fenntartását, amely szerényen taksálva 1000000 koronába kerülhetett.
Kifáradva, úgy physicailag mint erkölcsileg, kibandukoltunk, egy-egy fenyőágat törve le emlékül; a Dreher-parkba, ahol ettünk egy pár bécsi virslit, megíva két-két pohár sört, innen azután villanyoson hazamentünk;
néném [Kati néném] theát főzött, én nekiálltam czigarettát csinálni, miben Mari is segített, azután Mari Micivel diskurált, aki a kézimunkájából adott neki két darabot, azután rendeztem naplómat, amivel végezve, tisztolkodás, s elmentünk Marival Franczka nénémhez azt is meglátogatni; vittünk a kis Lowetinszky Ferdinándnak egy csomó czukrot, aminek nagyon megörült. Néném theát főzött, ami jólesett, bevágtam hozzá 3 fánkot, és elbeszélgettünk egyről-másról, azután néném elkísért bennünket egy darabra, ez is Pepire panaszkodik. 9-re hazaérve, beszélgetés, sörözés, ¼ 11-kor lefeküdtünk, mert már fáradtak voltunk, ez [Mari] még brablált [?] egy ideig, azután alvás. Az idő kellemetlen, délután 4-ig borult, czudar hideg szeles, az eső is esett délben vagy 2 órán át, úgy 17 f volt.
Előzmény: 1910. augusztus 3.
Folytatás: 1910. augusztus 5.
Utolsó kommentek