Lowetinszky János József 1914. december 11-én feleségével, Marival leutazott Budapestről Kunszentmiklósra volt kollégájához és barátjához, Retkes Antihoz, hogy levágják a közösen megvásárolt 157 kilós hízót. Az alábbiakban a december 12-i jól sikerült disznóvágás, valamint a másnapi – nem zökkenőmentes – visszautazás részletei olvashatók.

1914. december 12.:

Szombat, az első disznóölésünk. Reggel már 4-kor nagy sürgés-forgás, Mari 6-kor felkelt, én még heverésztem, Mari nagy lelkendezve jött, hogy nézzek ki, hát a kertben magasan lobogó lángok között perzselték le a gyesznyócskáról a szőrt; én is felöltöztem, s mentem ki.

Balogh Imre volt a böllér – t.i. aki a hentesmunkát végzi –, Kelemen – akitől a disznót vettük -, segédek, no meg az öreg István és az asszonyok; én meg Anti néztük. Pörkölés után leöntöttük hideg vízzel, azután lemosták forró vízzel és éles késekkel vakarták – inkább hámozták – a disznóról a szőrt. Közben megjött Fábián hentesmester is, akinek leánya – Mariska – [a] mi fehér madarunkkal [a naplóíró fiatalon, 1909-ben elhunyt leányával] járt iskolába; az azután szétszedte szakszerűen a disznót, amelyet a baraczkfára kötelek segítségével hátsólábainál felhúztunk, kettéhasította, és kiszedte belőle a belső részeket, azután megmértük; lement „életre” [tiszteletdíjra] 27 kg, s oly remekül vágta ketté a disznót, hogy úgy a mi, mint Retkesék fele 65-65 kilogrammot nyomott. Azután be a konyhába, ott Fábián szakszerűen szétszedte, kikerekítette a sonkákat, kivágta a karmanádlit [a sertésgerincet], és a továbbiakat reánk bízva, elment. Most azután Balogh és Mari leszedték a szalonnáról a húst, sortálták [szétválogatták] a húsneműeket, besózták a szalonnát s a füstölnivaló húsneműeket; időközben dél lett, Anti is hazajött persze, megreggeliztünk, Mari ugyancsak szedegette a jóféle papramorgót [pálinkát], én is bevettem egy kupiczát, s kávé után egy falatnyi sajtot bevéve, megittam reá két pohár bort, s néztem beszélgetve, hogy dolgoznak.

A kolbászhús kész levén, válogatva azt, megdaráltuk húsdarálóval, közben főzték a hurkának és a disznósajtnak való húsokat, meg a töltelékhez való rizsát; ebédlés, elbeszélgettünk, quaterkázás [borozgatás], én nem a legjobban érezve magamat, ledűltem egy órára a szobában, azután 4 tájt kimentem, a kolbász már meg volt töltve. Balogh előbb fokhagymát aprított finoman össze, azután fél liter forró vízbe beletett ehhez 1 kanál törött borsot, 1 kanál édes-, egy kanál erős paprikát, ezt összevegyítve a hústömeggel, alaposan megsózta, s az előbbi decoctumust [decoctumot, vagyis főzetet] reáöntötte, azt átgyúrta, megsózta, s beletöltötték az időközben megtisztított belekbe. A hurkatöltelék is meg volt vágva, azt is megtöltötték, azután a disznósajt mindenféle vagdalékával töltötték meg a gömböczöt, annak húsát előbb megfőzve, azután a kész gömböczöt főzték ki, miután előbb a hurka lett kifőzve, ezekután összeaprította Balogh a mireánk eső szalonnarészt, lett egy középszerű dézsával, a hájat Mari nem vágatta bele. Mennyi zsír, mennyi piszok, nem szeretem nézni az ilyet, Mari azonban elemében volt, s dolgozott nagy kedvvel, de estére kifáradt ő is. Fütyörésznek, a kutyának volt szüretje, meg a macskának, de hálásan is néztek reám.

7 után disznótoros vacsora, de keveset ettem csak, inkább a bor ízlett, s elbeszélgettünk, hallgattam Baloghnak – az ősmagyarnak – a beszédjét, s figyeltem az eszejárását; s érdekes, azt mondja többek közt, nem engedi Imre fiának a nősülést, mert gyenge, s így satnya ivadékai lesznek – nézd, nézd, hol üti fel a fejét a fajnemesítés; továbbá ágál az ellen, hogy a kisbirtok megoszlik a sok gyermek miatt – lám, lám, a kis magyar parasztnak az agyában a mágnás kaszt latifundiumos alapelvei, hiába: vér csak vér marad. 11 után már hangosabb kezdett lenni az ipse, mire bezártuk a mulatságot, elment. Utána fekvés, s nemsokára alvás.

A disznóölés eredménye 35 liter zsír – több is volt valamivel –, 2 ½ kilg háj, 8 hurka, 12 szál kolbász – ki kisebb, ki nagyobb –, egy disznósajt, egy főzet pofacsont, egy főzet kocsonyaféle, egy lapoczka, egy hátsósonka, és vagy 10-12 egyéb füstölnivaló hús, no meg 1 klg szalonnát füstöltettem; fizettünk a fél disznóért 102 koronát, de mindent számítva, utat is, benne lesz kilója átlag 157 fillérben [1 korona 57 fillérben], holott most a szalonna kilója 2 K 20 f, a zsír kilója 184 fillér, a sonka s a karmanadli persze drágább, s a kolbásznemű szintén. Megjegyzem, hogy a fűszerszámot [fűszereket], miegyebet Retkesék adták, értéke 1 K 20 f – azután meg fát, ami elfogyott 3 Korona értékű, az a rengeteg edény, ami ehhez kell; és hogy hát ezt Budapesten legfeljebb a legkülsőbb perifériákon lehetne elvégezni, és ott sem így, mint itt. Hála Istennek, hogy így sikerült.

Az idő gyönyörű, szép derült volt. Reggel deres, ködös, - 1 fok, esti 6-kor 6 fok volt. Még elfeledtem felemlíteni, hogy bélzsír is maradt vagy 1 ½ klgnyi s 2 kgnyi tepertő.

1914. december 13.:

Vasárnap. Reggel 8-ig nyújtózkodtam, kipihenve magamat, Mari 7-kor kelt, és nyomban nekiállt a zsírunkat olvasztani egy bográcsban és egy lábosban. Felkászálódva, kimentem én is, beszélgettünk, reggelizés, folyt a zsírolvasztás nagyban, hordogattam szorgalmasan a kútról a vizeket, teleöntöttük a vindelyt [a zsírosbödönt] zsírral és hideg vízbe tettük, hogy megfagyjon. Toilette, megterítettem, dél lett, mire a mi zsírunk ki lett olvasztva. Anti is hazajött, megebédeltünk, quaterkázás, azután megkérdeztük, mivel tartozunk, s kifizetett Mari 102 koronát mint a fél disznó járandóságát [árát], és így el vagyunk jó időre látva elemózsiával. Vittünk le [Retkeséknek ajándékba Budapestről] 2 klg kávét, naptárt, gesztenyét, szivart, czigarettát. Anti 2-kor bement a hivatalba, megköszöntük a szívességét, azután elbeszélgettünk. Retkesné csomagolt, adott mákot, tojást, tejfelt, túrót, tejet, almát, 2 csirkét, hát mit lehetne többet; leheveredtem kissé, 4-re felöltöztünk, megbeszéltük a pulyka elhozatala dolgát, s ¼ 5-kor elindultunk az állomásra.

¾ 5-re odaértünk, s vártuk a vonatot, amint ott várunk, bejön egy katonavonat katonákkal a Jiceni [Jičíni] 74-ik gyalogezred egy százada volt, csupa csehek, útbaigazítottam őket a vendéglőbe, ahol ez a zsivány Fleischer [a vendéglős] 24 fillért kért egy pohár sörért; elmondotta egyikük, hogy vannak köztük olyanok, akiket a készenlét fogott le, mert eltörték a fegyverüket, s megtagadták a szolgálatot, s most viszik őket le a harczba; hm, szép kis banda, úgy-e a finom „Sokol”-izmus mit eredményezett.

A vonatunk 5.20 helyett 7.45-kor indult meg nagy keservesen, tele zsúfolva, alig bírtam felrakni a holminkat; a jegyemet hazáig sem lyukasztották át. Laczházáig künn álldogáltam [a folyosón], azután beülhettem. A vonat minduntalan meg kellett hogy várja a Budapestről jövő teher- és katona- meg vörös keresztes vonatokat, az utasok ismételték, hogy Aranydovácnál nagy vereséget szenvedtünk, s Valjevó ismét a szerbek kezén volna, szép kis história, lehetnek odalenn, és most nyakra-főre küldik le a katonaságot, újonczot keverve reservistával [tartalékossal] kiköszörülendő a csorbát. Finom kis hadvezetőség ez, mondhatom, még a készet is kiereszti a mafla kezéből.

Nagy nehezen 10-re beértünk Keletire [a Keleti pályaudvarba], jön egy emeritált [kiérdemesült] vigécz-forma zsidó atyafi, és „utat”, „utat” követel magának; gondolom, „majd vársz, zsidó, amíg leszállok”; kisül, hogy ez az alak orvos, s azt nézte, nincs-e közöttünk cholerás; hát én honnan tudjam, hogy orvos, ha semmiféle ismertető jele nincsen, sem nem szól; az ipse visszament, s azt mondja, „jó, akkor itt maradunk”, s egy rendőrt állít a kocsi elé; én sem voltam rest, és szépen átmentem a másik kocsiba, ott leszálltunk; a rendőr kérdezi: „ebben a kocsiban jöttek?”, játszom a simplicismust, hogy Kunszentmiklósról jövök, „de mondja, ebben a kocsiban?”, „persze”, mondok, „ebben”; megszagoltam a pecsenyét, hogy az orvos rajtam akarja a bosszúját tölteni, így hát eliszkireltem a holmimat, megvámoltatva a megvámolandókat; villamoson el Hantzmannékig, s onnan haza.

Otthon a fiatalok [az albérlők] megvoltak; Szodoray hozott egy üveg pálinkát, más nem keresett; vetkőzés, Mari nyomban hozzálátott a hozottak ki- és elrakásához, én meg rendet csináltam. ¼ 12 lett, mire az Isten áldása s fáradtságunk gyümölcse el volt helyezve. Fekvés (K), azután alvás.

Az idő komor, borult, egész nap esett az eső, hol többé, hol kevésbé, olyan volt mint egy octóberi nap; reggel 4 f, esti 10-kor 5 f volt.