Reggel fel, rendezkedés, tisztolkodás, nagybátyámmal szóvitába elegyedtünk, amelynek igen éles jellege lett, megtagadta kölcsönbe adni kabátját, ez aztán szép rokon, keserűséggel a szívemben, kabát nélkül el, s reggelizve, kibandukoltam, azt beszélve hozzá, hogy szűrt akarok venni, azért nem hoztam kabátot. Némethtől bundát kértem, estig kölcsön ideadta. 10-kor a transitóra mentem, tízóraizás, olvasás, füstölés. Délben Brauneckernél ebéd s olvasás. 1-kor ismét a transitóra, ott ¼ 6-kor elkészülve, Soretzcel el a XII-esbe czukrot rakni, ami igen komisz dolog, mert ellenőrizni teljes lehetetlenség. ½ 8-kor el, lóvonatra ülve, s be a Szikszayig, onnan Koplerhez, ki már csinálja a kabátot, holnapra ígérte. Onnan haza, tisztolkodás, naplóírás. Nagynéném mégis érez irántam, tésztát hagyott számomra, szegény. A lábaim iszonyatosan szenvednek a czipőben, de nem tehetek egyelőre semmit se. Az idő reggel nem igen hideg, aztán pedig igen enyhe volt, a hó csak úgy olvadt, de borult volt, este ismét fagyni kezdett. Fekvés, olvasás, merengés, alvás. Soretz, Barta s Szentkirályi holnaptól kezdve a központban lesznek mint kisegítők, ami igen szép sinekura [állás, melyben tényleges munkát nem kell végezni, de jó fizetést nyújt].
Az előző bejegyzés: 1889.12.12.
A következő bejegyzés: 1889.12.14.
Utolsó kommentek