A naplóíró Lowetinszky János József 1928 nyarán, több mint 62 évesen fürdött először a Balatonban. A háromnapos siófoki kiruccanást magányosan, felesége (Mari) nélkül vitte végbe. Az ingyen szállást annak köszönhette, hogy két évvel korábban - mint a Budapest Székesfővárosi Szobafestő, Címfestő, Mázoló, Aranyozó és Fényező Ipartestület jegyzője - annak ellenére kiadta Balla Józsefnek a munkakönyvét, hogy a segédi vizsgán megbuktatta a bizottság. A hálás szülők siófoki panziójukban tejben-vajban fürösztötték hősünket, aki rövid balatoni nyaralása során nemcsak vígan lubickolhatott a magyar tengerben, de a strandon alaposan megszemlélhette a női fürdőruhákat is.
1928.07.19.:
Először fürdök a Balatonban. Csütörtök.
Nyugtalanul töltött éjszaka után ½ 6-kor fel, rendezkedés, toilette, testgyakorlatok, reggelizés, felöltözve, 7-kor rövidesen búcsút vettem Maritól és villamoson át Budára a déli vasúthoz [a Déli pályaudvarra], és ott elhelyezkedtem a vonat siófoki kocsijában, 7.55-kor kirobogtunk, gyönyörködtem a Dunántúl áldott és szép cultúrájában.
Elénk tárult a velenczei tó az ő nádrengetegével, azután jöttek egymásután az állomások. Székesfehérvár az ősi koronázó és temetkezési város, utána az ismert balatoni üdülőtelepek teli hanczúrozó néppel. Valami Baum nevezetű szerelővel diskurálgattunk.
10.40-kor érkeztünk Siófokra, ahol Balla József már várt reám, üdvözlések, elvezetett a már Veszprém vármegyében lévő és Kiliti községhez tartozó Sió sor 4. sz. a. levő pansiójukba; egy emeletes, eléggé impozáns, hűs, árnyas kerttel bíró ház a Sió partján.
Bemutatott szüleinek, bort és ásványvizet hozott, ami felüdített, megbeszéltük a dolgát. 2 tájt a vendégek gyülekeztek, ebédelés, hatalmasan és jóízűen borozgatva szép csendesen. 3 után leheveredtem az I. emelet 14. számú szobámban és aludtam kissé, kicsomagolva a holmimat.
5-kor felkerekedtünk Ballával és elmentünk a nagy strandra. A község kedves benyomást tesz, ápolt, öntözött, jó, karbantartott utak, sok-sok fa, virág, kert; nagyszámú, főként fővárosi nép mindenféle lehetetlen szabású és színű fürdőtoilettekben, úgy a hím- mint a nőnemű; kacsáznak, vihánczolnak, trécselnek az utakon.
Levetkőzve és felvéve a fürdőtricót, nekimentünk az öreg Balatonnak; vize kellemes, langyos, a homokja bársonyos, jó pár száz méterre mentünk befelé és még csak hasig ért a víz, de rövidesen elkezdtek a habok tarajosodni; nem tudom, örömében-e, bánatában-e, hogy meglátott, elkezdett a Balaton – amint a nótába [Hullámzó Balaton tetején] is írva vagyon – „hullámzani”, és mondhatom, respectabilis energiát mozgatott meg tiszteletemre, úgy, hogy alig bírtam megállani, és görgetett ide-oda mint egy hordót; de nagy élvezet volt, és felfrissített, de egyben ki is fárasztott.
A nap búcsúzóban volt, mikor kijöttünk, áldozó vérvörös sugarai végigragyogtak a magyar tengeren, mintegy nyájas biztatásul nekünk, szegény magyaroknak, hogy van nem csak régi dicsőség, de van és lesz még fényben részünk. Tihany, Csobáncz és a többi regényes emlékek tárháza a túlsópart kéklő hegyein jelezte a múltat.
Felöltözve, a sétányon mentünk haza, amely el volt lepve pihenő, üdülő s andalgó néppel, persze zömében pesti semita [zsidó], és csodálatos, a hajdan híres szép zsidó nőknek és leányoknak nyoma sem volt, úgy látszik, a nagy vérkeveredésben ez a faj is degenerálódott; hja! nichts auf dieser Welt is Ewig, selbst der schönste Jude wird schäbig ['semmi sem örök ezen a világon, még a legszebb zsidó is kopottá válik'].
Megnéztük a Sió zsilipjeit, harsogva, zúgva, nagy erővel törtetett a Balaton felesleges vize a zöldes-kékes, csendes Sió medrébe, hogy még egy méteres esésen túlküzdve magát szép nyugodtan és csendesen keresse meg útját atyjához, az ősz Dunához.
Hazatérve vacsorázás, túlbőségesen borozgatás, persze nagyrészt csak magam iszogattam a hegy levét, amely aranysárga és tűrhető zamatú volt.
Az öreg Balláék 21 évvel ezelőtt vették meg az ingatlant és azóta fejlesztették elég tekintélyes pensióvá, van vagy húsz szobájuk, amelyek nagy része el van foglalva, bejáró étkező vendégek is vannak, circa 50-60 ember étkezik náluk.
11-kor fekvés s alvás.
Az idő szép, derült, meleg, kissé szeles. Reggel 17 f, du. 2-kor 22 f, esti 11-kor 18 f volt.
1928.07.20.:
Reggel 8-kor ébredtem, heverés, olvasgatás, 9 után fel, rövidesen toilette, felsőtestteli gyakorlatok, reggelizés, azután szedelődzködtünk és Balla kis unokanővérét, Sávoly Juczit magunkkal víve, el a strandra, átöltözködve, elnéztem az ott zsibongó tömeget, a nők czigarettázva henyéltek az ostoba jazzband curmusik körül, férfi kevés, a gyermekek homokvárakat építve, a vízben nagy labdákat kergetve lubiczkoltak.
A víz hideg volt, s így csak lassan, lépésről-lépésre mentem, amíg a test teljesen le nem hűlt. Balláék csakhamar kimentek, mert a kis Juczika fázott. Én megbarátkoztam a vízzel, vígan lubiczkoltam, elővettem úszási tudományomat, amelyet még meglehetősen bírok, ugyancsak kitempóztam magam. Egynehány vitorlás siklott fel s alá, s nehány ladikon erőltették izmaikat, a petyhüdteket, a pesti boltok czingár sportemberei.
Itt-ott kívánatos idomok villannak elő a többé-kevésbé indiscrét női fürdőruhák alól, de valami különös izgató hatású alig volt. Legnagyobb része ugyancsak elhájasodott Hebron rózsája ['zsidó nő'], akiktől legfeljebb a az öreg Balaton hízott, de férfi szem nem.
Legnagyobb passióm a fövényben tellett, amelybe nyakig ástam magam és dörzsöltem vele magamat; hm! nem valami avatisticus ösztön ez valamelyik keverődzött disznó ősünktől? szent Darwin a megmondhatója. Kitombolva magam, ami felüdített s kifárasztott, 1 óra tájt kimentem.
Felöltözve, elmentünk haza. 2 után ebédelés, jó étvággyal. Balláék ugyancsak kitesznek magukért, odahaza fele ennyit sem eszem, a bor is ízlett, de különösen van egy kútjuk az udvarban, melynek vize vetekedik a Sváb hegyi Disznófej vizével. Elbeszélgettünk, 4 tájott lepihentem kissé.
7-kor fel s elmentem szétnézni a községben; kimentem az állomásra és feladtam az este megírt levelezőlapokat, azután szétnéztem a községben. Van egy egyszerű, de nemes stylű hősök emléke. A piaczot egy nagy víztorony ékteleníti el; a járdái elég jó karban és tisztán tartva; földszintes, polgárias, kedves házak nagy kertekkel, itt-ott egy ódon, zöld zsalugáteres cúria zárkózik el mogorván az épülő villák elől. Villanyvilágításuk van, melynek áramát a Balatonban fektetett cabeleken vezetik át Asszonyfáról, holott felhasználhatnák e czélra a zsilip vízi energiáját is. Kedvesen és idegzsongítóan csendült fel az „Angelus”, s reáborította lassan-lassan az est fekete szárnyait a kies tájra.
Vacsorálás, beszélgetés, borozgatás. Az esti gyorsvonattal megérkezett Balla veje, Sávoly mérnök feleségével, a kis Juczika anyjával, egy igazi racc [?] zsidó szépség, üde, keleti vágású és tűző, fekete szemekkel, picziny szájjal, igen kedves jelenség, azokkal eltöltöttük az időt éjfélig. Azután fel [a szobába] s fekvés.
Az idő de. borult, du. derült. Reggel 16 f, d.u. 2-kor 22 f, éjfélkor 17 f volt.
1928.07.21.:
Aludni nem bírtam, elkezdett villámlani. Kísérteties fakó fényhullámok világították meg perczekre a vad sötét éjszakát. Nyomukban egy óriási orchestrum félelmetes dübörgése, robaja hangzott, félelm[et]es, de szép látvány volt. 1-kor megnyíltak az ég csatornái, s zuhogott a jó langyos eső, mintha dézsákból öntötték volna; a végét nem vártam be, békésen elaludtam.
9-kor ébredve, heverés, olvasgatás, toilette, 11-kor reggelizés, azután elmentem megnézni a templomot; szép román stylű, kissé tömpe tornyú templom. Sajátságos ez az előszeretett a Batthyányiaknak a román stylus iránt, ami még templomot láttam az uradalmaikon, mind ebben a stylusban van építve. Belül egyszerű, de csinos, két stylszerű oszlopos oldalhajóval, két nem igen sikerült frescójuk is van. Megkapta figyelmemet a fehér keresztes gyászlepellel beborított Szt. Mihály lova; ugyancsak régen láttam, azt hiszem, 18 éve, anyósom temetésén.
Innen kimentem a mólóra, kikerülve a szorgalmasan horgászókat, akik ujjongva rejtették el kétujjnyi zsákmányukat. A móló végén gyönyörködve néztem a terméskövek között vígan nyüzsgő ezernyi ezer apró halat, órákig tudtam volna gyönyörködni bennük. Egy motorcsónak kecsesen barázdálta a vizet. Nevettem egy vitorlást, szél hiányában nyolcz evezős lapátolt, hogy be bírja bugsírozni a Sió csendes vizébe.
Hazatérve olvasgatás, 2-kor ebédelés, a hívek [itt: a 'szállóvendégek'] a strandon voltak.
Érdekes nő ez a Sávolyné, vegetáriánus; az ebédje három vajban sült burgonya és vajjal elkészített répa, soha húst nem eszik, csak gyümölcsöt és tésztát, és amellett olyan mint a rózsa. Sávoly mérnök, a férje világlátott, nagy conceptiójú ember, igen jól eltársalogtunk.
4 után felmentem s becsomagoltam, kiosztottam a borravalókat; igen marasztaltak, s Marit hívták nagyon, majd meglátom; megköszöntem a vendéglátást s elbúcsúztam. Balla, a fiú [vagyis Balla József], kikísért a pályaudvarra s ½ 7-kor robogtam vissza.
Egy öreg nénike tartott szóval Kelenföldig, ahová 9-kor értünk; kiszálltam s villamoson mentem haza [a Thököly út 37. sz. alá], 10 előtt otthon voltam, hazavittem Marinak az útra adott két sonkás zsemlyét.
Feszélyezve éreztem magamat a túlságos vendégszeretet miatt, amelynek az az alapja, hogy a fiúnak [Balla Józsefnek] 1926-ban kiadtam a munkakönyvet, bár a segédi vizsgán a bizottság megbuktatta.
Otthon Mari nagy örömmel fogadott, referált a dolgairól; jobban be volt fogva, mintha itthon lettem volna. Ma például kitakarította teljesen a lakást, és tésztákat sütött Daloséknak, akik holnap Mária Magdolna napot tartanak, és erre összecsődítették az egész atyafiságot.
Elmondottam az élményeimet, kávézás, Mari megvacsorált. 11-kor fekvés (K), azután alvás.
Az idő reggel hatalmas, vihar, záporeső, napközben meg szép, derült meleg volt. Reggel 16 f, du. 2-kor 22 f, esti 11-kor 18 f volt.
Utolsó kommentek